Új alapokra helyezné a természetvédelmi kezeléseket egy keretrendszer, melynek kidolgozásában egy szegedi ökológus is részt vett.
Az elképzelés szerint a biológiai sokféleség egyre súlyosabb méreteket öltő csökkenését akkor lehetne hatékonyan lassítani, ha a fajok számára menedékhelyet jelentő élőhelyek kiemelt védelmére összpontosítanának a szakemberek.
A klímaváltozás és a globális környezetátalakítás napjainkban olyan mértékű fajpusztulást okoz, amely egyre több kutató szerint a földi élővilágot sújtó hatodik kihalási hullámként értelmezhető. Az ilyen időszakokban kiemelten fontos szerepe van tehát azoknak a területeknek, ahol a fajok nagyobb biztonságban túlélhetnek.
Kapcsolódó bejegyzések
Kisokos: Miért fontos a biodiverzitás megőrzése?
A biodiverzitás a földi létezés sokszínűségét, az élőlények fajainak összességét jelenti. Az élet alapja.
„Az ilyen területeket menedékhelynek vagy refúgiumnak hívja a szakma. Ezek ugyanis sajátos adottságaik révén hosszú időn, akár évezredeken keresztül képesek közel állandó feltételeket, pl. hűvösebb mikroklímát vagy nedvesebb talajt biztosítani a fajok populációi számára, amik így annak ellenére is fennmaradhatnak, hogy a környező tájban jelentős változások mennek végbe. Ez a fajmegőrző képesség kiemelt jelentőségű, ugyanis a különböző tájak refúgiumai számos, akár az emberiség számára is kulcsfontosságú faj fennmaradását segíthetik a jövőben” – magyarázta Bátori Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem docense, a tanulmány magyar társszerzője.
Mint mondta, Magyarországon ilyen menedékhelyeknek számítanak például a mély völgyek, a karsztterületek töbrei, az északi kitettségű hegyoldalak lejtői, az alföldi homokhátságok buckaközi mélyedései, a Nyugat-Dunántúl tőzegmohás lápjai vagy az alföldi folyókat kísérő nedvesebb talajú területek. A tőzegmohás lápok hűvös és párás mikroklímával rendelkező élőhelyei például hosszú ideje nyújtanak menedéket az olyan hidegkedvelő növényfajoknak, mint amilyen a rovaremésztő kereklevelű harmatfű is.
Arra is találunk példát, hogy emberi tevékenység következtében is kialakulhatnak menedékhelyek. A Kiskunság mára felhagyott és nedvesebb talajú homokbányái például több orchideafaj számára biztosíthatják a hosszú távú túlélést az elsivatagosodás jeleit mutató tájban. Ilyen orchideafaj a mocsári sisakoskosbor és a mocsári nőszőfű is – mutat rá a szakember.
Kapcsolódó bejegyzések
Legyen a kerted természetvédelmi terület!
Ha megvédenéd a jövő természeti kincseit, Te magad is rengeteget tehetsz akár már a saját kertedben is!
Bátori Zoltán szerint a témával foglalkozó kutatók döntő többsége egyetért abban, hogy a menedékhelyek a jelenlegi felmelegedés során is kulcsszerepet fognak játszani a Föld biodiverzitásának megőrzésében.
„A probléma az, hogy ezek is egyre inkább ki vannak téve a klímaváltozás hatásainak. Ha viszont hatékonyabban tudnánk őket azonosítani, védeni, és ha szükséges, akkor helyreállítani, az a jövőben lényegesen csökkenthetné a kihalások mértékét és fenntarthatná a biológiai sokféleséget a klímaváltozás alatt is. Éppen ezt segíti elő az új keretrendszer, amit a külföldi ökológus kollégákkal közösen dolgoztunk ki” – emelte ki a szakember.
„Úgy látjuk, hogy a korábbinál gyakorlatiasabb megközelítésre van szükség. Jelenleg a természetvédelem állandó határok által kijelölt és jogszabályok alapján védelmet élvező területeken működik. Ezek a nagyobb területek azonban nem minden esetben képesek megfelelő módon mérsékelni az extrém szárazságok, a hőhullámok vagy a tüzek kedvezőtlen hatásait. A leginkább sérülékeny tájakban tehát mielőbb azonosítani kell azokat a területeket, amelyeket legkevésbé érint az aszály és a hőmérséklet emelkedése. A legtöbb faj számára ugyanis ezek jelenthetnek esélyt a hosszú távú fennmaradáshoz, függetlenül attól, hogy védett területen belül vagy kívül fordulnak elő” – hangsúlyozta Bátori Zoltán.
(forrás: agrarszektor.hu)
Kiemelt kép: Canva