Egy új kutatás azt vizsgálja, hogyan lehet megoldani a növény mesterséges szaporítását.

A veszélyeztetett bűzvirágok (Rafflesia-félék) parazitanövények, és ez okozza a legnagyobb nehézséget a megmentésüket illetően. A bűzvirág Délkelet-Ázsia trópusi őserdeinek növénye, azonban itt is rendkívül ritka. Egy új kutatás azt vizsgálta, hogyan lehet megoldani a növény mesterséges szaporítását, ugyanis a 40 ismert fajuk többsége a kihalás szélén áll.

A Rafflesia a virágzáson túl mindentől megszabadult: nincs gyökere, nincs szára, nincs levele – minden ilyen feladatot a Tetrastigma nevű gazdanövénye, egy szőlőféle futónövény biztosít. Ez azt is jelenti, hogy csupán a virágzás időszakában lehet tudni, hogy mely indában lakik a parazita bűzvirág. Az életszakaszainak jelentős része emiatt is rejtély.

Kapcsolódó bejegyzések

Mi alapján választanak virágot a méhek?

Nem céltalanul szálldosnak virágról virágra, hanem komoly elgondolás van a kiválasztott virág mögött.

Soha senki nem látott még csírázó Rafflesia-magot, csak annyit lehet tudni, hogy rágcsálók fogyasztják el a magvakat, majd ürülékükben „elültetik”, és lehet, hogy a hangyák is hozzájárulnak a terjesztéséhez. Azonban csak néhány Tetrastigma-faj alkalmas gazdanövénynek, és a tudósok egyelőre nem tudják, hogy ezeket mi különbözteti meg a nem alkalmas fajoktól.

Csupa rejtély övezi

A bűzvirág magja enzimjei segítségével megbontja a gazdanövény hajtásának szövetét, és behatol annak belsejébe. Ha kicsírázott, kizárólag a gazdanövény belsejében él, semmiféle külső jele nincs a parazita jelenlétének. Csak akkor tűnik fel, amikor elkezdi a bimbóit hozni, de egyelőre az is rejtély, hogy mi alapján „dönti el” a Rafflesia, hogy mikor hajtson virágot.

A bűzvirágnak külön vannak porzós és termős virágai, a termős virágban a legyek által végzett beporzást hónapokkal követően alakul ki a virághoz hasonlóan bűzös termés, melynek belsejében találhatók a fűrészporszerű magok. Indonéziában a Bogor Botanikus Kertben 2004-ben oltással próbálkoztak, egy nemzeti parkban gyűjtött, garantáltan bűzvirággal parazitált indákat oltottak rá a botanikus kert korábban nem fertőzött indáira. 2010-ben jelent meg az első bimbó, és azóta 17 virága volt.

A módszerrel egy amerikai botanikuskertben is próbálkoznak, de még nem lehet tudni, hogy sikerrel járnak-e. Ha igen, akkor ez lesz az első siker a bűzvirágok természetes elterjedési területén kívül.

A magról „vetésre” is voltak próbálkozások: 2012-ben a Bogor botanikusai a Rafflesia magvait rádörzsölték a gazdanövény szárára. Éveken át semmi nem történt, majd 2022-ben hirtelen megjelent egy virág.

Vizsgálják a növények molekuláris tulajdonságait, génkifejeződését is. Találtak olyan géneket, amelyek egy karrikin nevű anyag hatására válnak aktívvá – lehet, hogy ez jelenti a magvak csírázásának kulcsát. A karrikin az erdőtüzek füstjében található, és elképzelhető, hogy arról informálja a bűzvirágot, hogy rendelkezésre áll a tűz által megtisztított terep. Elképzelhető, hogy ez a vegyület lesz a magról vetés kulcsa.

A bűzvirág génelemzései során kiderült, hogy teljesen elveszítette azt a képességét, hogy a fotoszintézishez szükséges színtestecskéket termeljen. Bár számos olyan parazita növény van, amely nem fotoszintetizál, a génjeik azért még megvannak; a Rafflesia az első, amely teljesen elhagyta azt.

Kiderült továbbá az is, hogy a Rafflesia és a gazdanövénye számos génen osztozik. Mivel nem rokonok, ezt csak horizontális génátadás révén szerezhette a bűzvirág. A nukleáris genom 2 százaléka (ez a növény sejtmagjában található saját génkészlete), a mitokondriális genom 40 százaléka lopott génekből áll. Azt azonban egyelőre nem tudják a kutatók, hogy hogyan veszik át a gazdanövény génjeit; korábban nem gondolták, hogy a horizontális génátadás lehetséges a növények között, tehát a bűzvirág újabb rejtéllyel szolgál a számukra.

Forrás: ng.24.hu