A rovarok szövevényes világa nagy bajban van. A tudósok megdöbbentő csökkenést fedeztek fel a populációikban, és az ENSZ becslése szerint félmillió faj veszhet el az évszázad közepére. De van egy másik ok is, amiért érdemes foglalkozni a rovarokkal: elképesztő tulajdonságaik és képességeik. Ha az éghajlati válság miatt a rovarok kipusztulnának, az emberi élet kevésbé élhető, és sokkal unalmasabb lenne.

A legtöbben tisztában vagyunk azzal, hogy a méhek milyen fontos beporzó szerepet játszanak a friss gyümölcsök és zöldségek folyamatos ellátásának biztosításában. A kutatók azonban olyan képességeket fedeztek fel bennük, amelyek némi meglepetést okozhatnak.

A méhek megértik a nulla fogalmát, tudnak számokat összeadni és kivonni, és még arra is be lehet őket tanítani, hogy hatékonyabban felderítsék az aknákat, mint a keresőkutyák.

Egyes poszméhek eközben képesek 5500 méteres magasságban repülni (ami alig marad el a Kilimandzsáró csúcsától), megtaníthatóak focizni, és emlékeznek a jó és rossz tapasztalatokra, ami arra utal, hogy egyfajta tudattal rendelkeznek.

A világot nem az emberek, hanem bogarak népesítik be – mintegy 350 000 különböző fajjal, és ez a szám folyamatosan növekszik.

A szarvasbogár például olyan erős, hogy ha ember lenne, egy hat emeletes buszt is képes lenne a magasba emelni. Egy másik bogárfajta, a Regimbartia attenuata nevű vízi bogár még azt is képes túlélni, hogy egy béka felfalja, mivel átúszik a kétéltű gyomrán, és kimászik a fenekéből.

A szúnyogokat általában vagy bosszúságnak, vagy halálos fenyegetésnek tekintik. Néhány entomológus azonban meleg érzelmeket táplál irántuk, rámutatva a kevéssé ismert környezeti munkájukra, ahol segítenek a tápanyagok talajban és növényekben történő körforgásában, és élelmet biztosítanak a táplálékláncban magasabban álló állatoknak, például a békáknak és a madaraknak. Az összes szúnyog kiirtása káros hatások sorozatát indítaná el.

Az egyetlen rovar, amely a szúnyogokkal vetekszik az ellenszenvünkben, a csótány. Az erdőkben több ezer csótányfaj található, de mi inkább arra a kettőre összpontosítunk, amelyek alkalmazkodtak otthonainkhoz.

Objektíven szemlélve ezek a lények csodák. Lassított felvételekből kiderül, hogy a csótány nagy sebességgel, lendületvesztés nélkül képes nekicsapódni egy falnak, mielőtt függőlegesen megmászná azt. Ezek a nagyszerű túlélők képesek beférni olyan vékony repedésekbe, mint egy kis érme, testsúlyuk 50-szeresének erejével harapnak, és két hétig életben maradnak, miután lefejezték őket.

A darazsak nem csak a piknikek fosztogatói. Fontos beporzói a növényeknek és ragadozói a kártevőknek, amelyek a legértékesebb virágainkat és terményeinket rágják.

A kutatások emellett azt is megállapították, hogy a darazsak képesek felfogni a tranzitív következtetést, vagyis azt a logikai elrendezést, amely szerint ha A nagyobb, mint B, és B nagyobb, mint C, akkor A nagyobb kell, hogy legyen, mint C. Sőt, a darazsak társaikat is képesek személyesen felismerni, ha ránéznek az arcukra.

Butaság lenne a rovarokra csak kártevőként tekinteni vagy jelentéktelennek látni őket. Nagyon is értékesek a világunk számára. Ezt kell tudatosítani mindenkiben, ha meg akarjuk fékezni a valaha volt legnagyobb válságot, amellyel ezek a csodálatos kis élőlények most szembesülnek.

Forrás (theguardian)