A környezeti adatok azt mutatják, hogy a hőmérséklet emelkedett, és Oregonnak ezen a részén kevesebb hó esik, valószínűleg az éghajlatváltozás miatt. A Montanai Egyetem geotudományi professzor emeritusa, Johnnie Moore által végzett kutatások szerint azonban a tó sótartalmának drasztikus növekedése mögött a víz elszivárgása állt.
Évente több tízezer madár sereglik az Afrika közepén található Abert-tóhoz, amikor a Nagy-medence egyes részeiről a csendes-óceáni átvonulási útvonal felé tartanak. Az Oregon déli részén fekvő sekély, sós tó fontos táplálékforrás a madarak számára, azonban az utóbbi években veszélybe került.
Normális körülmények között a tó vize túl sós a halak számára. Ehelyett nagy mennyiségű legyet és apró rákféléket, a garnélarákokat táplálja, amelyek régóta táplálékot jelentenek számos vándormadárfajnak. A tó 2014-ben, 2015-ben, 2021-ben és 2022-ben a száraz időjárás miatt többnyire kiszáradt, ami miatt a tó maradék vizének sótartalma megugrott, időnként még a garnélák és a legyek számára is túl sós lett.
Annak érdekében, hogy jobban megértsék, miért szárad ki az Abert, a Marylandi Egyetem és a NASA kutatója, Dorothy Hall által vezetett kutatócsoport a Terra műhold által gyűjtött két évtizedes környezeti adatokat elemezte
– írja cikkében a NASA.com.
A tudósok megállapították, hogy 2001 és 2021 között a kevesebb hótakarós nap, és a magasabb felszíni hőmérséklet nagyobb párolgáshoz vezetett. A kutatást nemrég publikálták az Earth and Space Science című folyóiratban.
A kutatók egy, a tó keleti partján lévő mérőművet használnak a vízszintek nyomon követésére és a tó aktuális térfogatának kiszámítására, de a vízszint 2019-ben a mérőmű legalacsonyabb szintje alá esett. Az elmúlt évek hiányosságainak pótlására egyes kutatók a tó területi kiterjedésére vonatkozó Landsat-megfigyelésekre támaszkodtak, hogy becsléseket adjanak a fennmaradó vízmennyiségről.
A 2022 októberében a tóban lévő víz nagy része valószínűleg az Abert Rim sziklák tövében szivárgott le, amelyek egy hosszú törésvonulatot alkotnak a tótól keletre. Ahogy a tóban tárolt víz mennyisége csökkent, a víz sósabbá vált, és kedvezőbbé vált a sót kedvelő bizonyos fajtáknak. A vizet vörösre színező baktériumszerű mikrobáknak a virágzásához túl magas lett a víz sókoncentrációja.
Ezzel a tóban nem maradt elég táplálék, így egyes madárfajok távol maradtak. Az East Cascades Audubon Society önkéntesei által gyűjtött adatok azt mutatják, hogy az idén idelátogató madarak száma több mint tizedére csökkent. A madarak közül a legnagyobb visszaesést a bíbiccsapók szenvedték el.
(Forrás: earthobservatory.nasa.gov)