Hányan emlékszünk még A Villanykörte Összeesküvés – A tervezett elavulás története című filmre? Akkor is és azóta is újra és újra nagy hatást vált ki azokból, akik végignézik. A tervezett elavulás elmélete szerint az 1900-as évek elejétől kezdődően a gazdasági növekedés dinamikájának fenntartása érdekében különféle cégek a korábbi tartós termékek helyett kevésbé tartós, hamarabb elromló, ezért hamarabb lecserélendő termékeket kezdtek tervezni, gyártani majd árulni. Az így befolyásolt termékek vagy idő előtt tönkremennek, vagy a legújabb divatirányzatok és a reklám miatt hamar elavulnak, a termék tulajdonosát arra ösztönözve, hogy cserélje le őket.
2013-ban a világ legnagyobb természettudományi és műszaki múzeuma, a Deutsche Museum igazgatója arra hívta fel a világ figyelmét, hogy gyors szemléletváltásra van szükség, és a termékek folyamatos lecserélése helyett előtérbe kell helyezni a megjavításukat.
Szerinte a gyártók mellett azok a felhasználók is felelősek a jelenlegi helyzetért, akik évente új mobilt vesznek csak azért, hogy mindig a legmenőbb újdonságot birtokolják. Az ipar azt gyártja, amire az embereknek szükségük van, a vásárlási magatartásunkkal pedig hozzájárulunk annak meghatározásához, hogy mi a helyes.
Mit is jelent az elavulás?
Több típusát különböztethetjük meg: technikai elavulás (amikor egy új termék vagy technológia felülmúlja az újat, és ajánlatosabb azt használni), építészeti, stílusbeli elavulás, funkcionális vagy tervezett elavulás.
Igen, hivatalosan is létező fogalom tehát a tervezett elavulás, amikor a termék élettartamát beleszámítják az eladási ciklusokba, például három évig használható terméknél a vevő három év múlva új terméket kell, hogy vegyen. És egyáltalán nem tilos, hogy a gyártó meghatározza termékének élettartamát.
Amikor ezer óra több, mint elég?
1925-ben „1000 óra élettartam bizottság” néven egy munkaközösség is alakult, kifejezetten olyan műszaki megoldások bevezetésére, melyek az izzólámpák élettartamának 1000 üzemórára való csökkentését célozták.
Több mint 80 évvel később, egy berlini történész, Helmut Höge bukkant e bizottság tevékenységének bizonyítékaira, a kartell alapítótagjainak belső dokumentumait elemezve. A tervezett elavulás elterjedésével az izzólámpák élettartama radikálisan csökkenni kezdett. Alig két év után a korábbi 2500 óra helyett már kevesebb, mint 1800 óráig lehetett csak használni őket. 1933-34-re a kartell elérte célját: egy átlagos villanykörte élettartama már csak 1000 óra volt.
A sors fintora, hogy míg az izzólámpagyártás évtizedekig a műszaki fejlődés és innováció éllovasa volt, ugyanakkor épp ez a termék lett a tervezett elavulás legelső és legkirívóbb példája, és a fogyasztói társadalom mottóját megvalósító, a „használd és dobd el életmód” bevezető terméke is.
Megváltozott az általános hozzáállás. Míg elődeink bőszen foltoztak-toldoztak, javítottak, addig a mai generációk számára egyszerűbb újat venni, mint megjavíttatni. Azonban az elsőre kedvezőnek tűnő áron vásárolt új gép ugyanúgy cserére szorulhat pár év elteltével – hívja fel a figyelmet a Tudatos Vásárlók Egyesülete a tervezett elavulás problémájára.
(Forrás: egy.hu Kép: pexels.com)