Nem biztos, hogy most, inkább évtizedek múlva jelentkezhetnek a hatásai az ipari termelés során készült, kémiai anyagokkal kezelt élelmiszerek fogyasztásának – vallja Dr. Drexler Dóra az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) ügyvezetője. Miért jobb a bio, és hogyan tudunk akár a balkonon is élelmiszert termelni? Erről is beszélt az egy.hu-nak adott interjújában.

Biogazdálkodás, ökológiai gazdálkodás, organikus gazdálkodás – ezek egymással szinonim fogalmak. De mit is jelentenek? Fenntarthatóságra törekvő élelmiszertermelési rendszereket takarnak a kifejezések, amelynek jogszabályban is rögzítve vannak a keretei: mi az, amit lehet használni, mi az, amit nem.

„Nem lehet mindenre rámondani csak úgy, hogy bio vagy öko. A termelő, a feldolgozó és a kereskedő is át kell, hogy menjen az ellenőrzési és tanúsítási rendszeren” – magyarázza Dr. Drexler Dóra növényorvos-tájépítészmérnök.

Magyarországon több mint 300 ezer hektáron folyik tanúsított ökológiai gazdálkodás, ez mindössze 6 százaléka a mezőgazdasági területeinknek. Hivatásszerűen több mint ötezer termelő foglalkozik ezzel.

Az ipari mezőgazdaságban nem foglalkoznak vele, hogy akár hat-hét szermaradvány, határérték alatt ugyan, de benne marad a növényben, holott fontos kérdés, hogy amit megeszünk, az hosszú távon milyen hatással van a szervezetünkre.

„Otthon nem kell a tanúsítási rendszer, hiszen nem akarom értékesíteni a termést. De az alapelveket – vetésforgó, szerves tápanyag utánpótlása, ellenálló fajták használata – ugyanúgy lehet alkalmazni. Abszolút lehetséges otthon bioterméket előállítani, sőt!” – teszi hozzá a kutató, aki ugyanakkor hangsúlyozza: attól, hogy kiskertünk van otthon, vagy az erkélyen termesztünk ezt-azt, az a termény nem feltétlenül lesz öko. Ha Bi 58-as permetszerrel lefújja valaki a fákat, vagy glifozáttal (világszerte elterjedt gyomirtószer) gyomtalanítja a szőlőben a sorközt, attól, hogy háztáji a terménye, még egyáltalán nem bio!

(Forrás: egy.hu Kép: pexels.com)