Dr. Szabolcs István a magyar őshonos tyúk-génbank megőrzése terén kimagasló érdemeket szerzett agrármérnök kapta az idei Jánossy Andor-díjat.
Dr. Szabolcs István az MGE elittenyésztője, évtizedek óta őshonos baromfitenyésztéssel foglalkozó szakember, akinek szakmai életútját az alábbiakban mutatjuk be.
Már általános iskolás korában egy sötét kovácsolt postagalamb tojóval területi bajnokságot nyert, és fiatal kora ellenére a galambkiállításon hivatalos bírálóként szerepelt. A Keszthelyi Mezőgazdasági Technikumban érettségizett, ahol országos tanulmányi verseny-döntősként végzett, ezzel felvételi nélkül került be a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Baromfis szakembernek készült. Harmadéves hallgatóként a Bábolnai Állami Gazdaság társadalmi ösztöndíjasa lett, így 1966-ban ott kezdte pályafutását. Az állami gazdaságban megismert modern mezőgazdasági rendszerszemlélet meghatározta későbbi pályafutását.
Ezt követően a Pest-megyei Gomba termelőszövetkezetében szép baromfis programot készítettek kollégáival, amit telepvezetőként, főállattenyésztőként, majd elnökhelyettesként irányított. Fő tevékenységük az árutojás-termelés és a tojóhibrid jércenevelés volt, amiből később a gyöngytyúk, majd a fácánnevelés nagyüzemi technológiáját is sikerült bevezetniük. A 70-es években évi 80 ezer darab fácánt neveltek és adtak el főleg a Hortobágyi Állami Gazdaságnak. Komoly szakmai eredmény volt, hogy Bábolna tőlük kezdte meg a Tetra-SL jércék repülőgépes exportját a gazdag arab országokba.
A 70-es években Gödöllőn baromfi-ipari és tenyésztési szakmérnöki oklevelet szerzett, majd 1975-ben Keszthelyen doktorált baromfi-ökönómiai témakörben. 1980-ban a Nógrád megyei Őrhalomba került tsz elnöknek. Az ott töltött hét év alatti szakmai munkából leginkább a sertés- és az angóranyúl-törzstelep eredményei emelhetők ki, melyet OMÉK-díjak reprezentáltak. A rendszerváltás óta más területen dolgozik. Hobbiként angóra-, majd húsnyúl-tenyésztéssel foglalkozott. Jelenleg lovai és őshonos baromfiállománya kötik a mezőgazdasághoz.
Az őshonos állomány története
Az 1980-as évek végén az akkori országos mezőgazdasági vezetés rendelkezett az OMMI jogelődje, az ÁTMI baromfi génbankjának megszüntetéséről. Az állományt a Gödöllői Állattenyésztési Vállalaton keresztül magánszemélyekhez helyezték ki. Három kolléga közvetítésével végül családjához került az akkor öt fajtából álló génbank (magyar sárga, magyar fehér, magyar kendermagos, erdélyi fekete-fehér kopasznyakú). Az első telephelyük Debercsény volt. A nógrádi faluban ideális állategészségügyi feltételek között, szép természeti környezetben, kifutós tartásban éltek a tyúkok. Időközben Hódmezővásárhelyről kendermagos kopasznyakú fajtával bővült, és vált teljessé a génbanki állomány.
Kapcsolódó bejegyzések
Miért olyan fontos megőrizni az őshonos baromfifajtákat?
Az NBGK Haszonállat-génmegőrzési Intézet tudományos munkatársaival készült interjú az őshonos baromfifajtákról.
1990-ben egy teljes génbanki állomány naposcsibeként Debercsényből került vissza Gödöllőre, a KÁTKI-ba, amely az akkor ott újra kialakuló génbank alapját képezte. A rendszerváltás után az állomány új helye Keszthelyen, a Festecsics grófok szép, öntöttvas szerkezetű, valamikori tehenészeti istállója lett, amit az egyetemtől béreltek. Az épület melletti lakóházak hosszú távon ellehetetlenítették az állattartást, ezért tovább költöztek.
Jelenleg a Nógrád megyei Dejtáron, egy szövetkezeti majorban van a tyúktartás. A több évtizede átvett állományt igyekeztek változatlanul megtartani. A tenyésztési, tartási módszerek alkalmazása során mindig szem előtt tartották a genetikai sokszínűség teljes megtartását. Időközben sikerült rekonstruálni a valamikori gödöllői állományban még említett fogolyszínű magyar tyúkot, valamint a sárga- és fogolyszínű kopasznyakú színváltozatokat is. Ezek a fajták, illetve egyedek egyébként erdélyi tanulmányútjaik tanúsága szerint még ma is fellelhetők Erdély eldugott, kisebb településein. Tervei között szerepelt az elfelejtett “búzaszínű” magyar tyúk rekonstrukciója is. Talán egyszer ez is megvalósul.
Génbanki állományát többször kiállították az OMÉK-on, részvételét arany, és további érmekkel ismerték el a bírálók.