„Ha már sejted, hogy a holnapért most kell tenni és fontos számodra a környezettudatosság, az újrahasznosítás és a csomagolásmentes életmód, tarts velünk!”– mondja Dóczi Anita, aki egy olyan településen nőtt fel, ahol az elmúlt évtizedekben már úgy cseperedtek fel a gyerekek, hogy szelektíven gyűjtenek, újrahasznosítanak, komposztálnak.
Anita, mit kell tudnunk Ruzsáról?
Egy csoda. (nevet) Ami itt nincs, arra voltaképpen nincs is nagy szükségünk.
Egy mezőgazdasági falu, ahol felnőttem és ez a hely adta meg a legnagyobb értéket az életemben, az összetartó, egymásra figyelő közösséget, a környezetvédelmet, a természet szeretetét és a tudatosság fontosságát. Néhány éve már hivatalosan is a falu szlogenje: „Ahol mindig fogadják a köszönésed”. Komoly és fontos védőháló ez a közösség, hiszen akár kisgyermekes anyaként, akár vállalatvezetőként van szükségem segítségre, percek alatt találok megoldást, ahogy én is hamar ott tudok lenni, ahol épp rám van szükség.
Nagyon titokzatos vagy … de mesélj nekünk egy picit a gyerekkorodról. Mitől volt más?
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert már gyermekkoromban Édesanyám – aki nyugdíjazásáig óvónőként dolgozott a helyi óvodában – és a pedagógusaim arra neveltek, hogy kreativitással, kitartással a környezetünkben található megunt, kidobásra ítél tárgyakból, csomagolóanyagokból fantasztikus játékokat készíthetünk a saját két kezünkkel.
Sosem felejtem el, mi már az óvodában rendszeresen hulladékból készítettünk játékokat, díszeket. Egyszerűen imádtam. Ez itt a mi falunkban azóta is így van, szerencsére a mai gyerekek is gyorsan megtapasztalják, hogy a hulladékból vagy a szezonális termésekből, őszi levelekből, ágakból, kavicsokból igenis csodás dolgokat lehet készíteni. Mindenkinek ezt tanácsolnám, hogy a gyerekeinket tereljük és segítsük erre az útra. Mutassuk meg, hogy a reklámokban látott műanyag játékoknál értékesebb, a szívünknek kedvesebb, amit a család apraja-nagyja együtt, egymásra figyelve alkot meg. Emellett a mindennapokban kevesebb hulladékot termeljünk, szelektíven gyűjtsünk és minél inkább próbáljunk vigyázni a közvetlen környezetünkre és Földünkre.
Többször említed a komposztálást, illetve ha jól tudom Ruzsán ez egy természetes folyamat. Anita, a laikusok olvasóinknak elmondanád mit is jelent ez?
Nem kell bonyolult dologra gondolni. Ami a kertünkben nő, terem, azt ha feleslegessé válik, a kuka helyett a komposztálóba dobjuk. Gyomok, levágott vékonyabb ágak, zöld és elszáradt levelek, levágott fű, a zöldségek és a gyümölcsök héja, tojáshéj, kávézacc. Nem dobunk be ételmaradékot, csontot, citrusfélék héját, zsiradékot. Ezt a gyerekek nagyon hamar megtanulják, és kifejezetten élvezik, hogy amíg Anya főz, ők kiviszik a zöldség héját és bedobják.
Mindenki, akit csak ismerek a faluban, komposztál. Hogyan kell jól komposztálni?
Maga a komposztáló készülhet néhány összecsavarozott lécből, raklapból, vagy dróthálóból, bár mi szerencsések vagyunk, néhány éve az Önkormányzat jóvoltából aki kért, díjmentesen kapott műanyag komposztáló tartályt. Az alja nyitott, így a felesleges nedvességet a talaj elszívja. Tavasztól őszig dobáljuk bele, amit épp a kert és a konyha ad, közben néha meglocsoljuk, lefedjük. Fontos, hogy vegyesen kerüljenek bele barna (száraz) és zöld (friss) növényi részek. Ami fás, félfás szár, azt rövidebb darabokra kell vágni, ezzel is segítünk a bomlásban. A következő tavaszon kibontjuk, átszitáljuk, és a virágágyásokat, veteményes kerteket tápláljuk vele. Ez is szuper családi program.
Akinek nincsen kertje ezt hogyan tudná megoldani?
Aki lakásban él, egy lefedhető műanyag dobozban összegyűjti a zöld hulladékot, és néhány naponta elviszi a legközelebbi komposzt gyűjtőbe. Ez lehet egy kertes házban élő szomszéd, családtag, a gyűjtést koordináló csomagolásmentes bolt vagy ökokör, és több nagyvárosban van már közösségi komposztálás is.
Ha jól tudom nálatok az esővíz gyűjtés is alap? Miért olyan fontos?
Mi a Homokhátságon élünk, itt a többi országrészhez képest kevesebb a csapadék, ugyanakkor a homok fel is issza azonnal, így nálunk a kiskerteket, de a nagyobb mezőgazdasági ültetvényeket is napi szinten öntözni kell. A vízmegtartás legegyszerűbb háztartási módszere az esővíz gyűjtése. Az esőcsatornákból lefolyó vizet zárt tartályba, fedett hordóba vezetjük, aztán pedig ezekből locsolunk.
Mikor a közösségi felületen beszélgettünk említetted, hogy a hivatásod is erre az útra vitt.
Igen … Én három és fél évvel ezelőtt egy családi varrodának a vezetését vettem át. Célunk, hogy környezetünk megóvása mellett, saját életünkben is környezettudatos termékek vegyenek körbe minket a mindennapokban. Szeretnénk, ha minél több emberhez jutna el ez a szemlélet és ők is változtatni tudnának. Nagyon sok anyaggal kísérleteztünk már, például autó- és kerékpár belsőgumiból készítettünk táskát, vagy egyéb használati cikkeket. Hisszük, hogy sok kicsi sokra megy és minden apró lépéssel közelebb kerülünk Földünk megóvásához. Termékeinket mind úgy alakítottuk ki, hogy praktikusak és strapabíróak legyenek, hogy minél tovább használhassák őket. Annak érdekében, hogy a stílusról se kelljen lemondani, kollekciókat hoztunk létre.
Szerinted hogyan lehetne „megmenteni a világunkat”?
Szerintem nincs tökéletes, mindenki által követendő recept. Én egy faluban egészen másképp tudok tenni ezért, mint aki nagyvárosban él. Egyszerűen mindannyiunknak tenni kell valamit, ami nekünk több-kevesebb odafigyelés, lemondás, esetleg kényelmetlenség, de összességében jelentős változást hozunk a hulladékcsökkentéssel, a vizek, a levegő megóvásával.
