Dr. Kőnig Róbert gyermeksebész és gyermektraumatológus, a gyerekek kedvence. Népes rajongótáborral rendelkező közösségimédia-szereplő, hetedik éve menedzseli magát és a „Kőnig doki”-brandet egyre sikeresebben.  Edukációs YouTube-videóit „Kőnig doki helyre teszi” címmel forgatja.

A rövid, humoros, de informatív epizódokban játékosan tanulhatnak a gyermekek – és a felnőttek – a vírusokról, a baktériumokról vagy akár arról, hogy mi is az a fájdalom. Kisgyermekes anyukaként, amikor csak tehetem, követem a Dokit. Nagy kincs, ha olyan „influenszerre” akadunk, aki képes szórakoztatva hasznos tartalmat megosztani a követőivel.

Televíziós megjelenések, YouTube-csatorna, Instagram, interjúk különféle témákban a médiában. Odaítélhetem az influenszer titulust? Nagy felelősséget jelent, hogy olyan befogadó közösségnek készítesz tartalmat, mint a gyerekek. Pedig emellett komoly, egész embert kívánó sebész szakmád van. Hogy tudod a kettőt egyszerre menedzselni?

Pont a közelmúltban indítottam el egy kérdőívet a követőim körében egy következő projektem kapcsán. Megkérdeztem őket, hogy mit gondolnak a brandemről meg a csatornáimról, és arról, hogy hogyan látnak engem. Feltettem a kérdést, hogy szerintük influenszer vagyok-e, és az eddig nagyjából 1000 válaszból 76% nem tekint annak. Hogy őszinte legyek, ezt nagyon jó véleménynek veszem, mert bár egészségügyi véleményformáló szeretnék lenni, az influenszerség fogalmához túl sok pejoratív jelentés társul már. A gyermeksebészet- és traumatológia valóban rengeteg idejét elveszi az embernek. Az egész médiaszereplés hobbinak indult. Az elképzelés az volt, hogy ha segítek a szülőknek dönteni, hogy mikor kell kórházba indulni, kevesebb beteg fog megjelenni a rendelésen. Most inkább már másodállásnak mondanám, szeretem csinálni, és úgy érzem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szakítani szeretne. Kihívás persze a kettőt együtt menedzselni, de nem lehetetlen.

Idén részt vettél az UNICEF Magyarország gyermekeknek rendezett klímakonferenciáján is. A klímavédelem kérdése nemcsak meghatározóvá, de sürgetővé is vált napjainkra. Mi a véleményed a kezdeményezésről?

Sok évre visszamenőleg nagyon jó a kapcsolatom az UNICEF Magyarországgal. Amikor gyermekek egészségével kapcsolatos témák merülnek fel náluk, rendszeresen kikérik a véleményemet, vagy segítek nekik a program népszerűsítésében. Egy olyan kezdeményezés, mint ez a klímakonferencia, amely gyerekeknek szól, sőt fiatalok szervezik, hiánypótló és előre mutató. Ez csodálatos, egyszerűen nincs más kifejezésem erre! Közhely vagy sem, a gyermekeké a jövő. Ők profitálhatnak a legtöbbet egy ilyen konferenciából. Azzal lehet igazából változást elérni, hogy őket vagy egymást edukálják azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetnek klíma-, egészség- és környezettudatosak. Amikor megkerestek, egyből válaszoltam, hogy bármit is szeretnének, én benne vagyok. 

A „Fenntartható étkezés” kerekasztal-beszélgetésen más szakemberekkel – Kiss-Szabó Eszter kommunikációs vezetővel (Felelős Gasztrohős), Németh Anikó élelmiszer-biztonsági szakértővel (FAO), Fait Federika ügyvezetővel (The Planteen), Pocsaji Csilla tulajdonossal (Tebe) – vitattad meg a témát.  Lehet erről a fiatalokkal konstruktívan beszélgetni?

Én azt veszem észre, hogy a mai fiatalokkal mindenről lehet konstruktívan beszélni. Egyébként magamat is szeretem a fiatalok közé sorolni. Szerintem ők sokkal környezettudatosabban élnek, mint anno az idősebbek. Sokkal több információhoz jutnak hozzá az internetet és a közösségi médiát használva. Tájékozottabbak, mint az előttük lévő generációk. A beszélgetés végén nagyon sokan odajöttek hozzám, olyan releváns kérdésekkel, amelyeket nem is érintettünk. Én nyilván a beszélgetés egészségügyi oldalát próbáltam kidomborítani, de azt hittem, hogy a konferencia végén csak kisétálok, ahogy szoktam. De nem! Még a folyosón is elkaptak a fiatalok, a gimnazisták. Szerintem ők az a réteg, akikkel a legkomolyabban el lehet beszélgetni.

Számodra volt valami új, hasznos információ a témával kapcsolatban?

Nem új, inkább megdöbbentő volt. Nálam sokkal jobban hozzáértő, környezettudatos szakemberekkel beszélgettem, akik rámutattak arra, hogy mekkora kárt okoz – és nemcsak morálisan vagy anyagilag, hanem környezeti szempontból is –, ha az ételeket kidobjuk a kukába. Mekkora terhet ró a bolygóra megtermelni, megöntözni a búzát, learatni, megcsinálni a kenyeret! Én meg kidobom négy nap múlva, mert száraz. Vagy akár a hústermékek vagy húsételek, amelyeket pár nap múlva már nem eszek meg, mert unom őket. Ez óriási probléma! A másik dolog a csomagolás, ami még nagyobb terhelés a környezetre. Ez sem gondoltam volna. Mennyit számít, ha műanyag zacskó helyett üvegbe rakom a piacon a termékeket, vagy ha helyi termékeket választok: mennyi szállítást és csomagolást úszok meg ezzel! Ezek nagyon fontosak. Nyilván tudtam, hogy ezek a problémák hozzátesznek a bolygó ökoterheléséhez, de ennek súlyát nem mértem fel. Azóta jobban odafigyelek. Tehát én is sok mindent hazavittem a konferenciáról.

Kapcsolódó bejegyzések

Lesz-e valaha fenntartható az egészségügy?

Az egészségügy felel a globális kibocsátás 4,4 százalékáért! Közös érdek ennek a csökkentése, mert a klímaváltozás számos betegség forrása.

A fenntarthatóság és az egészség: a kettő közötti összefüggésre hívtad fel a figyelmet. Mesélnél egy kicsit részletesebben arról, hogy orvosi szemmel mekkora jelentőséget tulajdonítasz a két dolog kapcsolatának?

Amikor a fenntartható étkezés és az egészség témáját nézzük, a legtöbb embernek először a vegán étkezés, a veganizmus jut eszébe. Én nem vagyok vegán. Szeretném magam flexiteriánusnak mondani, de még ezen is dolgozom. Nem voltam rest, pontosan utánanéztem, hogy hányadán áll az orvostudomány a veganizmussal, up-to-date jelleggel. Anatómiailag nem úgy vagyunk felépítve, hogy ne fogyasszunk állati eredetű termékeket. Nemcsak a fehérjére gondolok, hanem olyan esszenciális tápanyagokra is, amelyekhez csak állati eredetű ételek elfogyasztásával tudunk hozzájutni. Ha valaki felelősen, akár gyerekeknek, vegán étrendet szeretne bevezetni, ehhez nagyon-nagyon tudatosan felépített, táplálékkiegészítőkkel megtámogatott étrendet kell összeállítani, amit rendkívül szigorúan be kell tartani.

Nincs ebben semmi titok, bármelyik internetes oldalon megtalálható az a 6-8 dolog, amit muszáj étrendkiegészítő formájában fogyasztani. Itt már felvetődik az a kérdés is, hogy ez most akkor mennyire ökotudatos. Én mindenesetre úgy gondolom, hogy minden étkezési formát lehet egészségesen folytatni, ugyanakkor nem szabad átesni a ló túloldalára. A fenntarthatóság igazából kevésbé azon múlik, hogy mit eszünk – a beszélgetés végén is végül erre a közös nevezőre jutottunk a konferencián –, hanem azon, hogy honnan és mennyit vásárolok, és ezt miben viszem haza. Az a jó, ha az élelmet helyi gazdáktól szerzem be a helyi piacon, és minél frissebben fogyasztom az ételeket a szezonnak megfelelően. Az is tény, hogy a hús ökológiai lábnyoma rendkívül nagy. Fontos, hogy segítsük és fenntartsuk annak a helynek a mikro-ökoszisztémáját, ahol élünk.

Az orvoslásban – ahogy sok más szakmában is – előfordulnak berögződések, a fenntarthatósággal pedig csak az utóbbi években kezdtek el az emberek komolyabban foglalkozni. Vannak a környezetedben kezdeményezések a környezetbarát egészségügy kialakítására, vagy esetleg egyszerű praktikák, amelyekkel kicsit zöldebbé tehető akár csak a rendelő?

Nyilvánvalóan az orvoslásban a hulladékgazdálkodás nagyon nagy kihívás és nagyon nehezen megfogható dolog. Sokszor találkozunk olyan biohazard anyagokkal, amelyek felhasználása és elpusztítása komoly kritériumokhoz van kötve, ugyanakkor nagy ökológiai lábnyomot hagynak. Ebben még vannak és lesznek is kihívások az egészségügyben. De az egyszer használatos műanyagok felhasználása a műtőkben elhanyagolható kis hányadát képezi annak a műanyagmennyiségnek, ami a bolygón például fülpiszkálóban vagy szívószálban van jelen. Nem gondolom, hogy az orvosi műszerezésben visszafelé kellene lépkednünk, gondolok itt például a többször használatos fémfecskendőkre. Én a rendelőben egyébként használt játékokat osztogatok a gyerekeknek, és nemcsak én, hanem egyre többen. A saját kis betegeim – vagy a szüleik – válogatják otthon ki, hogy melyik az a játék, amit behoznak, és én odaadom majd egy másik kis betegemnek, és így tovább. Ez most már önműködő folyamattá vált az évek során, és ettől nem csak környezetbarátabb, de barátságosabb is lesz a rendelő.

Tervezed, hogy esetleg fenntarthatósági témakörökben is gyártasz majd tartalmat a gyerekeknek?

Nagyon megtetszett a hangulata ennek a konferenciának, és tényleg inspirálódva jöttem el onnan. Ennek az inspirációnak a gyökere pedig a fiatalok, nem csak a téma maga. És ez rendkívül fontos. Én is érzek egyfajta klímaszorongást, abszolút bennem is van egy ilyen. A jövőre nézve féltem magam, a gyerekeket – a sajátjaimat is –, de úgy gondolom, hogy ebben a témakörben nekem segítségre lenne szükségem. Értek a gyerekekhez, van egy elérésem is, de azért ennek a témának nem én vagyok a szakembere. Amennyiben erre lesz igény, és összeállunk valakivel, nagyon szívesen gyártok tartalmakat erről is. Amikor elindítottam a Kőnig doki-brandet, elhatároztam nulladik lépésként, hogy én nem fogok mindenhez is érteni. De segítséggel igen, nagyon szívesen megnyilvánulok egy ennyire rendkívül fontos témában is.

Édesapa is vagy, nem csak gyermeksebész. Így otthon is jó példával kell elöl járni, nem csak a szakmában. A civil életedben is fontos a környezetvédelem? Mit tehetünk, hogy egyszerre gyerek- és bolygóbarát is lehessen az otthonunk?

Otthon példát mutatni fontosabb is, mint egy ilyen konferencián részt venni. A gyerekek genetikailag arra vannak programozva, hogy mintakövetők legyenek. Mi vagyunk a minták, a szülők, a felnőttek. És ezek a minták úgy rögzülnek, hogy se ők, se mi nem tudunk róla, ezek az agy fejlődésével együtt járó nagyon érzékeny és komplex folyamatok. Szóval, ha a gyerek már akár 2-3 évesen azt látja tőlem, hogy szelektíven gyűjtök, elzárom a csapot fogmosás közben, odafigyelek és vigyázok a dolgaimra, és fontos nekem, milyen gépjárművel és mennyit közlekedem, ez lesz számára a norma. Én már az a generáció vagyok, aki nem szemetel, aki odafigyel, hogy a műanyag nélküli tárgyakat válasszam. Olyan eszközöket veszek, amelyek hosszú távon használhatóak.

Nem eszek gyorsétteremben, ami nemcsak a környezetemet, de az egészségemet sem kíméli, és ezt a példát mutatom a körülöttem lévő gyerekeknek. Nem mindenki teheti meg, hogy az otthona geotermikus fűtéssel működjön, meg A++ kategóriájú legyen, de megtanulhatunk két fokkal hidegebb környezetben létezni, úgy szellőztetni télen, hogy csak a levegő cserélődjön, ne hűljön ki a lakás, az energiatudatosság jegyében élni. Ezek fontos dolgok. Ha ezeket most megtanulják a gyerekeink, akkor könnyebb lesz adaptálódniuk egy következő lépcsőfokhoz, ha erre szükségük lesz. Én ebben hiszek.