Beköszöntött a mámoros május, amikor a kertünk szó szerint éjjel-nappal koncertteremhez hasonlít. Nappal pacsirták, búbos bankák, rigók, galambok és még számos másik madár fújja énekét, estétől pedig a fülemülék és a baglyok lépnek a színpadra.
Van azonban még egy előadóművész, akinek a nótája szintén végigkúszik a langyos tavaszi estéken. A lágyan berregő hang alapján elsőre egy kedves kis madárra gondolnánk, azonban a csodás ének gazdája nem egy aranytorkú szárnyas lény.
A „csúf” igazság az, hogy ez a tehetséges művész bizony nem más, mint a zöld varangy. Bár szárazföldi béka, a szaporodás idejére felkeresi a vizes élőhelyeket, akár a kerti tavunkat is. Nászidőszakban a hímek elülső végtagjai megvastagszanak. Jellegzetes dalukkal hívják magukhoz a nőstényeket.
A romantikának azonban a csodálatos nászénekkel vége is szakad, ugyanis amikor a csalogató dallamokra megérkeznek a nőstény békák, a hímek szó szerint megrohamozzák őket. Sokszor egy-egy nőstényre akár fél tucat hím is rámászik, és akár az is megeshet, hogy a „kicsi a rakás” alatt a nőstény túl sokáig szorul a víz alá, és egyszerűen megfullad.
Sajnos sok ember kifejezetten undorodik a varangyoktól, és az ellenszenv miatt a védett státuszuk ellenére is kiirtják őket a környezetükből. Pedig igen hasznos lények, ragadozó életmódjuknak köszönhetően rengeteg kerti kártevőt elpusztítanak, ebihalformájukban pedig még a szúnyoggyérítésbe is hatékonyan besegítenek.
Üldözésük helyett inkább biztosítsunk nekik élőhelyet a kertünkben, alakítsunk ki kisebb kerti tavacskát és a tűző nap elleni hűvös búvóhelyeket! Tavasszal garantáltan az első sorból élvezhetjük a zöld varangyok koncertjét!
