Szerte Európában egyre nagyobb számban vannak jelen a nagyragadozók. Néhány területen a jelenlétük nem újdonság, azonban vannak olyan országok és régiók, ahonnan már olyan régen kivesztek, hogy újra meg kell tanulni együtt élni velük. Épp ez a helyzet Magyarországon is. Aktuális adásunk vendége Sütő Dávid, a WWF Magyarország nagyragadozó-szakértője.
Kikről is beszélünk, ha azt mondjuk: nagyragadozók?
Európában viszonylag kevés fajról, Magyarországon csupán háromról beszélünk a nagyragadozók kapcsán. Ezek a barnamedve, az eurázsiai hiúz és a szürke farkas. Egységesen elmondható róluk, hogy a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően a 20. század eleji mélypontról indulva számuk újra növekvő pályára állt. Kontinensünkön ma 17–19 ezer farkas, nagyjából 17 ezer medve és mintegy 9 ezer hiúz él. Persze a számok jóval csekélyebbek, ha csak hazánkat tekintjük.
Magyarországról általánosságban elmondható, hogy nagyragadozók szinte kivétel nélkül csak az Északi-középhegységben fordulnak elő. A WWF szakértője szerint a farkasok állománya valahol 40–60, a medvéké 1–5, a hiúzoké pedig 20 példány körül lehet.
Vajon kell tőlük félnünk?
Ha itthon kevesen is vannak, azért nem zárható ki, hogy összefussunk velük. Ebben a tekintetben viszont fontos hangsúlyozni, hogy nem kell tőlük félnünk, egyik említett faj sem tekint minket prédafajnak. Sőt, ahogy szakértőnk elmondja, találkozni sem akarnak velünk, így ha tudomást szereznek jelenlétünkről, jellemzően elkerülnek minket.
Az erdőben járva, túrázva nem lehet kizárni a találkozást, ha pedig a környező országokban – főként Szlovákia és Románia hegyvidéki területein – kirándulunk, erre nagyobb az esélyünk. Fontos tehát, hogy tudjuk, mi a teendő, ha mégis összefutnánk valamilyen nagyragadozóval.
• Lehetőleg ne egyedül induljunk túrázni!
• Ügyeljünk az erdő csendjére, de nyugodtan csapjunk némi zajt, hogy az állatok tudjanak jöttünkről!
• Őrizzük meg hidegvérünket, ha mégis nagyragadozóba botlunk!
Arról, hogy mi a teendő akkor, ha medvével találkozunk, a WWF remek infografikái nyújtanak információt, de az adásban is szóba kerül, milyen praktikákkal lehet a véletlen találkozás maradandó, de nem rossz emlék.
Szakértőnk az adásban egy érdekes adattal támasztja alá, miért nem érdemes különösebben félnünk a nagyragadozóktól: Európában 2002 és 2020 között összesen 6 alkalommal támadt szürke farkas emberre, és egyik találkozás sem volt halálos kimenetelű. Ehhez képest csak az észak-magyarországi régióban pusztán 2020-ban 1525 közúti baleset történt, melyekben sok ember vesztette életét.
Az ember és a vadvilág konfliktusa
A nagyragadozók számának emelkedés nem mindenki számára örvendetes fejlemény. Elsősorban a külterjes állattartók és a vadgazdálkodók számára jelenthetnek problémát. Előbbiek védekezésre szorulhatnak, aminek különféle módszerei mind jelentős költséggel járnak. A vadgazdálkodók számára pedig potenciális vetélytársat jelenthetnek, hiszen például a farkasok prédaállatai között több olyan is van, melyekre az ember is vadászik. Érdekesség, hogy ezek a problémák valójában nem az ember és a vadvilág, sokkal inkább ember és ember közötti konfliktusok. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt Sütő Dávid műsorunkban részletesen kifejti.
Tanulságok a Yellowstone-ból
A műsor végén elkalandozunk az Egyesült Államokba, a méltán híres Yellowstone Nemzeti Parkba. Ide az 1990-es években telepítették vissza a korábban már kihalt farkasokat, ez pedig egészen elképesztő következményekhez vezetett. A szövevényes történetet az alábbi videó mutatja be röviden. A lényeg az, hogy a területek eredeti ökoszisztémájához tartozó ragadozók elengedhetetlenek ahhoz, hogy a természet folyamatai egészséges mederben maradjanak.
