Bár Magyarországot gyakran emlegetjük víznagyhatalomként, mégis előfordul, hogy egyetlen éven belül kell megküzdenünk az aszállyal, a belvízzel és az árvízzel. Vendégem, Németh Zoltán szerint azonban nem volt ez mindig így. Szerinte a probléma egyik forrását a 19. századi folyószabályozások jelentik, míg a másik nagy gond, hogy elfedtük őseink tudását, akik képesek voltak a vízzel, nem pedig a víz ellen dolgozni.
A folyószabályozások az árvizek megfékezését és a mezőgazdasági területek növelését célozták, mára azonban kiderült: a rendszer túl jól sikerült. A vizet nemcsak a gátak közé szorítottuk, hanem gyakorlatilag „kiszippantottuk” a tájból, ami drasztikus talajvízszint-süllyedéshez és az Alföld elsivatagosodásához vezetett. Ennek egyértelmű bizonyítéka a Homokhátság, ahol mindez már kézzelfogható valóság.
Modern helyett Árpád-kori megoldás?
Vendégem a modern megoldások helyett olyan megoldást javasol, amely a feltételezések szerint évszázadokig működött a Kárpát-medencében. A régészeti bizonyítékok tanúsága szerint 800 és az 1500-as évek eleje között őseink egy komplex csatornahálózatot működtettek, amely gravitációs úton kormányozta a vizet oda, ahol éppen szükség volt rá. Később, a török időkben ennek a megoldásnak az alkalmazása megszakadt, a következő generációk már nem használták a csatornákat, a tudás pedig elfelejtődött.
Németh Zoltán szerint a középkori Magyarországon az árvizektől nem féltek, hanem kihasználták őket. Egyfelől a folyók által hozott, tápanyagokban és nyomelemekben gazdag hordalék táplálta a földeket, másrészt a víz elvezetésére és tárolására kialakított struktúrák képesek voltak megszelídíteni az árt. Amit ma problémának látunk, az egykor erőforrásként hasznosult: a folyók vizét árvíz idején csatornákkal elvezették, ideiglenes és állandó halastavakat tápláltak vele, és a mezőgazdaság szükségleteinek mentén hasznosították. A csatornák és a tavak kialakítása lehetővé tette, hogy gépek nélkül, kizárólag a gravitáció erejét használva tudják hasznosítani az eltárolt vizet.
A mai kor kihívásaira – Németh Zoltán és társai szerint – ennek a tudásnak a felelevenítésével lehetne választ adni. Ráadásul mindezt a ma rendelkezésre álló modern technológiákkal még magasabb szintre lehetne emelni. Ahogy vendégem elmondta, a módszer elterjedéséhez pilot projektekre lenne szükség, amelyek keretében képesek lennének a gyakorlatban is bizonyítani az Árpád-korból eredő vízgazdálkodási rendszer hatékonyságát. Ezek azonban még váratnak magukra.
Beszélgetésünk apropóját Takács Károly régész Mesterséges csatornák, halastavak és vízszabályozás az Árpád-kori Rábaközben című könyvének megjelenése szolgáltatta, amely az elmúlt 30 év régészeti és történeti kutatásának eredményeit foglalta össze a témában.
Az adásban szót ejtünk még:
- az élelmiszereink tápanyagtartalmának csökkenése mögött álló okokról,
- a halastavak gazdasági jelentőségéről,
- a folyószabályozás következményeiről,
- az időjárási szélsőségek csökkentésének lehetőségeiről.
Borítóképünk illusztráció!
