Bolygónk felszíni vizeinek oxigénkoncentrációja egyre drámaibb tempóban csökken. A folyamat nyomán nem csak ökológiai katasztrófával, de gazdasági és társadalmi válsággal is szembe kell majd néznünk, ha a téma nem válik hamarosan a kutatások és a politikai döntések egyik meghatározó tényezőjévé.
A 2009-ben megalkotott planetáris határok, vagy bolygóhatárok koncepciója szerint kilenc olyan globális szintű folyamat van, melyek ha átlépnek egy kritikus küszöbértéket, akkor megnő a nagyszabású, hirtelen vagy épp visszafordíthatatlan környezeti változások kockázata, és veszélybe kerül bolygónk stabilitása. A Nature Ecology & Evolution című szaklapban most megjelent nemzetközi tanulmány szerint a vizek oxigénvesztése lehetne a következő ilyen határ, mert a folyamat az élet minden szintjén fenyegetést jelent, sőt hatással van a többi planetáris határra is.
Az összes vízi ökoszisztémában, a patakoktól és folyókon, tavakon, víztározókon és tavakon át a torkolatokig, partokig és a nyílt óceánig az oldott oxigén koncentrációja gyorsan és jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. A tavak és víztározók 1980 óta 5,5%-os, illetve 18,6%-os oxigénveszteséget szenvedtek el, míg az óceánokba 1960 óta körülbelül 2%-os oxigénveszteséget tapasztaltak.
Kapcsolódó bejegyzések
Az eddigi legnagyobb szezonális halott zónára bukkantak a Mexikói-öbölben
A tudósok szerint a szokásosnál is nagyobb halott zóna okai között a rossz mezőgazdasági gyakorlatok miatt nagy mennyiségben bemosódó műtrágyák mellett egyre hangsúlyosabb az éghajlatváltozás szerepe.
A folyamatnak több oka van, de a legfontosabb a vízhőmérséklet emelkedése, ugyanis a melegebb vízben kevésbé oldódik az oxigén. A másik jelentős tényező a káros mezőgazdasági gyakorlatok nyomán a vizekbe kerülő többlettápanyag, mely támogatja az algavirágzást, ami ugyancsak elvonja az oxigént a vizekből. Az oxigénhiányos régiókban pedig olyan mikrobiotikus folyamatok zajlanak, melyek üvegházhatású gázok termelését okozzák, amilyen például a dinitrogén-oxid, vagy a metán – ezzel fokozva a klímaváltozást.
Ráadásul azokon a tengeri területeken, ahol olyan kevés az oxigén, hogy a halak, kagylók vagy rákok már nem tudnak életben maradni, nemcsak magukat az élőlényeket, hanem az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, például a halászatot, az akvakultúrát, és a turizmust is gyengíti a folyamat. Ahogy a tanulmány egyik szerzője mondja, „a vízi oxigénhiány kezelésének elmulasztása végső soron nemcsak az ökoszisztémákra, hanem a gazdasági tevékenységre és a társadalomra is hatással lesz globális szinten”.
A kutatók szerint egyre közelebb van az a küszöbérték, ahonnan már visszafordíthatatlanná válhatnak a folyamatok. Ezért kiemelt fontosságú, hogy mielőbb és minél hatékonyabban kezdjük el kezelni az oxigénkoncentráció csökkenését kiváltó okokat. (phys.org)