Előző cikkeimben már meséltem arról, hogy felregisztráltam több környezetvédelemmel foglalkozó csoportba, és feltűnt, hogy több kommentben és posztban Németh Vera nevét említik. Azonnal utánaolvastam, és fel is kerestem Verát, akivel kibeszéltük a zero waste életvitel pilléreit. 

Vera, hova vezethető vissza a természet iránti szereteted? 

Gyerekkorom óta nagyon fontos nekem a természet-és környezetvédelem, valahogy mindig magától érthető volt, hogy összhangban kell lenni a természettel. Zala megyében nőttem fel, és már kislányként ellestem az idősebb rokonoktól a kert-és állatgondozás fortélyát, ilyen témákban olvastam, és autodidakta módon képeztem magam. Később Budapesten is ebben a témakörben tanultam tovább, sőt, még az albérletkeresésnél is a szempontok közt szerepelt, hogy legyen a környéken szelektív sziget (akkor még nem volt kötelező minden társasháznál a szelektív kuka). Most pedig Fejér megyében, egy kis településen élek, kutyákkal, macskával és van egy nagy kertem gyümölcsfákkal, valamint kis vegyszermentes bioágyásom fűszernövényekkel, zöldségekkel. Munkámat tekintve az Öko-völgy Alapítvány külsős munkatársa vagyok, illetve egy multicégnél is dolgozom, ám hogy az egyensúly meglegyen, ott is becsempésztem a zöld vonalat, és a lokális, illetve országos Green Project tagja vagyok.

Vera, mi a célod ezzel a szemlélettel? 

Nehéz kérdés, nehezen is tudok rá válaszolni. Egyszerűen úgy érzem, hogy az embereknek gyökeresen változtatni kell az életvitelükön, felfogásukon ahhoz, hogy a bolygónk élhetőbbé váljon. De szerencsére a fenntarthatóság, mint fogalom, egyre inkább kezd a köztudatba kerülni.

Hosszú távon szeretnék gondolkozni, most a szabadbattyáni polgármesterünkkel szeretném kiterjeszteni a településre a lehetőségeket. A fejlődés a cél. A tudatosság a cél. A zöldebb és élhetőbb környezet a cél. Örömömre nagy rá a nyitottság, így folyamatosan dolgozunk ezeken a projekteken. Ennek terjesztésében segít a csoportunk, a Használd újra Sárrét!, ahol szerveztünk pl. már faültetést, befőttesüveg-gyűjtést, ruha csere-berét. Mindezt önerőből, munka mellett és támogatás nélkül.

A cél szentesíti az eszközt, és ha tudjuk, hogy valakinek tudtunk adni valamit, akár egy jó szót, tanácsot, vagy épp segítettünk neki valamiben, akkor az minket boldoggá tesz. (nevet) Ezért csináljuk!

Vera, ha jól tudom, egy ökokörnek is a vezetője vagy? Mit kell tudnunk róluk? 

Mikor ideköltöztem, kerestem a lehetőségeket, hol lehetne „segíteni”. Megkerestem a fehérvári környezetvédő egyesületet, ahová önkéntesnek jelentkeztem, kijártam a Jancsárkertbe az Öko-völgy Alapítvánnyal, illetve olyan kapcsolatokat, embereket kerestem, akikkel összefogva tehetünk valamit a közvetlen környezetünkért. Így mentem Velencére az első Zero waste vásárra a Használd újra Velencei-tó! rendezésében. És így akadtam rá a szomszéd községben lévő Ökokör alkalmakra, mely után egyenes út vezetett odáig, hogy ezt én is szívemből szeretném. Utánajártam, mi is ez, hogyan és hol lehetek ”ÖkoKörös” valaki, és pont 1 hónapra rá indult egy tanfolyamuk Budapesten, ami után már én is el tudtam kezdeni a saját csoportfoglalkozásaimat Szabadbattyánban a rá fogékony embereknek, természetesen ingyen. Itt a fenntartható és környezetbarát módszerekről, szerek használatáról beszéltem (főleg a háztartásban), és azóta is megvan ez a kis csapat, amit kibővítettünk egy nagyobb csoporttá a másik ÖkoKörös kollégával (Tóthné Balázs Kata), így lett a Használd újra Sárrét! facebook csoport.

Hogyan indultak ezek a csoportok?

Maga az ÖkoKör egy 5 alkalmas élő csoporttalálkozó volt. 5 témakör, amihez a kiinduló anyagot megkaptuk a TVE-től (Tudatos Vásárlók Egyesülete) és ezt kellett „előadnunk”. Ezt mi, akik csoportokat indítottunk, beletehettük a saját tudásunkat, tapasztalatunkat, a lényeg, hogy a „tananyag” leadásra kerüljön. Én pl. interaktív játékokkal megspékeltem, hogy ne legyen unalmas, beszélgetések, élménybeszámolók, és házi feladat is volt (pl. házi mosószer elkészítése recept alapján).

Sajnos az utolsó alkalmakat a karantén helyzet miatt már online kellett befejeznünk. Az 1. és 5. alkalom után egy mérést kellett a TVE részére küldenünk, ezzel ennek a résznek vége lett. Csak mi vittük tovább. Igény lenne a folytatásra, ha a helyzet javul, szeretnénk egy újabb 5 alkalmas ÖkoKört indítani, de más témában (pl. hogyan készíts magadnak házilag kozmetikumokat).

Hogyan lehet csatlakozni? Mi a célod velük? 

Mivel az 5 alkalom véget ért, és a mostani helyzet miatt nem lehet élő találkozókat szervezni, így most várat magára a folytatás.

A cél a szemléletformálás, hogy lehet másképp is, mint amit a média és a nagy cégek próbálnak elhitetni velünk. Régen is sok mindent használtak nagyanyáink, ami nem kémiailag előállított, mérgező dolog volt, csak ez a technika és a média által feledésbe merült. Szeretnénk ezt a régi vonalat visszahozni, de új köntösben, hogy lássák, van másik út is. Mert mindig van választás! De jönnek azzal, hogy sok pénz, meg nincs rá idő. Persze, lehet kifogásokat keresni, vagy ki lehet próbálni, és rá kell jönni, hogy sok minden olcsóbb, és időben sem több, mint amiket alkalmazunk. Most volt pl. egy online előadás a KDRIÜ szervezésében a Nincs új a fa alatt!, ahol a karácsony és adveni időszakról beszéltünk 7-en 7 témáról a fenntarthatóság jegyében. Próbálunk minél több emberhez minél több platformon eljutni. Vagy említhetném azt is, hogy a fordított advent jegyében most 2 településen is adományokat gyűjtünk rászorulóknak. 

Mit tanácsolnál azoknak, akik most kezdik a zero waste életmódot?

Nem kell egyből nagyban, drasztikusan kezdeni. Bár valakinél ez működik, de a legtöbb ember fél a változásoktól, ezért inkább apránként halad, aztán a kis sikerek egyre jobban motiválják, ezáltal lehet menni tovább és tovább ezen az úton. Valakinek már az is nagy lépés, hogy szelektíven gyűjti a szemetet, vagy saját kosarat/táskát visz a bevásárláshoz, de más olyan radikális, hogy évente 1 kg szemetet termel csak, és szinte teljesen önellátó! Nem kell mással versengeni, mindenki annyit tegyen, amennyit lehetőségeihez képest tud és bír.

Mi a jövő, mi a vízió?

A szemléletformálás. A tudatosság. Az emberek legyenek tisztában azzal, mi zajlik velünk, a környezetünkkel. Ha ezt reálisan látják, akkor észre fogják venni, hogy itt nem lesz változás felső szintről, nem várhatjuk, hogy majd más megoldja helyettünk, mert míg a politikusokat és a gazdaságot a profit mozgatja, addig nem érdekli őket, hogy pár évtized múlva már lehet nem lesz elég ivóvíz a Földön (bár ez sajnos már most is sok helyen probléma). Ők a mának élnek. Ezért kell nekünk, kis embereknek felelősen élnünk, gondolni a jövő nemzedékére, és tenni ezért.  Ha csak annyi, hogy kevesebb olyan dolgot vásárolunk, ami később a kukában végzi, akkor annyit. Ha magunknak termeljük a zöldséget, akkor annyit. De a sok kis ember tettei összeadódnak, és én hiszem, hogy egyszer majd ez nagyban is működni fog, általunk. Mert egyre több olyan ember van, aki úgy gondolkodik, mint mi; felelősen és úgy, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtesszük. Mert mindig alulról indulnak az igazi törekvések, amikor már a kisember is látja, hogy baj van, és ezt nem akarja annyiban hagyni.

Képek: Németh Vera