A Bristoli Egyetem által vezetett és a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban nem rég közzétett tanulmány segít megérteni az éghajlatváltozás valamennyi életformára gyakorolt hatását. A nemzetközi kutatócsoport megállapította, hogy a planktonok több mint kétszer olyan gyorsan tudtak helyreállni és újra felvenni alapvető funkciójukat, a légkör szén-dioxid-szintjének szabályozását, mint amilyen gyorsan visszanyerték teljes biológiai sokféleségüket.
Ezek az eredmények óriási jelentőségűek, mivel egyre nagyobb aggodalomra ad okot a fajok drámai környezeti változások következtében bekövetkező kihalása. Tanulmányunk azt jelzi, hogy a tengeri rendszerek a biológiai sokféleség tekintetében képesek bizonyos veszteségeket elviselni anélkül, hogy teljes funkcionalitásukat elveszítenék, ami reményt ad. Ugyanakkor még mindig nem ismerjük a pontos fordulópontot, így a hangsúlyt továbbra is ennek a törékeny kapcsolatnak a megőrzésére és a biológiai sokféleség védelmére kell helyezni.
mondta el a tanulmány vezető szerzője, Daniela Schmidt, a Bristoli Egyetem paleobiológia professzora
Míg korábbi kutatások már kimutatták, hogy a funkcionalitás gyorsabban áll helyre, mint a biológiai sokféleség az algák esetében, ez az első tanulmány, amely megerősíti a felfedezést a táplálékláncban feljebb, a zooplanktonok esetében, amelyek a halakat támogató táplálékhálózat részeként létfontosságúak a tengeri élővilág számára.
A kutatás során a kréta-paleogén (K-Pg) néven ismert tömeges kihalásból származó, mintegy 66 millió évvel ezelőtt bekövetkezett, a Föld növény- és állatvilágának háromnegyedét kipusztító, homokszem nagyságú, foraminiferáknak (likacsosházúaknak) nevezett apró organizmusokat elemezték. Ez a modern planktonok evolúciós történetében a legkatasztrofálisabb esemény, mivel az óceán egyik elsődleges funkciójának, a biológiai szivattyúnak nevezett rendszer összeomlását eredményezte. A biológiai szivattyú hatalmas mennyiségű szén-dioxidot szív ki a légkörből az óceánba, ahol az évezredekig az üledékekben eltemetve marad. Ez a körforgás nemcsak a tengeri élővilág tápanyagellátását befolyásolja, hanem a tengeren kívüli szén-dioxid-szintet és ezáltal az éghajlatot is.
Kapcsolódó bejegyzések
Hamarosan betiltják a homárok és a tintahalak élve főzését az Egyesült Királyságban
Az Egyesült Királyságban a törvényhozók arra készülnek, hogy betiltsák az olyan állatok, mint a homárok élve főzésének gyakorlatát. Az állatkínzással kapcsolatos aggályok motiválták a jogszabályi változtatásokat. Jelenleg csak a gerincesek élveznek jogi védelmet az élve főzéstől.
Kutatásunk megmutatja, hogy egy kihalási esemény után mennyi idő – körülbelül 4 millió év – telhet el, amíg egy ökoszisztéma teljesen helyreáll. Tekintettel az ember jelenlegi ökoszisztémákra gyakorolt hatására, ez elgondolkodtató. Fontos azonban, hogy a tengeri élőlények és a tengeri szénszivattyú közötti kapcsolat, amely befolyásolja a légkör szén-dioxid-kibocsátását, úgy tűnik, nem áll szoros összefüggésben egymással. Az eredmények rávilágítanak annak fontosságára, hogy az éghajlati előrejelzéseket összekapcsoljuk a tengerparti és nyílt óceáni környezet ökoszisztéma-modelljeivel, hogy jobban megértsük és előre jelezzük az éghajlat okozta kihalások hatását a tengeri élővilágra és az embereknek nyújtott szolgáltatásaikra, például a halászatra. További kutatásokra van szükség, hogy megvizsgáljuk, mi történik, és hogy ugyanezek a minták a táplálékhálózat magasabb szintjein, például a halak esetében is megfigyelhetők-e.
nyilatkozta kutatás másik vezető szerzője, Dr. Heather Birch, az egyetem Földtudományi Iskolájának és a Cabot Környezetvédelmi Intézetnek volt kutatója.
(fotó: Wikipedia)