Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport tagjai a közúti állat-gépjármű ütközések hátterében álló emberi tényezőket vizsgálták egy kérdőíves felmérés segítségével.
A dinamikusan fejlődő úthálózat jelentős terhet ró a szárazföldi ökoszisztémákra, növeli az ember és a vadon élő állatok közötti konfliktushelyzetek számát és súlyosságát, amelyek a legtöbb esetben állat-jármű ütközésekben nyilvánulnak meg. Ezek komoly problémákat vetnek fel mind természetvédelmi, mind közlekedésbiztonsági szempontból. Számokban kifejezve évente több százmillió gerinces állat esik gépjárművek okozta gázolások áldozatául világszerte, jelentős anyagi károkat és személyi sérüléseket okozva. A probléma természetesen nem új keletű, már évtizedek óta felfigyeltek rá a kutatók, és számos, főként terepi felmérésekre épülő vizsgálat is történt e téren. Segítségükkel sikerült listát készíteni az érintett fajokról, megbecsülni a természetvédelmi károkat, illetve beazonosítani úgynevezett forró pontként működő útszakaszokat, ahol az elütések gyakorisága nagyobb az átlagnál.
Kutatásunk újdonságát az adja, hogy a közúti forgalomban részt vevő személyek szemszögéből vizsgálja a problémát. A gépjárművezetők tapasztalata és a témáról alkotott véleménye is sok, a balesetmegelőzés szempontjából hasznos információt tartalmaz, amelyeket így lehetőségünk van összegyűjteni és értékelni
– magyarázta Borza Sándor, a cikk egyik első szerzője, aki egyben a Kooperatív Doktori Program ösztöndíjas PhD-hallgatója.
Nagyon fontos figyelembe venni továbbá, hogy az érintett gépjárművezetői társadalmi réteg mennyire érdekelt a témában, milyen hatással van rá az okozott természetvédelmi vagy anyagi kár, és milyen megoldásokat tart jónak vagy egyáltalán elfogadhatónak annak mérséklésére.
Kapcsolódó bejegyzések
Az állatbántalmazás ma már súlyos bűncselekmény – Interjú
A világ első Állatkínzás-ellenes Büntetőjogi Indexéről beszélgettünk Dr. Vetter Szilviával.
A felmérés iránt rengetegen érdeklődtek, összesen 2123 ember töltötte ki a kérdőívünket, ami világviszonylatban is kiemelkedőnek számít. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a sofőrök milyen állatokat gázoltak el életük során, keletkezett-e anyagi káruk, és legfőképp, hogy a vezetési szokásaik és attitűdjük befolyásolta-e az elütés valószínűségét.
Az eredmények azt mutatják, hogy a sofőrök majdnem felének volt legalább egy ütközése valamilyen állattal élete során, és minden negyedik szenvedett anyagi kárt. Nagyobb eséllyel történt ilyen esemény férfiakkal, elsősorban azokkal, akik éves szinten nagy távolságot tesznek meg, főként másodrendű utakat használnak és nagy méretű gépjárművet vezetnek. A lassabb vagy dinamikusabb vezetési stílus nem befolyásolta az ütközés valószínűségét.
Kapcsolódó bejegyzések
Állatgázolások: a szándékos elütésektől a szándékos vakságig – Utak és élővilág, 2. rész
Vannak, akik szándékosan gázolnak el állatokat, az elütések elsöprő többsége azonban a közlekedés észrevétlen – vagy észlelt, de csendben elfogadott – velejárója. Próbáljunk meg szembenézni a problémával!
Ez nem jelenti azt, hogy ez a két dolog egyáltalán nem függ össze, hiszen a kutatások alátámasztják, hogy bizonyos sebesség felett nem lehet eléggé lassítani ahhoz, hogy elkerüljük az ütközést
– tette hozzá Borza Sándor.
A sofőröknek a természetvédelemhez és a közlekedésbiztonsághoz való hozzáállását az állat-gépjármű ütközések kapcsán jelentősen befolyásolta, hogy korábban ütöttek-e el már valamit. A válaszadók több mint harmada osztotta meg a közlekedésbiztonság javításának lehetőségeivel kapcsolatos véleményét. A legnépszerűbb intézkedési forma a védelmi berendezések – vadvédelmi kerítés, vadátjáró – telepítése volt, emellett sokan jelölték meg a figyelemfelkeltő és közúti táblák hasznosságát, valamint a vadásztársaságok kiemelt szerepét, beleértve a vadászható nagyvadak egyedszámának kontrollját is.
Az eredményeket bemutató tanulmány a Journal of Environmental Management című tudományos folyóiratban jelent meg.
(ELKH)