Télen várjuk a hóesést és a havas táj látványát, de elvárjuk a fekete utakat is. Bár van törvényi előírás a környezetre igen káros sószórás visszaszorítására, de még mindig jellemző a sóhasználat. Ennek ellenére számtalan másik módszer közül választhatunk, ha síkosság mentesítésre kerül a sor.

A közlekedési útvonalak járható állapotban tartása a tél legfontosabb feladata, legyen szó akár az udvarban lévő farakáshoz vezető útról, vagy éppen Budapest legforgalmasabb központjáról. A probléma megoldására számos lehetőség van, melyek közül szerencsés esetben környezeti szempontokat figyelembe véve választanak a döntéshozók, a nem elhanyagolható gazdasági körülményeket is figyelembe véve. Hiszen az útsózás lényege, hogy a vízhez hozzáadott só révén az oldat fagyáspontja a tiszta víz fagyáspontjánál, nulla foknál alacsonyabbá válik. A folyékony halmazállapotban lévő sós víz egyrészt lefolyik az utakról, és bár nedvesíti az útburkolatot, az még így is jóval kevésbé csúszik, mintha jég borítaná.

A só használata a II. világháború óta állandó növekedést mutat, az Egyesült Államokban az összes sóeladás 65 százalékát teszi ki az útszóró só. Magyarországon csak az 1960-as években kezdték jelentős mértékben használni síkosság mentesítésre, s hamar a legnépszerűbb mód lett az utak tisztítására.

Itthon évente átlagosan ötven nap van, amikor jégmentesíteni kell az utakat. Egy átlagos télen egy-egy nagyobb önkormányzat akár több tízezer köbméter sót is szórhat szét, amely nem csak a költségvetést tekintve horribilis, de a természetre is igen káros.

A fás szárú növények védelméről szóló 346/2008. (XII. 30.) kormányrendelet 2010. szeptember 1-jén hatályba lépett bekezdése előírja, hogy: “Belterületi közterületen – a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével – a síkosság-mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti. “- Bár nem teljes körű tiltásról van szó, csupán korlátozásról, ennek ellenére a mai napig használnak sót olyan helyeken, ahol már tilos – említi Megyeri Szabolcs kertészmérnök.

A sózás problémái

1. Károsodó útmeni növényzet
A sózás leginkább az út menti növényzetet károsítja. A nátrium-kloridból a kloridion a gyökéren keresztül szívódik fel, majd a levelekig érve perzselődést okoz. Az így károsodott fák, cserjék kiégnek, vagy tavasszal később hajtanak ki. A nátrium-kationok pedig akadályozzák a növény kálium felvételét a talajból, melynek hiánya betegségekre való fokozottabb érzékenységet okoz. A toxikus hatáson túl a sóoldat miatt a növény vízfelvétele is nehézkesebb, mivel a talaj töményebbé válik.

Mindemellett a só nem csak a növények vízháztartásában okoz károkat, hanem elpusztítja a kisebb vízi organizmusokat, és redukálja a víz körforgását a tavakban.

2. Autóknak és utaknak sem a legjobb
Az útsózás nemcsak a növényeket károsítja, hanem rongálja az utak, hidak és gépkocsik felületét is. A konyhasó a gépkocsik kipufogógázaiból származó nitrogén-oxidokkal reagálva maró anyagot alkot, amely korrodálja a fémszerkezeteket és az autók alvázát. Nem véletlen használnak egyre gyakrabban rozsdamentes anyagokat az autóiparban.

3. Gumik, cipők, mancsok…
A só ezeken túl az autógumit és a gyalogosok cipőjét is roncsolja, megrövidítve azok élettartamát. És különösen veszélyes házi kedvenceinkre, az ő tappancsukat is kimarja a sós latyak.

A só a legolcsóbb, de léteznek más eszközök is

Sajnos a klór sem éppen a leg környezetkímélőbb anyag a sikosság mentesítő szerekben, ezért ezt is érdemes minnél jobban redukálni. Szerencsére létezik klorid nélküli vegyület, a kálium-acetát. Ez ugyanolyan hatásfokkal dolgozik, mint a szórt só, de sajnos jóval drágább. Környezetkárosítást tekintve vannak köztes anyagok, a kálium-nitrát és az ammónium-nitrát. Ezek nitrogénben gazdag, műtrágyához hasonló vegyületek. Előnyük, hogy ugyanúgy olvasztják a jeget, akárcsak a konyhasó, de sajnos mesterségesen állítják elő, és túlzott használatuk nitrátmérgezést okozhat a tavakban.

Kevésbé ismert a zeolit, vagyis zúzott vulkanikus kőzet. Természetvédelmi körzetekben és nemzeti parkok közelében ezt használják, de sajna ennek is jócskán magasabb az ára a sóéhoz képest.

Egy magyar megoldás a legjobb

Jelen pillanatban talán a legjobb alternatíva, árát és természetre gyakorolt hatását tekintve, a hazai fejlesztésű zöld só. Ebben a fejlesztésben egyáltalán nincs hagyományos só, és a klorid is higított arányban szerepel. A zöld só édesvízi mészkő-granulátum és kalcium-klorid 20 százalékos keverékéből tevődik össze. Oldódás közben intenzív hőt termel, ezáltal felolvasztja a jeget, a hideg elmúltával pedig elmorzsolódik és egyszerűen összesöpörhető.

Bár parkokban és járdákon tilos a konyhasó használata, utakon továbbra is engedélyezett, és sajnos a nagy árkülönbség miatt még mindig ez az elterjedt, de mértéktartó és okos használatával csökkenthető a környezeti teher. Például érdemes zeolittal vegyíteni, valamit már a fagyás előtt csúszásmentesíteni az utakat. A tengerentúlon „okos” sószóró teherautók figyelik a hőmérsékletet, és az alapján a legoptimálisabb mennyiséget terítik. Ezzel a módszerrel Indiana államban egy év alatt 228.000 tonna sót spóroltak meg.

Saját házunk körül érdemes természetbarát megoldásokhoz nyúlni!

Kiváló csúszásgátló anyag a téglatörmelék (0,5 mm-es) őrleménye, amely amúgy szemétbe kerülne. Sötét színe gyűjti a hőt, mérsékelten olvaszt, kellően puha, így sem az utat, sem az autókat nem károsítja. Mindeközben egy felesleges építési hulladékot egy új funkcióban használunk fel.

Az egyik legegyszerűbb sóhelyettesítő a ház körül a homok. Egyszerű beszerezni, és a jég elolvadása után, mikor már megszáradt, könnyen le lehet söpörni a járdáról. Kevésbé esztétikus megoldás, de szintén környezetbarát módszer a faforgács. Az sem baj, ha a legősibb hamuhoz nyúlunk vissza, melynek magas kálium tartalma miatt talajjavító hatása is van.

Természetesen otthonunknál is használhatjuk a drágább, speciális eszközöket, például a barkácsáruházakban is kapható útkálit, aminek 200 forint közeli ára már elgondolkodtatja a vásárlót. Az útkáli tulajdonképpen egyfajta környezetbarát műtrágya kálium-klorid, magnézium-klorid és csekély nátrium-klorid tartalommal. Legtöbbször ezt is zeolittal keverve árulják, és – 18 fokig hatásos. Egy másik, kiskereskedelemben is kapható, acetát alapú szer a CMPA, ennél a klorid ion is teljesen ki van zárva. Bár ára igen borsos, 4000 forintba kerül egy 10 literes kanna, de hatásfoka és természetre gyakorolt hatása is sokkal jobb. Érdemes mérlegelnünk, hogy mi éri meg jobban, télen drágább anyagot választani, vagy tavasszal a feljáronk melletti növényzetet cserélni.

A lenti képen a gyártó jól szemlélteti a fű állapotával, milyen is, amikor sót vagy kálium-acetátot használunk.