Érzem azt, hogy akkor vagyok igazán boldog, amikor sokan vagyunk együtt és mindenki nevet. A boldogság az emberekkel, állatokkal és növényekkel való találkozások alkalmával születik. Szeretnék egy jobb világot, ahol ezt felismerhetjük és tudatosan vigyázzunk mi, emberek. És Te, Te milyen világban szeretnéd leélni az életedet?
idézet Zakarné Varjas Kata kiskamaszoknak szóló könyvéből.
A biogazdálkodás szakirányon végzett kertészmérnök, két gyermekes családanya egy álmát valósította meg, hogy mesekönyvet írt a gyermekek számára.
Kata, olvastam a könyvedet és igazán lenyűgözött mind a nyelvezete, mind pedig az érték, amit közvetítesz. Hogyan indult Geo története?
Egy év alatt írtam meg a történetet és én is rajzoltam. Igazából minden a gyermekeim születése után kezdődött. Számtalan mesekönyvet olvastam, de sajnos mégsem találtam a szájízemnek megfelelő történetre, ami ideálisan magyarázná el, hogy mitől is lehetne környezettudatos az ember és miként kellene változtatni a világon. 2017-ben kezdtem el megírni egy történetet és így kerekedett ki, Geo, azaz Gerendás Olivér története, amely a pozítiv példákat mutatja meg útmutatóként. Igyekeztem a környezettudatosság minden elemét beleszőni a mesébe.
Miről szól a könyv?
A természet szeretetéről. Olivér egyszerre komposztál, bio termesztést folytat, biciklivel jár, csapvizet iszik, hulladékmentesen él és ebben partnere az egész családja. Úgy mutatom be Geo életét, hogy a családja segítségével mindenki hozzátesz egy picit a tudatosabb és szebb, boldogabb világunkhoz.
Hogyan élitek a családoddal a mindennapokat?
Amikor csak tehetjük kint vagyunk a természetben. Nincs is ennél jobb kikapcsolódás. Bio veteményest gondozunk itthon, illetve tagjai vagyunk egy kosárközösségnek, ahonnan termelői biotermékeket kapunk. Igyekszem a helyi csomagolásmentes boltban vásárolni és örömömre nemrég nyílt egy ruha csere-bere bolt is nálunk.
Sajnos tapasztaljuk, hogy ebben a fogyasztói társadalomban a természet nem is számít, csak a fogyasztásra ösztönzés a vagyon felhalmozása, illetve a szükségleteink annyira elvannak torzítva, hogy nem látjuk a helyes irányt. Mit gondolsz erről?
Ez a legnagyobb probléma. Amíg nem változat az emberiség ezen a pazarló, a természetet kizsákmányoló életvitelén, addig egy nagyon rossz irányba halad. Csak elveszünk, semmit nem adunk, pótolunk vissza, ez így nem fenntartható. A természeti erőforrások, mint levegő, víz, talaj, véges mennyiségben állnak csak rendelkezésünkre. Az ökológiai válság korát éljük sajnos, fajok tűnnek el a világunkból örökre és mi mit sem törődünk ezzel, nem is tud erről sok ember, inkább azon töri a fejét, hogy milyen ruhát, kocsit, telefont vegyen magának.
Mit tapasztalsz, a könyved segít más embereknek?
Nagyon jók a visszajelzések, úgy érzem, sokat adok vele. Hiszem, hogy még nincs késő és átfordulhat az emberiség egy sokkal zöldebb irányba.
Milyen gyakorlati példákat tudnál hozni a „kisember” számára? Hogyan tudunk a természeten segíteni?
Minél többet járjunk ki a természetbe, mert megfogjuk érezni az egyszerűség örömét. Ha van rá lehetőségünk, ültessünk növényeket, komposztáljuk, etessünk télen madarakat, tegyünk ki odút, adjunk valamit a természetnek és itt is érvényes lesz, hogy a többszörösét fogjuk visszakapni. Egyre több helyen találkozhatunk a zero waste kifejezéssel, ismerkedjünk vele! És szervezzünk közösséget, ami lehet öko kör, kosárközösség vagy faültető közösség vagy akármilyen kisközösség.
Hogyan tudunk szerinted lelassulni?
Végig kell gondolnunk a valódi igényeinket. Mi az, ami valóban szükséges ahhoz, hogy testileg és lelkileg is egészségesek és boldogok legyünk. És arra is rá kell, hogy jöjjünk, hogy minden termék, ami létrejön, az alapanyag nyerés, a gyártás, a csomagolás, a szállítás során környezetet szennyez és persze azzal is, amikor a kukába kerül. Az önkéntes minimalizmus nem lemondást, hanem tudatosságot jelent, ez szerintem egyre nagyobb bizonyosságot fog kapni az elkövetkezendő években.
A minap olvastam tőled egy történetet a fákról. Kérlek, meséld el az olvasóinknak, véleményed szerint miért kellene sok fát ültetnünk!
A fa maga az élet, ahol fa van, ott élet van. A fák pozitív hatásairól sokan tudnak, mégis kevesen jutnak el addig, hogy óvják őket vagy ültessenek. Fát, erdőt de akármilyen őshonos természetes társulást pusztítani, tönkre tenni az én olvasatomban bűncselekmény.
Boldog vagyok, hogy a 10 millió fa Alapítvány helyi képviselőjeként faültetéseket szervezhetek. Most ősszel is lesz ültetésünk az önkormányzat támogatásával, melynek keretein belül létrehozunk egy őshonos gyümölcsfákból álló közösségi gyümölcsöskertet.
(kiemelt kép: Andrea Piacquadio – Pexels)
