Az orosz energiaimport lehető leggyorsabb kiváltásához az EU-nak az összes alternatívában, így a biogázokban rejlő lehetőséget is ki kell aknáznia. Jó hír, Magyarország biometán-termelő potenciálja az EU-n belül a nagyobbak közé tartozik.
A témába vágó elemzések, valamint az EU kormányaként is emlegetett Európai Bizottság terve szerint az egyik nagy lehetőséget a megújulók közé sorolt biogázok termelésének és felhasználásának növelése jelenti. Ennek a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint globális szinten is növekvő szerepet kellene játszania az energiaellátásban.
A szerves anyagok oxigénszegény körülmények közötti bomlásából a természetben is létrejövő biogázok mesterségesen is termelhetők kukoricából, búzából, az agrárium és az élelmiszeripar szerves hulladékaiból, szennyvízből vagy kommunális hulladékból (ez a depóniagáz). Ezek egyik legjelentősebb fajtája a biometán, amelyből aztán akár zöldhidrogén is gyártható, ezért bizonyos kontextusokban egymás szinonimáiként is előfordulnak. Az „étel vagy üzemanyag” dilemmára tekintettel az EU irányelve a hulladék alapú fejlett bioüzemanyagok, illetve biogázok használatát helyezi előtérbe a mezőgazdasági termőterületeket jelentősen igénybe vevő első generációs bioüzemanyagokkal szemben.
A földgáz alternatívája lehet
A biogáz a villamosenergia-termelésben kínál alternatívát a földgázzal szemben. Megtisztítva közvetlenül is a földgázhálózatba táplálható, vagyis a lakossági gázkazánok és -tűzhelyek is működtethetők vele, vagy felhasználható a közlekedésben is. A biogázerőművek képesek a folyamatos zsinóráram-termelésre, és rugalmasan le- vagy felszabályozhatók. Tekintettel az egyre növekvő időjárásfüggő kapacitásokra, villamosenergiarendszer-szabályozási szempontból rendkívül értékesek. A biometán mellett szól, hogy termelésének és felhasználásának növelésével mérsékelhetők a földgázimporthoz kapcsolódó költségek, és az import kilátásainak bizonytalanságaival szemben a belföldi termelésű biometán az ellátás biztonságát is erősítheti, miközben csillapíthatja a magas energiaáraktól szintén szenvedő agrárszektor terheit is.
A klímaügy szempontjából jó hír, hogy a felhasznált alapanyagtól függően a biometán teljes életciklusra számolt karbonlábnyoma akár negatív is lehet. Ez úgy lehetséges, hogy a légkörbe kerülő metán a szén-dioxidnál sokszorosan erősebb melegítő hatást gyakorol a klímára (bár jóval rövidebb ideig stabil). Vagyis ha megfelelő körülmények között nem engedjük a légkörbe távozni az említett szerves hulladékokból amúgy is felszabaduló gázt, ezzel akkor is csökkentjük az emissziót, ha utána a biometánt a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) technológia alkalmazása nélkül égetjük el.
Az ördög azonban ebben az esetben is a részletekben rejlik. Ha ugyanis az ellátási láncok nincsenek kellő mértékben szivárgásmentesítve, a biometán már korántsem ilyen zöld. A kutatások szerint napjainkban a biogáz-, illetve a biometán-ellátási láncokban a szivárgás mértéke kétszerese az eddig véltnek, ezért a szakértők szerint a biometán fenntartható besorolásának megtartásához elengedhetetlen a szivárgások felderítésének tökéletesítése és felszámolásuk. Ezt egyébként a földgáziparban is erőteljesen sürgetik.
Rövid távon nem segít
Ami a biometánnak az európai energiafüggetlenség elérésében betölthető szerepét illeti, az új projektek átfutási ideje miatt rövid távon korlátozott a lehetőség a biogáz- és biometán-ellátás bővítésére. Középtávon azonban már biztató a helyzet. Az Európai Bizottság említett energiafüggetlenedési terve (REPowerEU) szerint az EU biometán-termelése a 2020-as 3 milliárd köbméterről 2035-ig 35 milliárd köbméterre növekedhet. 2022-ben viszont mindössze 0,5 milliárd köbméteres bővülést tartanak reálisnak. Míg az iparág egy része szerint a 2030-as célszám elérhető, sőt, akár 41 milliárd köbméterre is emelhető, 2050-ig pedig akár az évi több mint 150 milliárd köbméteres termelés is megvalósítható, mások kétségbe vonják ezt.
Kapcsolódó bejegyzések
Trágyabenzinre váltanának a finnek
Az északi országban trágyából és más mezőgazdasághoz köthető melléktermékből állítanák elő a közlekedésben használt üzemanyagot.
Összevetésül: az EU éves földgázfelhasználása 400 milliárd köbméter körül alakult 2021-ben. Ehhez Oroszország 155 milliárd köbméterrel járult hozzá, ami az uniós gázimportnak mintegy 45, a teljes EU-s fogyasztásnak pedig csaknem 40 százalékának felel meg. Vagyis 2030-ban az addig várhatóan nagyjából szinten maradó uniós gázigénynek mintegy 10, 2050-ben viszont már akár 30–40 százalékát is a biometán fedezheti.
Miután az egekbe szökött földgázárak már egyértelműen ösztönzik a biogázos projektek fejlesztését, a tervek valóra váltásának és a beruházások élénkítésének egyik fő akadálya az, hogy a zöld-, illetve alacsony karbonlábnyomú gázok különböző típusainak meghatározása és megkülönböztetése nem elég egyértelmű és következetes. A biogáz kilátásait nem javítják a biomassza-ellátási láncok fenntarthatóságának biztosíthatóságával kapcsolatos általános aggályok sem, amelyek miatt környezet- és klímavédő szervezetek a bioenergia-projektek zöld jellegét is megkérdőjelezik.
Magyarország: alacsony felhasználás, magas potenciál
Magyarország biometán-termelő potenciálja az EU-n belül a nagyobbak közé tartozik. Különösen a 10 milliárd köbméter körüli éves magyar földgázfelhasználást figyelembe véve. A Gas for Climate tanulmánya szerint 2030-ra az ország akár 1 milliárd köbméter körüli szintig is emelhetné a termelést. Ez a 27 EU-tagot figyelembe véve a 9. legmagasabb érték.
Ettől egyelőre messze elmaradunk. A biogáz részaránya ugyan jelentősen nőtt a villamosenergia-termelés forrásai között az elmúlt években, de így is viszonylag szerény. Míg 2008-ban a bruttó hazai termelésnek 0,15 százalékát adták a biogázerőművek, 2022 eddigi részében súlyuk 0,85 százalékra nőtt. A biogáz szerepe Magyarországon egyelőre a háztartási méretű kiserőművi hasznosítást tekintve is marginális. 2022 első negyedévének végén mindössze 1-1 biogázos, depóniagázos, illetve szennyvíziszap-gázos HMKE működött itthon, összesen 0,105 MW beépített teljesítőképességgel.
A biogáz, a biometán és a nem földgáz alapú hidrogén felhasználásának ösztönzése az aktuális magyar 2030-as Nemzeti Energiastratégia céljai között is szerepel a földgázfogyasztás, valamint az energiaimport-függőség mérséklése érdekében. A 2020 elején megjelent dokumentum azonban a fentinél jóval kisebb potenciállal számol. Eszerint a hazai biogáz-potenciál 2030-ra földgázfogyasztásunk 1 százalékának kiváltására ad reális lehetőséget, ami évi 85 millió köbmétert jelent. Ez 2040-re is csak 100 millió köbméterre emelkedhet. A kormány stratégiai tervei között szerepel a mezőgazdasági hulladék alapú biogázzal működő üzemek létrehozásának ösztönzése is. Ezt a 2021–27-es időszakban visszatérítendő támogatásokkal célszerű megvalósítani egy, a kvótabevételek vissza nem térítendő támogatásával megvalósított pilot projekt után. A biogázerőművek termelését pedig kötelező átvétel keretében támogatnák.
Az orosz-ukrán háború kitörése után az európai uniós energiapolitikának átmenetileg a klímavédelmet is megelőző első számú prioritása az orosz energiaimporttól való megszabadulás lett. A feladat óriási, hiszen Oroszország az elmúlt évtizedekben fokozatosan az EU legnagyobb energiaellátójává vált. Az uniós gáz- és szénimportnak 45, az olajimportnak pedig mintegy 25 százalékát biztosította eddig. Az Európai Bizottság terve szerint a közösség jóval 2030 előtt, körülbelül 2027-ig függetlenné válhat az orosz fosszilis energiahordozóktól, azonban az elemzők szerint egyre nagyobb az esély arra, hogy a Kreml akár már az előttünk álló tél előtt teljesen elzárja a gázcsapot, míg a szén- és olajimport felfüggesztéséről maga az EU döntött.
A biogázgazdaság megerősödését az sem segíti elő, hogy ezáltal csökkenhet az élelmiszernövények, agrár melléktermékek és földterületek élelmezési célú felhasználása. Ez a szempont az orosz-ukrán háború kitörése után még fontosabbá vált, tekintettel a globális élelmiszer-ellátásban – a konfliktus következtében – várható hiányra. A zöld szervezetek mellett például a német kormány is észben tarthatta e megfontolást a megújuló energiáról szóló törvény júliusi módosítása során, kiváltva ezzel a helyi földművesek és agrárszervezetek kritikáját. A farmereknek emellett az sem tetszett, hogy miközben a berlini kabinet nem igazán szán jelentős támogatást és szerepet a biogáznak, addig a napelemes rendszerek termőföldre történő telepítésének bővülését vetíti előre.
