Hamar megtörténik a baj, főleg egy éjszakai utazáson, úttalan utakon. Gondoljunk bele, egy szarvastehén 120, egy bika pedig 200 kilogramm körül van! Ha az autónk csak 50 kilométer per órával közlekedik, akkor is ripityára törhet az eleje, amikor egy ekkora vaddal találkozik. És akkor az agancs okozta rombolásról még nem is beszéltünk. De ha mi szerencsések vagyunk az autónkkal ellentétben, ki fog fizetni?

Fájhat a fejünk a törvény bikkfanyelve miatt, de a lényeg a körülményekben rejlik. Ezek teszik egyértelművé, hogy ki fog végül Deák-igazolványokat tenni a tárcánkba. Feltételezzük, hogy teljesen szabályosan közlekedünk, a megengedett sebességgel, körültekintő módon, azonban az ördög most sem aludt, és egy szarvas vagy őz az utolsó pillanatban gondolt átmenni előttünk, s ez végzetes volt.

Ha volt vadveszélyt jelző tábla, akkor a CASCO fizet, ha a nem volt, akkor a vadásztársaság biztosítója rendezi majd a kárunkat.

No, de az sem mindegy, hogy milyen úton történt az eset! Ugyanis ki látott már autópályán vadveszélyre figyelmeztető táblát? Itt a kerítés az, amely minimálisra csökkenti az itt történő karambolokat. Ha azonban mégis baj történne, a közútkezelő lesz, aki állja a cechet.

A legfontosabb minden esetben – ha nincs személyi sérülés –, hogy azonnal értesítsük a rendőrséget, és ne menjünk tovább egy métert sem!

(Gondolom, mindenkinek tiszta, hogy mi a helyzet, ha nem tartjuk be a közlekedési szabályokat, ezért erre kitérni felesleges is!)