A víz az emberiség mindennapi életének alapvető és nélkülözhetetlen eleme. A világ népességének növekedésével és az éghajlat felmelegedésével párhuzamosan a vízigény is növekszik. Az elmúlt két évtizedben a globális víztározók egyre inkább kiürültek, annak ellenére, hogy az új víztározók építése miatt a teljes tárolókapacitás összességében megnőtt.
A Texas A&M Egyetem kutatói műholdas adatokkal új megközelítést alkalmaztak, hogy megbecsüljék a világ 7245 víztározójának tárolási változásait 1999 és 2018 között. A kutatók eredményeiket a Nature Communications című szaklapban tették közzé.
A kutatók kidolgozták a Global Reservoir Storage (Globális tározók töltöttsége) adatkészletet, amely online szabadon hozzáférhető mind a kormányok mind a szélesebb tudományos közösség számára is.
Összességében a globális tározók tartalma évente 28 köbkilométerrel nőtt, ami az új tározók építésének tulajdonítható. Az adatokból azonban kiderül, hogy a vártnál alacsonyabb a tározók feltöltődésének üteme. Mivel a 21. században a világ népessége tovább növekszik, a felszíni víztározókra egyre nagyobb mértékben támaszkodunk növekvő igényeink kielégítése érdekében.
Azaz hiába nő a tárolási kapacitás, a tárolt vízmennyiség nem tud ezzel arányosan növekedni. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a jövőbeli vízigények kielégítése során nem támaszkodhatunk kizárólag új víztározók építésére, hanem szükség van újszerű gazdálkodási stratégiák kiépítésére is.
Ez a kutatás nagyban hozzájárul az új víztározók építéséből származó társadalmi-gazdasági előnyök újraértékeléséhez, valamint a fejlődő országokban a növekvő vízigény és a csökkenő vízkészlet közötti feszültség feltérképezéséhez.
A tárolt vízmennyiség csökkenése különösen szembetűnő a globális Dél országaiban, például Dél-Ázsiában, de a legjelentősebb csökkenés Dél-Amerikában és Afrikában tapasztalható, ahol a növekvő népesség is hozzájárul a megnövekedett vízigényhez.
Ezzel szemben északon, beleértve Észak-Amerika és Európa régióit is, a tározók maximális kapacitásuk elérésében növekvő tendenciát mutatnak. A magas földrajzi szélességű régiókban, például a Nagy-tavakban és Szibériában található tározók viszonylag nagyobb tárolókapacitást mutatnak, ami elsősorban az alacsonyabb népsűrűségnek és az emberi tevékenységek kisebb hatásainak tulajdonítható.
(Forrás: today.tamu.edu)