A víz után a második legtöbbet fogyasztott ital a tea. Napi 2,5 milliárd csészényit iszunk meg belőle. Fogyasztjuk hidegen és melegen. Van, aki cukrozza, más tejjel vagy citromlével ízesíti. Nagyjából mindenki kortyolgatja, mégis nagyon keveset tudunk róla.

Nemrég Európa egyetlen teatermő vidékén, az Azori-szigeteken jártam, ahol egy kicsit jobban megismerhettem, hogyan készül ez a csodálatos ital. De ne szaladjunk ennyire előre! Következzen egy rövid tea-gyorstalpaló!

Honnan ered a tea?

Míg Európában a teázásnak csak néhány évszázados hagyománya van, addig Ázsiában több ezer éve fogyasztják. Ahogy sok minden más, így a tea is Kínából indult világhódító útjára, ahol nagyjából 4500 éve isszák a frissítő, élénkítő italt. Azt ma már lehetetlen lenne eldönteni, hogy ki fogyasztott először teát. Egyes legendák szerint maga Buddha volt az, aki felfedezte az italt, mások szerint Sen Nung kínai császár. Ennél azonban talán fontosabb az, hogy mára az egész világon elterjedt, közkedvelt terméknek számít, melyet világszerte több millió hektáron termesztenek a trópusi- és szubtrópusi területeken.

Mit nevezünk pontosan teának?

Bár a különféle gyógynövényekből, fűszerekből és gyümölcsökből készült főzeteket is teának szokás nevezni, a cikk a teacserje (Camellia sinensis) leveleiből és hajtásaiból készült italra szorítkozik. Ennek két változatát, a kínai teát és az asszám teát termesztik nagyobb mennyiségben. A teanövény egy örökzöld fás szárú cserje, amely akár 6–10 méter magasra is megnőhet természetes élőhelyén. A termesztett változatokat azonban 1–1,5 méteresre vágják vissza.

Európa egyetlen teaültetvénye

A világon sokfelé termesztik a teát, a legnagyobb termelőnek pedig Kína és India számít. A teacserje számára fontos a sok csapadék, a magas páratartalom, és a komolyabb hideget sem viseli el. Így – bármennyire is szeretnénk – kevés sikerrel kecsegtetne a mérsékelt övi teatermesztés. Vannak azonban Európának olyan területei, ahol adottak a kívánt körülmények.

Az azori-szigeteki Chá Gorreana teaültetvény úgy hirdeti magát, mint Európa legrégebbi és manapság egyetlen teatermelője. Ez sántít egy kicsit, de nagy vonalakban igaz. Törökországban, Oroszországban vagy épp Grúziában is termelnek teát, de nem az Európához tartozó részeiken folyik a termesztés. Így aztán a Portugáliához tartozó, Budapest és New York között épp félúton, az Atlanti-óceán közepén lévő szigetcsoport unikálisnak számít.

A szigeteken a 19. század második felében kezdtek teát termeszteni, épp akkor, amikor a brit hatás révén világszerte egyre inkább keresett termékké vált a tea. Az egyre kevésbé profitábilis narancstermesztést leváltották, és bár a kezdetekkor a mainál jóval több ültetvény üzemelt, a teatermesztés a mai napig fennmaradt.

A Chá Gorreana állítása, amely szerint az egyetlenek lennének, nem teljesen igaz, hiszen csak Sao Miguel szigetén is jó néhány helyen termelnek teát. Azzal viszont egyet kell érteni, hogy komolyan vehető kereskedelmi mennyiségben csak ők állítják elő a teafüvet. Az 1883 óta működő üzemet immár a Gorreana család ötödik generációja tartja kézben. Többé-kevésbé ugyanazzal a technikával és technológiával állítja elő a teát, amellyel immár 140 éve felmenőik kezdték.

Az ültetvényen takaros sorokban növekednek a teacserjék, melyeket a betakarítás áprilistól októberig tartó időszakában szinte folyamatosan szüretelnek. Az itt termő cserjék semmiféle növényvédő szert vagy más vegyszert nem kapnak. A tápanyagban gazdag vulkáni talajon műtrágya vagy más tápszer használatára sincs szükség.

A tea előállítása

A cserjékről egy speciális géppel szedik le a hajtásokat. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy fűnyírót, melyet négy munkás húz végig a cserje tetején. A hajtások egy nagy zsákba kerülnek. A következő munkafázis már a gyárban történik. Itt a 19. századból származó gépek segítségével osztályozzák és szortírozzák a leveleket. Ez azért fontos, mert betakarításkor a hajtások többségének három levele van, amelyek eltérő kémiai összetételüknek köszönhetően más-más aromájúak.

A legértékesebb a legfelső, fiatal hajtás, ebből készül a legjobb aromájú, egyben legsötétebb tea. A második levélből erősebb, karakteres ízű teát lehet készíteni, míg a legöregebb és legnagyobb harmadik levél tannintartalma már jóval alacsonyabb, így belőle inkább könnyű teák készíthetők.

Fekete vs. zöld tea:
Az egyes teatípusok közötti különbség kizárólag az feldolgozási módszerből adódik. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon teacserje hajtásaiból készíthető zöld, fekete vagy épp oolong tea is. A zöld teát a szüret után egyből hőkezelésnek vetik alá, így nem indul be a levelekben az oxidáció, amitől elveszítenék a színüket. A fekete teának szánt levelek esetében ez a lépés kimarad, így megbarnulnak.

A Gorreana üzemében alapvetően kétféle teát készítenek: feketét és zöldet. Ezeket további kategóriákra osztják aszerint, hogy a hajtások melyik leveléből készültek, illetve léteznek ízesített teáik is. Érdekesség, hogy az ültetvényen évi 40 tonna teát állítanak elő, amit főleg Európában értékesítenek. Az üzemben egyébként ingyenesen körbevezetik a látogatókat, és megmutatják a teakészítés lépéseit.

Miután a leszüretelt levelek az üzembe kerülnek, a zöld teának szánt leveleket hőkezelik, hogy ne veszítsék el a színüket, míg a fekete teához a leveleket előbb szárítják, majd hatalmas gépekkel hengerelve összezúzzák, ezzel is gyorsítva az oxidációs folyamatot.

A fekete és a zöld tea készítése egy nagyon fontos lépésben, a fermentálásban tér el egymástól. Ebben a műveletben nyeri el a fekete tea a jellegzetes ízét és aromáját. Ez csupán néhány perces, esetleg órás folyamat, amely nem mikroorganizmusok segítségével zajlik, mint a valódi fermentálás. A leveleket meleg levegőnek teszik ki, így jelentős kémiai változások indulnak meg bennük. Végül a teát szárítják, ezzel elveszíti nedvességtartalmának nagy részét. A Chá Gorreana gyárában a legjobb minőségű tealevelek végső rostálását a mai napig asszonyok végzik. Ezután pedig már csak a csomagolás van hátra.

A teafogyasztás élettani hatásai

Ahogy ez a legtöbb felmagasztalt dologra igaz, a tea sem csodaszer. Tartós fogyasztása azonban pozitív élettani hatásokkal jár. Több kutatás is beszámolt arról, hogy a teaivás, főképp a zöld tea fogyasztása csökkentheti a daganatos, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Magas antioxidáns-tartalma méregtelenítő hatású, egyes vizsgálatok pedig stresszoldó hatásról is beszámolnak. A zöld teában található flavonoidok a koleszterinszint féken tartásában is segíthetnek, miközben a vérnyomásra is jótékony hatással vannak, ugyanakkor bizonyított gyulladáscsökkentő hatásuk is. Az eddigieken kívül pedig meg kell említeni a mindenki által ismert frissítő, élénkítő hatást, ami a tea koffeintartalmának köszönhető.

Kevésbé közismert, de a tea a fogyásban is segíthet, a benne található aminosavak gyorsítják a zsírégetést. Az sem elhanyagolható szempont, hogy amíg teával hidratálunk, nem cukros üdítőket fogyasztunk. Persze ez az érv csak akkor állja meg a helyét, ha nem cukrozzuk az italt. Ha így teszünk, ezzel a fogainknak is jót teszünk. A teának van némi antibakteriális hatása is, így a szánkban lévő, a fogak romlását előidéző baktériumok száma lecsökken az ital fogyasztása után. Ezenkívül csökken az aktivitása a nyálban lévő amiláz enzimnek is, mely a szánkban a szénhidrátokat egyszerű, de fogkárosító cukrokká bontja.

Mennyi teát fogyasztunk?

Országonként nagyon változó, hogy az emberek mennyi teát fogyasztanak. Míg itthon átlagosan évi 278 grammot fogyasztunk fejenként, addig a világ élvonalába tartozó britek (1 500 gramm/év) életük során egy középkategóriás autó árát is elteázzák. A törökök vélhetően valamivel olcsóbb teát isznak, mint a britek, mert az évi fejenkénti 3 160 grammos teafogyasztásuk – amivel magasan ők vezetnek – igen drága mulatság lenne. A top10-be egyébként 1 000 gramm alatt nem lehet bekerülni, úgyhogy nekünk, magyaroknak van még hová fejlődnünk.