



A globális élelmezési kihívások igen sokrétűek, megoldásuk pedig – főként a klímaválság tükrében – az emberiség előtt álló egyik legnagyobb feladat a 21. században. Erről tartott izgalmas előadást Holnapután című podcastunk korábbi vendége, Szöllősi Réka, élelmiszer-politikai elemző a Planet Budapest Expo szerdai nyitónapján.
A globális élelmezési rendszer rendkívül összetett, és szinte beláthatatlanul nagy. Ennek megfelelően a reformjához nem elegendő egy-egy elem megváltoztatása. Ahogy Szöllősi Réka elmondta, ezt számos példa bizonyítja: valódi változást sem világszinten, sem itthon nem sikerült még elérni. Pozitív irányok persze itt-ott láthatók, de összességében még nagyon kevés az előrelépés az ágazat fenntarthatóvá tételében.

Tévedés lenne azt gondolni, hogy itt csupán annyiról van szó, hogy mennyire környezetbarát módon zajlik a termelés, vagy épp milyen kibocsátás társul a logisztikához. Az élelmezési rendszer fenntarthatóvá tételében a környezeti és a gazdasági szempontok mellett ott van az egész szisztéma célja, az ember ellátása. A társadalmi láb kihívásai azonban legalább annyi feladatot jelentenek, mint a másik két pillér.
A mezőgazdaság és az élelmiszeripar 20. századi fejlődése lehetővé tette, hogy mára bolygónk több mint 8 milliárd lakóját ellássuk élelemmel. Az viszont, hogy kinek milyen mennyiségű és minőségű élelmiszer jut, máig nem megoldott kérdés. A nemzetközi és a magyar tapasztalat is azt mutatja, hogy a szegénység és az olcsó, rossz minőségű élelmiszerek fogyasztása szorosan összefügg. Egyre jellemzőbb, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők körében nő a civilizációs betegségek aránya, például az elhízottak száma.
A szakember előadásában nem köntörfalazott: néhány kivételtől eltekintve nemzetközi szinten és itthon sincs valós politikai akarat a rendszer megváltoztatására. A támogató környezet hazai hiányát mutatja például, hogy az egészségesebb élelmiszerek áfakulcsa nem alacsonyabb, mint az egészségteleneké. Jellemző probléma az is, hogy a vállalatok a pozitív irányú előírások tekintetében pusztán a kötelező minimumra törekednek. Itthon mindez kiegészül azzal, hogy élelmiszeriparunkban hosszú évtizedek óta hiánytermék az innováció is. Ezzel együtt fontos hangsúlyozni, hogy nem magyar sajátosságról vagy egyedi problémáról beszélünk: a kihívás globális.
A megoldás helyett pedig egy-egy területen még távolodunk is a céloktól: jellemző a tudományba vetett hit és bizalom gyengülése, és hiányos az emberek edukációja is. Napjainkban a sajtóban alig kap visszhangot az a tény, hogy tudatos élelmiszer-fogyasztással és a rendszer átalakításával mennyit tehetnénk a káros anyagok és az üvegházhatású gázok kibocsátása ellen. Ráadásul az elmúlt időszak nemzetközi politikai tendenciái sem a szükséges irányba mutatnak: a nemzetközi humanitárius támogatásokat visszavágják, a védelmi kiadások növekedése pedig gyakran éppen az élelmezés és a környezetvédelem kárára történnek.

A borús kép ellenére akadnak előremutató példák is. Világszerte már 37 ország – köztük Ausztria és Németország – olyan táplálkozási ajánlásokat vezetett be, amelyekben alapvető szempont a fenntarthatóság. Városi szinten kiemelkedő a New York-i élelmiszer- és klímastratégia, hazai környezetben pedig a „Tudatos választás” program mutatja az irányt.
A szakember szerint nem kérdéses, hogy merre kell elindulnunk: Magyarországnak is mielőbb saját, fenntartható élelmezési stratégiára van szüksége a jövő élelmezésbiztonsága, az emberek egészsége és a természet védelme érdekében. A megoldás első lépése pedig – itthon és globálisan egyaránt – az lehet, hogy közös célokat határozunk meg, és tudjuk azt, hogy az egyes szinteken milyen pozitív impulzusokra van szükség ezek megvalósításához.
A cikk Szöllősi Réka „Globális élelmezési rendszerek átalakítása: szereplők, feladatok, felelősségek?” című előadása alapján készült, amely a Planet Budapest Agrárium a klímaváltozás szorításában szekciójának előadása volt 2026. február 25-én.
Fotók: Berecz Valter
Kiemelt fotó: Canva