Épp egy éve, 2024 szeptemberében zajlott az utóbbi évek legnagyobb dunai árvize. Bár az árhullám nagyobb pusztítás nélkül levonult, a folyó azért emlékeztetett arra, hogy nem mi uraljuk a vizet, csak vendégek vagyunk a partján. Nem dőlhetünk tehát hátra, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a klímaváltozás miatti egyre szélsőségesebb időjárási események gyakoribbá és intenzívebbé tehetik az árvizeket.
Boris: jött, látott, tombolt
Közép-Európában az árvízveszély legfőbb okozóivá a ciklonok léptek elő. Bár gyakoriságuk nem nagyobb, mint korábban, a belőlük hulló csapadék intenzitása jelentősen erősödött. A 2024 szeptemberében érkező Boris nevű ciklon pedig minden szempontból a szélsőségek csúcsát jelentette. A közel egy hétig tartó esőzések csapadékösszege sokfelé meghaladta a 200 mm-t, míg Alsó- és Felső-Ausztriában nagyobb területen 300 mm feletti csapadékmennyiséget regisztráltak. Amióta számon tartják, sosem esett ennyi csapadék a Felső-Duna vízgyűjtő területén ilyen rövid idő alatt.
A Boris kialakulásának háttere
A ciklon kialakulásában három egymást erősítő tényező játszott szerepet. Egyfelől erős hőmérséklet-különbség alakult ki az északnyugatról érkező hidegfront mögötti hűvös és a Földközi-tenger térségét uraló forró légtömeg között. Ez az éles kontraszt labilissá tette a légkört, és kedvezett a ciklon kialakulásának. Másfelől az Alpok hatása is közrejátszott: a hegység mögött, az úgynevezett „lee-oldalon” gyakran indul be ciklonképződés, főleg akkor, ha hidegfront érkezik nyugatról. Ez a hatás jellemző a genovai ciklonok esetében is; Boris is ilyen módon született. Végül pedig fontos szerepet játszott a levegő rendkívül magas nedvességtartalma, amely további energiát adott a rendszernek. A trópusok felől érkező nedves levegő a ciklonban felemelkedve kicsapódott, ami nagy mennyiségű látens hőt szabadított fel. Ez nemcsak a ciklon erősödését, hanem a kiugróan nagy csapadékmennyiséget is elősegítette.
Más volt a helyzet Magyarországon. Nálunk Boris inkább csak tiszteletét tette, és bár a Nyugat-Dunántúlon jelentősebb mennyiségű csapadék esett, rendkívüli helyzetet nem teremtett. Ez részben az aszályos nyár miatti száraz talajnak volt köszönhető, mely könnyen fel tudta venni a vizet, másrészt pedig magának a ciklonnak: a csapadék felénk nem intenzíven, hanem hosszabb időszakra elnyújtva érte el a talajt, aminek így volt ideje beszivárogni a földbe.
Végül az árvízrekord elmaradt
Budapesten a valaha mért legmagasabb vízállást a 2013-as nagy árvíz idején észlelték, amikor 891 cm-en tetőzött a Duna. Ezt a szintet végül nem érte el a Boris ciklon által felduzzasztott folyam. A rekorddöntés elmaradásának hátterében több, egymással részben összefüggő ok áll.
Az egyik legfontosabb tényező az volt, hogy a 2013-as árvízrekord tapasztalatai nyomán a hazai vízügyi szakemberek és az állami szervezetek is jobban fel voltak készülve a védekezésre. Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy sok ezer önkéntes civil segítette a munkálatokat. Ezzel párhuzamosan a meteorológusok 5–6 nappal előre jelezték a Boris ciklon kialakulását, és nagy pontossággal adták meg a csapadék mennyiségét is.
Boris az élővilágot is megviselte.
A ciklon hatására a hőmérséklet is markánsan csökkent: a 30 Celsius-fok feletti maximum értékekről a 10 Celsius-fokot alig meghaladó értékekre csökkent. A drámai lehűlés miatt eltűntek a rovarok, így pedig az élelem nélkül maradt vándormadarak – elsősorban a fecskék és a sarlós fecskék – ezrei pusztultak el. Az eset rávilágított arra, mennyire kiszolgáltatott az élővilág a hirtelen időjárási fordulatoknak.
Másrészről a körülmények is kedvezően alakultak. A száraz, aszályos nyár során a folyók és a talaj vízszintje csökkent, így nagyobb mennyiségű vizet voltak képesek befogadni, illetve elszállítani. Az árhullám levonulása során pedig már nem érkezett jelentősebb mennyiségű csapadék, ami nagyban segítette a vízállás előrejelzését és a védekezésben részt vevők munkáját.
Mi várható a jövőben?
A szakértők következtetései és a klímaváltozás általános trendjei arra mutatnak rá, hogy hasonló nagyságrendű árvizek gyakoriságának növekedésével kell számolnunk. Ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy a Boris ciklon nyomán érkező árhullám a szerencsés körülmények miatt nem okozott nagyobb pusztítást. Teljesen más lett volna a helyzet, ha nálunk esik le 300 mm-nyi vagy akár még ennél is sokkal több csapadék. Ezt a mennyiségű vizet, jó eséllyel, a szokásos módszerekkel nem lehetett volna elvezetni. Nem szabad tehát hátradőlnünk. Azon túl, hogy minden erőnkkel dolgozunk a kibocsátások mérséklésén, a védekezést is át kell gondolnunk, és olyan alkalmazkodási megoldásokat keresni, melyek túlmutatnak a gátak közé szorított folyó képén.
Fontos azt is megjegyezni, hogy az árhullámok nem szükségszerűen ellenségek. Sőt, akár eszközök is lehetnek az egyre tartósabb aszályok és a hektikussá váló csapadékeloszlás ellensúlyozására. Ehhez azonban olyan természetközeli megoldások bevezetésére – esetleg újra felfedezésére – lenne szükség, melyek túlmutatnak az árhullámok hagyományos védművekkel történő levezetésén. Ehelyett a lehető legtöbb vizet el kellene tárolni a tájban.
Fotók: canva.com
