A porcos halak osztályába sorolható cápák minden nyáron témát biztosítanak a tengerpartokra leruccanó turisták számára, hiszen a legtöbben vérengző vízi fenevadaknak gondolják őket. Rémhírük javarészt külső jegyeik, valamint az ezeket felnagyító Steven Spielberg-féle klasszikus horrorfilm miatt terjedt el széles körben, valójában azonban korántsem kellene a cápákat az ellenségeinkként számon tartanunk.
A cápákra sokan a tengerek kíméletlen uralkodóiként tekintenek, mindez pedig részben az emberben félelmet kiváltó megjelenésüknek köszönhető. Ezen belül is elsősorban fogsoruknak, amely a cápák félkör alakú szájában található, és amely rengeteg éles, háromszöget formáló, több sorban elhelyezkedő fogból tevődik össze. Ezek a fogak rágásra alkalmatlanok, a cápák az áldozatuk megragadására használják őket, valamint arra, hogy darabokat tépjenek ki belőlük, amelyeket aztán egészben nyelnek le. Hosszúkás, hengeres testük, uszonyuk és a vízben terjedő vérre való fogékonyságuk szintén hozzájárult ahhoz, hogy vízi szörnyetegeknek tartsuk a cápákat.
Fotó: Canva
Pedig korántsem emberi vérre szomjas gyilkológépek. Tény, hogy akad olyan faj, amelyik az emberre nézve veszélyesnek mondható, a legtöbb cápa azonban főként halat, rákot vagy kagylót zsákmányol. Léteznek olyan cápafajok is, amelyek a rémisztőnek látott külsőért elsődlegesen felelős fogakkal sem rendelkeznek, táplálékukhoz pedig nem vadászat útján, hanem a vízből kiszűrt planktonok révén jutnak hozzá. Ráadásul nem minden cápa él sós vízben, akadnak olyanok is, amelyek folyókban találtak otthonra, míg a bikacápát édesvízben, valamint az óceánokban egyaránt megtalálhatjuk. Hasonló kettősség figyelhető meg a szaporodásukkal kapcsolatban: a legtöbb cápa elevenszülő, ám néhány faj egyedei ikrát raknak.
Az utóbbi tények remekül rávilágítanak arra, hogy milyen kevés ismerete van az átlagembernek a cápákról, és ezért mennyire felszínesen és sztereotipikusan gondolkodik róluk, holott ezek az állatok jóval sokszínűbbek annál, hogy ilyen egyszerűen leírjuk és megbélyegezzük őket.
Fotó: Canva
Cápa a Balatonban?
Néhány hónappal ezelőtt a fiatalok körében igencsak népszerű videómegosztó-platformon, a TikTokon kezdett terjedni egy felvétel, amelyen az látható, hogy a Balaton vizéből egy cápauszonynak tűnő tárgy kandikál ki, a videót készítő személy pedig még ki is jelenti, hogy megérkeztek a cápák. Bár azt gondolhatnánk, mindenki érti a viccet, a videót megtekintők között jelentős számban voltak olyanok, akik komolyan vették a látottakat, és rémületükben még a nyaralásuk lemondását is fontolóra vették.
Az esetet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója kommentálta egy sajtómegkeresésnek köszönhetően. A szakember egyértelműen kizárta annak lehetőségét, hogy cápa jelenjen meg az eddig ilyen szempontból biztonságosnak vélt magyar tenger édesvizében, és felhívta a figyelmet arra, hogy a cápauszonynak feltüntetett dolog alighanem egy hibrid busafajtához tartozhat, amely akár 50 kilogrammot is nyomhat, és nagyjából 30 éve élhet már a Balatonban.
Ezek a halak annak idején tudatos betelepítés révén kerültek a tóba, a part közelében lévő víz felszínén pedig kizárólag akkor pillanthatók meg, ha valamilyen szervi bajuk van, vagy pusztuláshoz közeli állapotban vannak. Ebben a fázisban a cápákhoz hasonlóan kidugják a hátuszonyukat a vízből, ettől azonban nem érdemes megijedni, hiszen jóval kisebb a mérete a tengerek ragadozójának uszonyánál, arról nem beszélve, hogy a hibrid busa semmilyen veszélyt nem jelent az emberre.
Kapcsolódó bejegyzések
Állati sztereotípiák – Jogosak-e az előítéleteink?
Az ember ősidők óta bélyegez meg bizonyos állatfajokat nem éppen pozitív jelzőkkel.
A cápa című filmklasszikus átka
Jól látható tehát, hogy a cápák megítélése különösen rossz a közvélemény szerint, hiszen sokan már egy ilyen videótól is pánikolni kezdenek. A cápákkal kapcsolatos félelem persze nem teljesen ok nélküli, azonban nem árt tudnunk, hogy vannak náluk sokkal kegyetlenebb tengeri élőlények, mégpedig a gyilkos bálnák. Ezek az állatok játszi könnyedséggel számolnak le a legádázabb cápafajtákkal is, nem ritkán konkrétan ezeket nézik ki maguknak prédául. Míg azonban a gyilkos bálnák kedves és szeretnivaló állatokként élnek a köztudatban a Szabadítsátok ki Willyt címszereplője miatt, a cápákról többnyire horrorfilmek jutnak eszünkbe, ennek pedig az oka az 1975-ben bemutatott Spielberg-mozi, A cápa.
A kasszákat robbantó nyári óriásfilm szándékosan felnagyította a cápa amúgy is félelmetesnek ható külső jegyeit, mindemellett pedig démonizálta is címszereplőjét. Spielberg cápája valóban szörnyeteg, kifejezetten kedvét leli az önfeledten strandoló nyaralók szétmarcangolásában, emiatt pedig közveszélyt jelent a tengerparti üdülőtelepre. Mindez fikció, a film azonban annyira jól építi fel a feszültséget, és olyan szinten hidegrázós élményt nyújt, hogy a cápákról innentől kezdve nehéz lett volna lemosni a gyalázatot. Ezt nem segíti elő persze az sem, hogy az 1975-ös mozifilm sikerének farvizén mindmáig úszkálnak fel a változó minőségű utánérzések, így talán csak a Cápali és Cápeti című rajzfilmsorozat, illetve nemrégiben a Baby Shark-őrület tudta egy kicsit kedvelhetőbbé tenni a cápákat a nagyközönség szemében.
A cápák sokszínűsége
Mint azt már említettük, a cápák rossz megítélésük ellenére igen sokszínű élőlények, ez pedig abban is megmutatkozik, hogy viszonylag sok cápafaj ismert. A teljesség igénye nélkül mindenképpen érdemes megemlíteni a nagy fehér cápát, amely a legmagasabb szinten fejlett húsevő cápák egyike. A nagy fehér cápa valóban veszélyesnek mondható az emberre nézve, az eddigi legtöbb cápatámadást ezzel a fajjal hozták összefüggésbe. Érdekes megfigyelni azonban, hogy a nagy fehér cápa támadásai közül a legtöbb nem végződött halállal, ennek ellenére mégis ezt az állatot teszik meg a cápás horrorok gonoszának, holott a második legveszélyesebbnek tartott cápa, vagyis a tigriscápa sokkal inkább nevezhető gyilkos erejű támadónak.
Kevésbé kell azonban tartanunk a kékcápától, melynek „étlapján” potenciálisan megjelenhet ugyan az emberhús, ám alapvetően inkább kalmárokra, rákokra, kisebb méretű cápákra vadászik, vagy éppen döghúst fogyaszt. Határozottan említést érdemel még a pörölycápa, melyet közkeletűbb nevén kalapácsfejű cápának is hívnak, és egyedei az Atlanti-, az Indiai-, illetve a Csendes-óceánban lelhetők fel. Korábban szó esett már a bikacápáról, amely – amellett, hogy az emberre nézve a harmadik legveszélyesebb cápafaj – kiválóan alkalmazkodik az édesvízhez, ennek révén pedig előszeretettel hatol fel a tengerbe torkolló folyók vizén. Végül pedig érdemes még idecitálni a grönlandi cápát, amelyet a világ legtovább élő gerinces állataként tartanak nyilván, ugyanis megfelelő körülmények között akár 500 évig is képes életben maradni.
Kapcsolódó bejegyzések
Miért ilyen alakú a pörölycápa feje?
A pörölycápa megjelenése nem hétköznapi: miért alakította így szerszámhoz hasonló fejét az evolúció?
Legendák és tények a cápákkal kapcsolatban
Ahogy a legtöbb ijesztőnek tűnő állattal kapcsolatban, úgy a cápákról is számtalan tévhit és legenda keletkezett már az idők folyamán, melyek terjedése egyáltalán nem segít abban, hogy megkedveljük ezeket az állatokat. A legsúlyosabb állítás talán az, hogy minden cápa veszélyt jelent ránk, emberekre. Ez ugyanis a tények erős eltorzítása: igaz ugyan, hogy akadnak cápafajok, amelyek megtámadhatják az embert, ám a cápák túlnyomó többsége ránk nézve teljesen ártalmatlannak mondható, mégpedig azért, mert egyrészt fizikailag képtelenek lennének kárt tenni bennünk, másrészt nem is igazán találkoznak életük során emberekkel. Mindez igaz például a legnagyobb cápára, a cetcápára is, amely még csak nem is ragadozó, hanem planktonokkal táplálkozik.
Fotó: Canva
Mennyire veszélyesek valójában a cápák, és mennyire vagyunk mi veszélyesek rájuk?
A kérdés tehát nem annyira az, hogy kell-e félnie az embernek a cápáktól, inkább az, hogy az ember mekkora veszélyt jelent a cápákra nézve. Eláruljuk: nagyot. Jóval nagyobbat, mint amekkorát a cápák jelentenek ránk. Ez abból is látszik, hogy a világon nagyobb számban halnak meg emberek villámcsapástól, esetleg méhszúrás által kiváltott fulladásos reakciótól, mint cápatámadások következtében.
Míg tehát évente nagyjából 30 ember életét követeli cápatámadás, addig sokkal több cápa pusztul el emberi tevékenység révén. Sokáig elsődlegesen a cápa májának olajából nyertük az A-vitamint, egészségünk oltárán így temérdek cápa életét áldoztuk fel. A számok nyelvén egy cápatámadásban elhunyt ember életére nagyjából kétmillió cápa elpusztítása juthat. Ebbe beleszámítanak azok a cápák is, amelyek az állatkínzásnak minősíthető halászati gyakorlat következtében pusztulnak el. A halászok ugyanis cápafogáskor gyakorta levágják a halról az uszonyát, hogy levest főzzenek belőle, az állatot pedig élve visszadobják a vízbe. A cápa ennek következtében hamarosan kínok között múl ki, hiszen képtelen már úszni és oxigénhez jutni ebben az állapotban.
Kiemelt kép: Canva
