A földi élet legkorábbi bizonyítékai a Dél-Afrikából és Nyugat-Ausztráliából előkerült sztromatolitok. Ezek olyan üledékes kőzetek, melyeket fotoszintetizáló kékbaktériumok hoztak létre 3,5 milliárd évvel ezelőtt. Ezek az élőlények a mai napig léteznek, és a Föld több pontján jelenleg is megfigyelhető a sztromatolitképződés.

A cianobaktériumoknak is nevezett élőlényeknek számos különleges tulajdonságuk van. Ezek egyike, hogy nélkülük bizony aligha alakult volna ki bolygónkon a ma ismert élet. Égitestünk légkörének oxigéntartalmát a sztromatolitokat alkotó cianobaktériumok fotoszintézise emelte 20%-ra, ami lehetővé tette az élet magasabb rendű formáinak megjelenését.

A sztromatolit név a görög sztróma (réteg) és lithosz (kő) szóból tevődik össze. A magyarázat kézenfekvő, ha tudjuk, hogyan jönnek létre ezek a különleges kőzetek. A folyamat nagyon leegyszerűsítve kicsit olyan, mint a hóembernek való hólabda készítése. A sekély vízben az üledékre kiülő baktériumokhoz újabb üledékszemcsék tapadnak, melyekre aztán újabb baktériumok ülnek ki, és így tovább, rétegről rétegre növesztve a sztromatolitot.

Ahogy a NatGeo oldalán írják, a sztromatolitok egymásra rétegzett mikrobaszőnyegek, és úgy jönnek létre, hogy a mikrobák ragacsos anyagokat bocsátanak ki, amelyek együtt tartják a sokféle baktériumot. A sztromatolitok legfelső mikrobarétegei általában fotoszintetizálók, míg a mélyebb rétegek lakói más módon nyerik ki az életükhöz szükséges energiát.

Bár jelentőségük óriási volt a földi élet korai szakaszában, mára elvesztették korábbi szerepüket, és főként visszamaradt kőzetek tanúskodnak egykori munkájukról. Helyüket magasabb rendű élőlények vették át. Ma már csak bolygónk néhány pontján találhatók élő sztromatolitok, melyeket túlzás nélkül nevezhetünk élő fosszíliáknak is.

Ezek a lelőhelyek jellemzően igen szélsőséges környezetben találhatók, ahol más létformák számára alkalmatlanok a körülmények. Ilyen például a nyugat-ausztráliai Thetis-tó vagy a szintén Ausztráliában lévő Shark bay. Ezeken kívül például Brazíliában, Mexikóban és a Bahamákon találhatók élő sztromatolitformációk.

A sztromatolitok tanulmányozása nemcsak a Föld, hanem más égitestek megismerésében is segíthet. Például akkor, amikor a Mars felszínét vizsgálják, a sztromatolitokhoz hasonló képződmények után is kutatnak, mivel ezek egyértelmű jelei az életnek, legalábbis annak, hogy egykor élet lehetett a bolygón.