Egyed Brigi neve sokak számára ismerősen csenghet, mert szerintem az egyik leghitelesebb jógaoktatónk hazánkban. Nagyon vártam már a vele való beszélgetést, mert energiája és tudatossága magával ragadó, és mindannyiunk számára példaértékű lehet.
Brigi, köszönöm, hogy elfogadtad az interjú felkérésemet. Aki régóta nyomon követ a közösségi felületeken tudhatja rólad, hogy mindened a jóga és a tudatos életmód. Kérlek, még mesélj magadról egy picivel többet. Mit kell rólad tudnunk?
26 éves vagyok, s Ajkáról egy Veszprém megyei kisvárosból költöztem fel Budapestre 19 évesen. Kerestem a helyemet a világban, próbáltam megtalálni azt az utat, amelyre hivatott vagyok. Akkoriban a vendéglátásban sikerült állást vállalnom, mellette pedig levelezőn végeztem a jogi egyetemet. Szerencsére hamar rájöttem, hogy nem ez az utam, úgyhogy 180 fokos fordulatot véve felmondtam, és otthagytam az egyetemet is. Ekkor már tudtam, hogy jógával szeretnék foglalkozni. Nagyon hamar kinyíltak előttem kapuk, és megismertem olyan embereket, akiknek sokat köszönhetek. Azóta kicsit több mint 3 év telt el, és a jóga lett a hivatásom. A mai napig hálás vagyok mindezért, hiszen amellett, hogy nagyon szeretem a „munkám”, egy csodálatos dolgot adhatok tovább másoknak is. A jóga ősi tanítása egy olyan kulcs a teljesség megtapasztalásához, melyet mindenkinek ismernie kell!
Mi vezetett a jógához?
14 éves lehettem mikor először megismerkedtem ezzel a „sporttal”. Akkoriban sokkal inkább a dinamikus mozgás állt közel hozzám, nehezen ment a lelassulás, így pár óra után fel is adtam a jógával való ismerkedést. Tisztán emlékszem viszont egy mondatra, ami akkor elhagyta a számat: „Úgy érzem, még nem állok készen a jógára, de talán majd évek múlva…” Így is történt.
Mikor már Pesten éltem, úgy éreztem kicsúszik alólam a talaj, egyszerűen nem a helyemen vagyok, nem azt csinálom ami boldoggá tesz. Ekkor jött egy sugallat, hogy kezdjek el jógázni otthon, egyedül. A napüdvözlet gyakorlatsort ismertem, így az nem okozott túlzott nehézséget. Először csak napi 3 kört végeztem, majd 5 kört, aztán 10-et. Nagyon hamar éreztem a jóga jótékony hatásait. A korábban érzett depressziónak nyoma sem volt, a világ újra színessé vált.
Később a párom, Ádám jógatáborában találkoztam először az advaita védanta filozófiával. Őt hallgatva úgy éreztem, válaszokat kapok azokra a kérdésekre melyek gyerekkorom óta bennem vannak, de még soha senkivel nem tudtam beszélni róluk. Olyan volt, mint amikor az utolsó puzzle darab is a helyére kerül a kirakósban. Nehéz elmondani szavakkal, hogy mit éreztem akkor. Egyfajta hazaérkezés-érzés járt át. Utána döntöttem el, hogy jógával szeretnék foglalkozni. Szeretném, ha minél több ember eljutna ahhoz a felismeréshez, amihez nekem is szerencsém volt.
Úgy tudom, hogy gyógynövényekkel, népi gyógymódokkal is foglalkozol. Hogyan jött ez az életedbe?
A gyógynövényeket nagyon nagyra becsülöm és a régi népek tudását úgyszintén. Igyekszem begyűjteni a természet adta kincseket, amit pedig lehet, magamnak termesztek a kertben. Nagyon ritkán vagyok beteg, de ha mégis akkor igyekszem kerülni a gyógyszereket és természetes gyógymódokkal kiváltani őket.
Sokat foglalkozol az élet, a létezés örömével, bolygónk kialakulásával. Ki inspirál?
Hmm. (mosolyog) Mikor ezek az írások megszületnek, csupán a saját gondolataimat írom le. Mindannyian boldogságra törekszünk és vágyunk. Szeretném, ha az emberek látnák azt, hogy a boldogság csak rövid időre elérhető, ha kívül keressük azt. A valódi boldogság, vagy ahogy szoktam írni, a létezés öröme belülről fakad. A valódi boldogság nem függ semmitől és senkitől, hiszen ez mindannyiunk alaptermészete.
Fenntarthatóság, zero waste. Mit gondolsz, min kellene változtatnunk?
Az említett felismerés világosan megmutatta azt, hogy egy nagyobb egész részei vagyunk mindannyian. A Földbolygó szintén egy nagyobb egész, melynek a részei vagyunk. Valahogy teljesen egyértelmű számomra az, hogy ha a saját egészségem és életem fontos nekem, akkor nyilvánvalóan fontos a Földbolygó úgymond „egészsége” is. Abszolút nem kerül erőfeszítésbe az, ha törekszünk a hulladékmennyiség csökkentésére és a fenntarthatóságra. Persze eleinte szükséges néhány változást eszközölni a háztartásban, de úgy gondolom ennyit igazán megtehetünk a Földért, s egyben saját magunkért is, hiszen ha a világot tönkretesszük, akkor a saját otthonunkat mocskoljuk be. Eleinte lehet kisebb lépésekkel kezdeni és aztán idővel haladni a teljes zero waste életmód felé, de mindenképp fontos, hogy szembe nézzünk azzal, amit Földanyánkkal tettünk és igyekezzünk helyrehozni amit, lehet.
Amikor azt mondom neked, hogy „természet”, mi jut róla először eszedbe?
Otthonom. (mosolyog) Akárhányszor kimegyek a természetbe, átjár a melegség és azt érzem, hazaértem.
Mi a vízió, a célod?
Csupán folytatni azt, amit eddig. Sok meglepetést tartogathat még a lét, s úgy érzem nekem nincs más dolgom, mint hagyni, hogy az élet megnyilvánuljon rajtam keresztül. Pár éve még álmodni sem mertem volna mindarról, ami ma már az életem része. Talán pár év múlva ugyanezt fogom érezni. (mosolyog) Addig is igyekszem megélni a jelen pillanatot teljes fényében és minden csodájával együtt.
