A genfi egyetem kutatói felfedezték, hogy a magvak a külső hőmérséklettől függően képesek eldönteni, hogy hibernálják magukat, vagy kicsírázzanak.
A csírázás döntő fontosságú szakasz egy növény életében. A fiatal növény túlélése a csírázás időzítésétől függ, mivel ebben a fejlődési szakaszban van kitéve a csemete a legtöbb környezeti hatásnak, ezáltal ilyenkor a legsérülékenyebb.
A magvak belső hőmérője képes késleltetni vagy akár meg is akadályozni a csírázást, nem csak akkor ha a hőmárséklet még túl alacsony, de akkor is, ha túl magas, egyszóval nem optimális a leendő csemete számára. Ez az „indításvezérlő” segíthet a növények megfelelő növekedésében a globális felmelegedés során.
Kapcsolódó bejegyzések
Űrfelvételek elemzésével javítanák a növénytermesztést szegedi kutatók
Az egyedülálló földmegfigyelési kísérlet kiváló lehetőséget nyújt a termesztett növények megfigyelésére a különböző fejlődési szakaszokban.
Amíg az elvetett magvak nyugalmi állapotban vannak, még nem képesek csírázni. Néhány nap, vagy fajtól függően akár néhány hónap elteltével a magok felébrednek, hogy a csírázást a nekik kedvező évszakban kezdjék meg. A felébredt magvak azonban még mindig dönthetnek sorsukról. Például egy már nem alvó mag, amely hirtelen túl magas hőmérsékletnek, 28°C-nál magasabbnak van kitéve, megakadályozhatja a csírázását. A magas hőmérséklet okozta hibernálás (termogátlás) nagyon pontos csírázás-indítást tesz lehetővé. Ez a vezérlőrendszer már 1-2°C-os eltérés is késleltetheti egy magpopuláció csírázását, védve őket a korai kiszáradástól, növelve a jövőbeli csemeték túlélési esélyeit.
(Forrás: enn)