Példátlan gyorsaságú klímaváltozással nézünk szembe, ez pedig soha nem látott kihívás elé állítja a hazai erdőket is. A Planet Budapest keretében tartott Erdészeti Klímaadaptációs Fórum nyílt ülésének klímaadaptációs szekcióját meghallgatva egyértelművé vált, hogy a statikus, hagyományos erdészeti gazdálkodási modellek ideje lejárt.
Dr. Borovics Attila erdészeti kutató érzékletes példával világított rá a helyzet súlyosságára: jelenleg olyan klimatikus viszonyokkal kell szembenéznünk, amilyenek az 1970-es évek Bulgáriáját jellemezték. Míg azonban az utolsó jégkorszak után a – hasonló mértékű – változások évezredek alatt mentek végbe, addig most alig 50 év telt el. Ettől nem függetlenül a hazai erdők sok területen elveszítették megújulóképességüket. Ennek ellenére – ahogy erre dr. Aszalós Réka erdőökológus előadásában rámutatott – az erdők 90%-a még mindig vágásos gazdálkodásban működik.
Fotó: a szerző
A természetvédelmi szempontokat is figyelembe véve a folyamatos erdőborítást biztosító örökerdő-üzemmód kiterjesztése hozhatna jelentős változást, melynek a szakember szerint országosan optimálisan legalább 20% környékén kellene lennie (ez manapság csupán 2–3%). Ez az üzemmód sokkal ellenállóbbá tudja tenni az erdőket, már csak azért is, mert segít megőrizni az erdők hűvösebb mikroklímáját.
Az ökológus emellett kulcsfontosságúnak nevezte a nagy kiterjedésű, háborítatlan területek arányának jelentős növelését is. Az ország erdőterületeinek jelenleg mindössze 4–5%-a nevezhető ilyennek, ezt meg kellene duplázni. Végül pedig kiemelt figyelmet kell fordítani a legértékesebb, 140 évnél idősebb állományok megtartására, ezek ökológiai értéke ugyanis egyedülálló.
A következő szekcióban – ahol a természet-helyreállítás volt a téma – elhangzott egy igen érdekes kifejezés: a böhönc. Ez az erdészeti szakszó olyan fákat jelöl, melyek girbegurbák, ágas-bogasak, gazdasági szempontból értéktelenek. Ennek köszönhetően az erdészek az ilyen fákat hosszú időn át eltávolították. Mára a tudomány felismerte ezeknek a fáknak a jelentőségét: számos állatfajnak adnak otthont, a diverzitás fontos központjai. Ma már habitatfa vagy élőhelyfa néven ismerjük őket, és az erdészek igyekeznek őket megóvni.
Az drasztikusan túlszaporodó vadállománnyal foglalkozott előadásában dr. Jánoska Ferenc vadbiológus. A Soproni Egyetem tanára szerint a nagyvadak száma annyira nagy, hogy ezek az állatok már az erdők klímaadaptációjának egyik legnagyobb akadályát képezik. A jelenlegi rágáskároknak köszönhetően sokfelé esély sincs a természetes erdőfelújulásra, már ahol ez még elvileg lehetséges lenne. A védekezést a jelentős állománycsökkentés jelenthetné: a szakember számításai szerint a kilövési ráta 45%-ra történő emelésével 2036-ra lehetne elérni a szarvasállományok fenntartható szintjét.
Fotó: Pilisi Parkerdő
A szekciót záró kerekasztal-beszélgetésen gyakorlati szakemberek is megerősítették: az erdők sokfelé krízishelyzetbe kerültek. A fő frontvonal ma az Alföld, azon belül is a Kiskunság: itt több más körülmény mellett a talajvízszint drasztikus csökkenése miatt a zárt erdőborítás már-már fenntarthatatlan. A realitás egyre inkább a szavannaszerű, felnyíló, fás társulások megjelenése lehet.
Itt is elhangzott, hogy a vadállomány kezelésével és csökkentésével gyakorlatilag a vadászok tehetnek a legtöbbet az erdők megmentéséért. Emellett – a szabályozás kapcsán – el lehetne gondolkozni azon, hogy ahelyett, hogy olyan területeken próbáljuk megtartani az erdőket, ahol ez kifejezetten nehéz, sőt egyre nehezebb, akár rossz minőségű, valaha erdővel borított szántókon sem ördögtől való inkább fásítani, erdősíteni. Egészen biztos, hogy az erdőgazdálkodáshoz egyre inkább dinamikusan, a régi berögződésektől elszakadva kell hozzáállni.
