Az elmúlt 300 évben Európa, az Egyesült Államok és Kína vizes élőhelyeinek fele elpusztult, egyes területeken, köztük az Egyesült Királyságban, Írországban és Németországban ez az arány pedig több mint 75% – derül ki egy új kutatásból. Globálisan India nagyságú terület tűnt el.
Eddig nem volt ismert, hogy mennyi vizes élőhely maradt – a korábbi becslések szerint 1700 óta 28% és 87% között volt az elpusztult területek aránya. A kutatók most először kombinálták a globális történelmi feljegyzéseket a mai vizes élőhelyek térképeivel, hogy pontosabb képet alkossanak, és megállapították, hogy ezek 20%-a elpusztult. Európa volt a legsúlyosabban érintett terület: Írország vizes élőhelyeinek több mint 90%-át, Németország, Litvánia és Magyarország több mint 80%-át, az Egyesült Királyság, Hollandia és Olaszország pedig több mint 75%-át veszítette el. A kutatók szerint annak ellenére, hogy egyes régiók nagyon súlyosan érintettek, az összkép azt mutatja, hogy még sok minden megmenthető.
A vizes élőhelyeket a gazdák évezredeken át terméketlen földnek tekintették, és lecsapolták. Az elmúlt évszázadban azonban a pusztítás mértéke rohamosan növekedett. Ez, valamint az éghajlati válság, a talajvíz-kitermelés, a tüzek és az emelkedő tengerszint hatása a vizes élőhelyeket a világ legveszélyeztetettebb ökoszisztémái közé emelte – áll a Nature című szaklapban megjelent tanulmányban.
A korábbi becslések valószínűleg azért voltak tévesek, mert a tudósok hajlamosak voltak azokra a régiókra összpontosítani, ahol a veszteség a legnagyobb (gyakran ott, ahol a legtöbb ember él), majd ezeket a számokat extrapolálni. A bolygó tőzeglápjainak, lápjainak és ártereinek hatalmas része azonban még mindig létezik olyan ritkán lakott területeken, mint Kanada északi része, Szibéria, Kongó és az Amazonas. Alaszkában is rengeteg vizes élőhely található, ami az USA átlagos veszteségét 40%-ra csökkenti.
Világszerte a veszteségek több mint 60%-át a felvidéki növények termesztése érdekében végzett lecsapolás okozta, amelyet a rizsföldek előállítása (18%) és a városi területek kialakítása (8%) követett – olvasható a tanulmányban. A tőzegkitermelés miatt kevesebb mint 1%-ot veszítettek. Világviszonylatban a tőzeglápok kétszer annyi szenet tárolnak, mint a világ erdei, ezért az éghajlati célok eléréséhez elengedhetetlenül fontos ökoszisztémák, amelyeket meg kell őrizni.
A vizes élőhelyek fontosak a biológiai sokféleség szempontjából: a bolygó fajainak akár 40%-a él és szaporodik bennük. Emellett tisztítják a vizet, védelmet nyújtanak az árvizek ellen, és javítják a városi területeken élő emberek fizikai jólétét.
(Forrás: The Guardian)