A földi élet legkorábbi bizonyítékai a Dél-Afrikából és Nyugat-Ausztráliából előkerült sztromatolitok. Ezek olyan üledékes kőzetek, melyeket fotoszintetizáló kékbaktériumok hoztak létre 3,5 milliárd évvel ezelőtt. Ezek az élőlények a mai napig léteznek, és a Föld több pontján jelenleg is megfigyelhető a sztromatolitképződés.

A cianobaktériumoknak is nevezett élőlények számos különleges tulajdonsággal bírnak. Ezek egyike, hogy nélkülük bizony aligha alakult volna ki bolygónkon a ma ismert élet. Égitestünk légkörének oxigéntartalmát a sztromatolitokat alkotó cianobaktériumok fotoszintézise emelte 20%-ra, ami lehetővé tette az élet magasabb rendű formáinak megjelenését.

A sztromatolit név a görög sztróma (réteg) és lithosz (kő) szóból tevődik össze. A magyarázat kézenfekvő, ha tudjuk, hogyan jönnek létre e különleges kőzetek. A folyamat nagyon leegyszerűsítve kicsit olyan, mint a hóembernek való hólabda készítése. A sekély vízben az üledékre kiülő baktériumokhoz újabb üledékszemcsék tapadnak, melyekre aztán újabb baktériumok ülnek ki, és így tovább, rétegről–rétegre növesztve a sztromatolitot.

Ahogy a NatGeo oldalán írják, a sztromatolitok egymásra rétegzett mikrobaszőnyegek, és úgy jönnek létre, hogy a mikrobák ragacsos anyagokat bocsátanak ki, amelyek együtt tartják a sokféle baktériumot. A sztromatolitok legfelső mikrobarétegei általában fotoszintetizálók, míg a mélyebb rétegek lakói más módon nyerik ki az életükhöz szükséges energiát.

Bár szerepük óriási volt a földi élet korai szakaszában, mára elvesztették korábbi szerepüket és főként visszamaradt kőzetek tanúskodnak egykori munkájukról. Helyüket magasabb rendű élőlények vették át. Ma már csak bolygónk néhány pontján találhatók meg élő sztromatolitok, melyeket túlzás nélkül nevezhetünk élő fosszíliáknak is.

Ezek a lelőhelyek jellemzően igen szélsőséges környezetben fordulnak elő, ahol más létformák számára alkalmatlanok a körülmények. Ilyen például a nyugat-ausztráliai Thetis-tó, vagy a szintén Ausztráliában található Shark bay. Ezen kívül például Brazíliában, Mexikóban és a Bahamákon találhatók élő sztromatolit formációk.

A sztromatolitok tanulmányozása nemcsak a Föld, hanem más égitestek megértésében is segíthet. Például, amikor a Mars felszínét vizsgálják, a sztromatolitokhoz hasonló képződmények után is kutatnak, mivel ezek egyértelmű jelei az életnek – vagy legalábbis annak, hogy egykor élet lehetett a bolygón.