Az Európai Unió 2009-es vállalása szerint 2020-ra energiaszükségletének 20%-át megújuló forrásokból fedezi. Ez rendben is lenne, de a hagyományos megújulók mellett a fa és növényi termékek tüzelőanyagként való hasznosítását, tehát a biomassza égetését is nulla kibocsátású megújuló forrásnak tekintik.
Ma a biomasszából előállított energia az EU megújuló energiatermelési kapacitásának közel 60%-át adja. Ráadásul ennek aránya az előrejelzések szerint tovább fog nőni, az EU ambiciózus energetikai célkitűzései miatt. Az ENSZ szabályai lehetővé teszik, hogy az EU az így keletkező kibocsátást szén-dioxid-semlegesként írja le, mindaddig, amíg betartják a fenntarthatósági irányelveket.
Ezzel tehát jelenleg az EU, és benne hazánk is, úgy éri el kibocsátás-csökkentésének nagy részét, hogy szén helyett biomasszát éget el, majd az ebből eredő üvegházhatású-gázok kibocsátását nem számolja el.
Ezzel együtt a biomassza bizonyos esetekben valóban lehet ésszerű, zöld megoldás. Azonban az EU a világ számos pontjáról importál biomasszát, ennek fenntarthatósága pedig minimum megkérdőjelezhető, főként ha a helyi környezeti hatásokat is figyelembe vesszük. Az Aljazeera riportja arról számol be, hogyan károsítja Európa biomassza-éhsége az USA déli részét.
Kapcsolódó bejegyzések
Valami bűzlik az EU megújulói körül?
Az Európai Unióban rengeteg fát égetünk el, hogy energiát termeljünk, ez azonban valószínűleg nem a klímacélokhoz vezető legjobb út.
A cikkben bemutatják az észak-karolinai Garysburgben élő Silverleen Alstont, akinek családi házát egykor gyönyörű nyárfák, tölgyek és ciprusok ligetei fogták közre. Ezek azonban rég eltűntek, a helyüket pedig gyorsan növő fenyők vették át, amelyek a hátsó udvartól kevesebb mint 800 méterre álló, hatalmas fűrészmalom táplálását segítik.
Ez az egyik üzem abból a több tucatból, mely az EU-ban exportált tüzelőanyag előállításával foglalkozik. Ehhez a a fákat megszárítják és apró, egyforma pelletekké préselik.
Ahogy írják, a politikusok mindkét oldalon dicsérik a biomasszával foglalkozó vállalatokat, amiért azok a vidéken olyannyira szükséges munkahelyeket teremtenek, és fellendítik a helyi fakitermelő és fuvarozó vállalkozásokat, de az Alstonhoz hasonló lakosok szerint a növekvő jelenlétük csak ront az életminőségen.
A 63 éves férfi elmondása szerint amióta az üzem működik, a környéken kellemetlen szag terjeng a levegőben, az országúton fel-alá haladó teherautók búgása pedig állandó zajforrássá vált. A fűrészmalmok és más gépek zúgása szüntelenül hallatszik, még éjszaka is. „Nem emlékszem, mikor aludtam utoljára három óránál többet egyhuzamban” –teszi hozzá.
A riport ezen felül kitér még a helyiek egészségügyi állapotában történt változásokra, és többek között arra is, hogy a gyárak szinte mindegyike az alacsony jövedelmű kisebbségek lakta térségekben helyezkedik el. Ennek ellenére a meglévők bővítése és továbbiak építése van a napirenden, hogy Európában megvalósulhasson a „zöld átállás”.