A Fertő-Hanság Nemzeti Park Győr-Moson-Sopron megye országos jelentőségű természetvédelmi területeinek a kezelője. Ez a vidék a Bakonyaljától a Soproni-hegységig, a Dunától a rábaközi rétekig, tölgyesekig sok természeti szépséget, védett és védelemre érdemes táji értéket őriz. Kulcsárné Roth Matthaea igazgatóval a nemzeti park történelméről, feladatairól, állatállományáról és különlegességeiről is beszélgettünk az igazgatóság központjában található Kócsagvárban.
Igazgató asszony, hogyan kapcsolódott a Fertő-Hanság Nemzeti Park munkájába?
Erdőmérnökként végeztem, majd a soproni Tanulmányi Erdőgazdaságnál dolgoztam tizenegy évet. 1998-ban dr. Kárpáti László igazgató úr felkérésére kezdtem el a munkát a nemzeti parkban először, mint erdőmérnök. Később, e területen maradva, tizenegy éven keresztül Győrben a hatóságnál folytattam a természetvédelmi munkát. 2018-ban kaptam a felkérést a Fertő-Hanság Nemzeti Park vezetésére, ami a mai napig nagy megtiszteltetés a számomra.
Utazzunk egy kicsit vissza az időben! Hogyan született meg a nemzeti park gondolata?
Ez a vidék kiemelkedően értékes növény- és állatvilága miatt már 1977 óta a Fertő-tó hazai részén, majd a Hanságban is tájvédelmi körzeti rangot kapott. 1989 óta Ramsari terület, tehát a vizes élőhelyekről szóló Ramsari Egyezmény egyik kiemelt objektuma. A nagy áttörést a rendszerváltás utáni időszak eredményezte. Alapítónk, dr. Kárpáti László igazgatósága alatt a mezőgazdasági termelésből gyeppé és legelővé alakultak át ezek a területek. Áldozatos munkájához dr. Bodó Imre is csatlakozott, így kettejüknek köszönhetően napjainkban, magyar szürke szarvasmarhák, vízi bivalyok és racka juhok tartják karban a természetvédelmi területeket.
Melyek a Fertő-Hanság Nemzeti Park legfőbb feladatai?
Nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy az egész Fertő-táj, szívében a magyar és az osztrák nemzeti parkokkal, körülölelve a part menti településekkel az UNESCO Világörökség Egyezménye szerint 2001-ben világörökség rangot kapott. Ezt a csodálatos magyar tájat természetvédelmi szempontból felügyelő, gondozó-kezelő, kutató, a környezeti nevelés elvei szerint oktatással és bemutatással feltáró intézmény a mi igazgatóságunk. A nemzeti park mellett mi végezzük a természetvédelmi kezelést a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetben is, ahol a táj legnagyobb kulturális értékeként a szintén világörökség rangot elnyert Bencés Apátság magaslik. A Szigetközi Tájvédelmi Körzetben a Duna elterelése miatt veszélybe került ártéri–hullámtéri élővilág megmentéséért is dolgozunk. Különleges természeti–táji értékként a Soproni-hegység Tájvédelmi Körzet kezelése is a mi feladatunk. A védett parkok, botanikus kertek, lápok, szikesek, kunhalmok és földvárak megőrzése is igazgatóságunk gondjai közé tartozik. Ezeknek a területeknek a fenntartásán túl az őshonos gazdasági állatfajok genetikai megtartásával és szaporításával foglalkozunk.
A nemzeti parkok működése miben különbözik a többi védett területétől?
A nemzeti parkok mindegyikében található egy fokozottan védett, úgynevezett magterület, ami az esetünkben a Bioszféra Rezervátum. Ezeknek a szinte érintetlen területeknek a megőrzési és a kutatási funkciója a legfontosabb. Emberi tevékenység, akár a belépés is csak kivételes esetben megengedhető (pl. kutatási tevékenység, illetve élőhelykezelés esetén), mert a hazai jogszabály alapján ezek fokozottan védett területnek minősülnek. Feladatuk, hogy hosszú távú védelmet nyújtsanak az ott élő növény- és állatfajoknak. A Bioszféra Rezervátumban zavartalanul élhetnek és költhetnek többek között a védett és fokozottan védett madárfajaink is.
Mekkora állatállománnyal rendelkeznek?
Közel 2000 állatról gondoskodunk. Ebbe 500 racka juh, 500 bivaly és nagyjából 1000 szürkemarha tartozik. Az állatok létszáma év közben változó, de körülbelül ez az átlaglétszám. Vidékünkön a bikák, bikaborjak ellátására különösen nagy figyelmet fordítunk az utódnemzés minősége miatt. A Lászlómajor területén található bemutatóhelyen is élnek állataink, akik – bár legelőre nem mennek – ugyanolyan ellátásban részesülnek, mint a társaik.
Említette a bikák jelentőségét. Ezeknek az állatoknak miben rejlik a különlegességük?
A szürkemarha-bikák szeme körül látható fekete foltot ókulának nevezzük, ami koruk előrehaladtával igen elegáns és impozáns megjelenésű állattá teszi őket. Nem beszélve a testtömegükről, amely egy kifejlett példány esetében elérheti a 900 kilogrammot is. A tapasztalatok szerint nagyon fontos a széles szarvtő is, ez előnyös fejlődési erélyről árulkodik. Egyébként a szarv alakjára rengeteg kifejezés használatos. Ha széles szarvtőből indul, és hosszú, harmonikus alakulású, akkor címeres szarvról beszélünk. A legkedveltebb a táblás, a csákó, a gallyas és a lant alakú szarv. Ezenkívül ismernek még bajusz, csutak, nyársas, tülkös, kukora, villás, kecske, tulipán, pödrött, pörge, sodró, sodrott és balog alakú szarvakat is. Ezen ismertetőjegyek összességével a bikák valóban tiszteletet parancsoló állatnak számítanak.
Életkörülményeiket tekintve, hogyan tartják állataikat?
Állataink ridegtartásban élnek, de ez az életforma természetes számukra. A főépületünktől nem messze található Hídi-majorban a szélfogók alá beállhatnak. Ennél nagyobb védelemre nincs is igényük. Jó példa erre, hogy a borjak is a szabad ég alatt születnek, sokszor a hóra esnek le karácsony és újév táján. Az ilyenkor születő állatok, ha túlélik a születésük utáni pár napot, akkor a kihajtáskor már megerősödve mehetnek ki anyjukkal a legelőkre. Intelligens és igénytelen állatokról beszélünk, akik a betegségekkel szemben is rendkívül ellenállóak. Bio módon tartjuk őket, csak a legszükségesebb oltásokat kapják meg. Ha valamelyik állatnak szüksége van gyógyszeres kezelésre, természetesen megkapja, de akkor már nem kezeljük bio minőségűként. A rackákról is pár szót ejtve, ilyenkor télen szorosan összeállnak egy csoportba, majd a szélen álló, szélnek kitett állatok lassan mozogva cserélődnek, bekerülnek a nyáj belsejébe. Így mindegyiknek van ideje felmelegedni, és a feladatát ellátni a nyáj védelmében. A rackagyapjú meleg, és esőben sem nedvesedik át, így az állatok bőre száraz marad.
A tenyésztés hogyan zajlik?
Irányítottan történik a kiválasztott bika és a hozzá illő gulya fedezése. Egyrészről ezzel tudjuk ugyanakkorra időzíteni a születéseket, másrészről május környékén legelőre tudjuk hajtani a borjakat, akik ebben az időszakban még a tehén mellett élnek. A leválasztáskor leltárt tartunk, ami nem mindig egyszerű feladat, mert a szürkemarha-tehenek nagyon óvják a borjaikat. Az ilyenkor tapasztalható visszabőgés számunkra is eléggé félelmetes. Egyébként behajtáskor és kihajtáskor is leltározunk, illetve a kötelező oltásokat is ilyenkor adjuk be az állatoknak.
A „magyar szürkemarha-hús” a hungarikumok között van elismerve. Ez milyen kötelezettséggel jár?
A Nyugat-Európában megjelenő kergemarhakór miatt felértékelődött a csak természetes, növényi eredetű táplálékot fogyasztó, garantáltan BSE-mentes szürkemarha húsa, amely az állat lassúbb növekedése miatt tömörebb és tartalmasabb az egyéb eredetű marhahúsoknál. Állományunkat egytől egyig bio minőségű állatok alkotják, mert csak természetes táplálékot fogyasztanak azzal, hogy legelnek. A racka juhok, a szürkemarhák és a bivalyok is ide tartoznak. A téli élelmet pedig magas tápanyagtartalmú széna- és szenázsbálákkal biztosítjuk számukra. Állataink húsát a rostok miatt nem, de darálva össze lehet téveszteni a disznóéval, mert a természetes legeltetés miatt nagyon szép rózsaszín. A hagyományos tartásmódból eredően a termék biokémiai, fizikai és érzékszervi tulajdonságai lényegesen eltérnek a többi, piacon megjelenő marhahús értékeitől. A „magyar szürkemarha-hús” jól látható márványozottságát inkább a kötőszöveti, mintsem az intramuszkuláris faggyú okozza. Az oltalom alatt álló hús csak a meghatározott földrajzi területen született, nevelkedett, hizlalt és levágott magyar szürke fajtájú marhákból származhat. Ezekre a feltételekre fokozottan figyelünk.
Az 1960-as években a szürkemarha a kihalás szélére került. A fajtamentés hogyan zajlott?
Az első világháború után a mezőgazdaság gépesítésével sok gulyát felszámoltak. A második világháború után a tenyésztőmunka is megszűnt, mert a szürkemarha az akkori vezetői vélemények szerint nem volt versenytársa a modern húsfajtáknak. Ezt azzal indokolták, hogy nem termel tejet, és húst sem kellő mennyiségben. Az 1960-as évek közepére létszáma vészesen lecsökkent, a háztájiban található néhány példánytól eltekintve, három állami gazdaságnak maradt csak gulyája. Dr. Bodó Imre felfedezett a Hortobágyon egy tiszta fajú, kis létszámú szürkemarha-gulyát, amelyet – mondhatni – „eldugott”, és tulajdonképpen a mai állomány ezektől az állatoktól származik. Ennek köszönhetően az 1970-es évektől egyenletesen emelkedni kezdett a szürkemarha-populáció létszáma.
Miközben már az 1700-as évektől luxus terméknek számított a szürkemarha húsa Európában…
Így igaz. Nehéz elképzelni, de történelmi leírások bizonyítják, hogy a szürkemarhát két-három évszázaddal ezelőtt súlyvesztés nélkül elhajtották a Hortobágyról egészen Bécsig, de akár Nürnbergig is. Még egy érdekességet említenék, ami már a tinókhoz kapcsolódik. Az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban található Feszty-körképen, a magyarok bevonulásánál jól látható, hogy a kocsikat szürkemarha-tinók húzzák. Ezt a fajtát valóban az évszázadokon át megőrződött kiváló tulajdonságai teszik alkalmassá feladatkörének ellátására és a természetvédelmi értékmegőrzésre, azaz a védett gyepterületek, láp- és mocsárrétek fenntartására.
Terepbejárásunk során hiányoltuk a gulyásokat. Merre tart ma ez a különleges hivatás?
Az ország észak-nyugati részében, a gulyás szakma sajnos kihalófélben van. Húsz évvel ezelőtt, amikor a nemzeti park erdészeként dolgoztam, gulyás őrizte a szürkemarhát, és szintén őshonos, magyar terelőkutyával, mudival tereltek, igaz, kisebb volt az állatállományunk. Az Alföldön ennek a szép hivatásnak még ma is őrzik a hagyományát, a Hortobágyon több gulyásdinasztia él. A Fertő környékén ilyen múltra nem tekinthetünk vissza, de állatokkal foglalkozó szakembereket ebben a térségben is lehet találni. Az ő itteni hiányuknak az a legfőbb oka, hogy magasabb jövedelemért inkább a tőlünk nem messze lévő Ausztriában kamatoztatják tudásukat. Ezért a gulyások helyett napjainkban állatgondozók segítik a munkánkat.
A többi gulyát tartó nemzeti parkkal milyen kapcsolatot ápolnak?
A Kiskunsági Nemzeti Parkkal, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületével és a Magyar Bivalytenyésztők Egyesületével is folyamatos az együttműködés. Ez azért is fontos, mert egy bika csak pár évig fedezhet. Hosszabb idő elteltével a saját utódait kezdené befedezni, ami belterjes tenyészeteket eredményezne. Amellett, hogy mi magunk is nevelünk bikákat, olykor eladunk, veszünk és cserélünk is.
A nemzeti park területén élnek olyan állatok, amelyek veszélyeztethetik a gulya épségét?
Róka és aranysakál is él a vidéken, de ezek az állatok már csak a méretbeli különbségek miatt is elkerülik a szürkemarhákat. A borjakat megtámadhatják, de nincs esélyük a feldühödött anyaállattal szemben. A rókák inkább a racka bárányokat próbálják lopni, de erős kerítéssel és kollégáink éber, tettre kész jelenlétével biztosítjuk a védelmüket.
Az érdeklődők milyen formában találkozhatnak az állatokkal?
A bemutatóhelyünkön több állatfaj is megtalálható, amelyeket a hozzánk látogatók testközelből is megismerhetnek. Őshonos magyar baromfik, tyúkok, pulykák, libák, továbbá pedigrés racka juhok, bivaly, illetve két szürkemarha is él a bemutatókarámokban.
Melyek a legfőbb célkitűzései?
Elsődleges feladatunk továbbra is állataink egészségügyi állapotának a megőrzése. A mezőgazdasági területek átalakítása jelen pillanatban is zajlik. Ide tartozik a Fertő parti gyepek visszaalakítása KEHOP-pályázatból. Azokról a legelőkről van szó, amelyek a határsáv és a tsz-kezelés vagy -kezeletlenség során befásodtak, és elhanyagolttá váltak. Az élet törvényszerűsége, hogy az a gyep vagy legelőterület, amelyen nem történik kaszálás vagy legeltetés, előbb-utóbb befásodik, majd erdő lesz. A területek rendbetétele után agrár-forgó rendszert szeretnénk működtetni, amely segítségével a két-három évig pihentetett legelőkre terelt állatok újra a legjobb minőségű takarmányt legelhetik. Ezeknek a területeknek a természetes élőhellyé alakítása a védett növényeknek és állatoknak is biztos életteret adhat a jövőben.
Igazgató asszony, mielőtt kollégáinkkal útra kelünk, szeretnénk megkóstolni a tájegység egyik specifikumát. Mit ajánlana?
Egyértelműen a bivalyhúst, amely – bár hasonlít a szürkemarháéhoz – több fehérjét, foszforvegyületet és vasat, viszont jóval kevesebb zsírt tartalmaz. Rostos, zsírszegény, fantasztikusan tartalmas vörös hús. Remek gasztronómiai élményt nyújthat, és ami a legfontosabb, teljesen adalékmentes, vagyis első osztályú alapanyag. Saját tapasztalatom az, hogy aki a szürkemarha után egyszer megkóstolja a bivalyhúst, attól kezdve már csak az utóbbi ínyencséget fogja választani.
Reméljük, a jövőben az ország több pontján is fellelhető lesz, ennek a magyar delikátesznek az ízvilága.
Fotók: Pellinger Attila és Greendex.hu
