Tudtad, hogy Budapest a világ egyetlen fővárosa, amelynek utcái alatt barlangok rejtőznek? És azt, hogy hazánk egyik legnagyobb víz alatti üregrendszere a II. kerület alatt található? Az is megdöbbentő adat, hogy Magyarország leghosszabb barlangja, a Pál-völgyi barlang eléri a 31 kilométeres hosszúságot. Ilyen és ehhez hasonló érdekességek is terítékre kerülnek márciusban, a barlangok hónapjában, amikor a figyelmet a talpunk alatt húzódó megkövült világra irányítják. Az öt hazai nemzeti park területén fekvő barlangok ebből az alkalomból kedvezményes jegyárakkal, különleges programokkal várják az érdeklődőket a hónap végéig. A barlangok hihetetlen kincseket rejtő univerzumában Borzsák Sarolta, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) barlangtani referense kalauzol végig minket. Választ ad olyan kérdésekre, hogy hogyan fedezik fel általában a barlangokat, miért fontos információforrások ezek az objektumok, de szó esik a barlangturizmus veszélyeiről is. 

Miért fontos tudományterület a barlangkutatás, a barlangászat. Mit tekintünk egyáltalán barlangnak? Miről mesélnek ezek a természetes objektumok, és milyen friss adatokkal szolgálnak például a Föld állapotáról?

A barlang fogalmát a természetvédelmi törvény pontosan meghatározza, eszerint Magyarországon minden olyan két méternél hosszabb, a Föld szilárd kérgében található természetes üreg barlangnak számít, amelybe egy ember be tud hatolni. Az országban az összeset a természetvédelmi törvény védi, a jelentősebbek még külön is fokozott védelmet élveznek. Ez azért fontos, mert a barlangok élettelen természeti értékek, amelyek nem képesek a megújulásra. Mindegyik teljesen egyedi, valamennyi fontos, tudományos információval is szolgálhat a Föld belsejével, kialakulásával, a földtörténettel kapcsolatban. Nagyon sok tudományterület talál magának kérdéseket és válaszokat a barlangokban, amelyekben olyan folyamatok zajlanak, amelyek utalhatnak arra, hogy a felszínen éppen milyen volt az éghajlat, és milyen felszíni folyamatok zajlottak le akár sok száz, ezer vagy millió évvel ezelőtt. Egészen más jellegű válaszokat szolgáltathat egy trópusi barlang, mint mondjuk egy sarkvidéki, vagy akár egy Kárpát-medencei. Ezek tulajdonképpen földtörténeti könyvtárak vagy adatbázisok, amelyeket mindenképp óvni kell. 

Budapest a barlangok fővárosának is tekinthető, hiszen nincs még egy olyan város, amely alatt ennyi és ilyen hosszúságú barlangjárat helyezkedik el. Mi ennek a földrajzi magyarázata?

A Budai-hegység Rózsadomb és Duna környezetében lévő részét budai termálkarsztnak nevezzük, amelyet jól karsztosodó, vagyis víz által jól oldható kőzetek építenek fel. Ezekben a mészkőből és márgából álló kőzettestekben a Duna mentén feláramló, a meleg vizű forrásokat is tápláló termálvíz oldotta ki a barlangjáratokat.

Hogyan képzeljük el egy új barlang felfedezését, feltárását? Egy barlang milyen intézkedések nyomán válhat látogathatóvá?
Az igazgatóságunk területén majdnem 1500 barlang van, és gyakorlatilag bármikor előkerülhetnek újabbak és a meglévő barlangok feltáratlan részei, szakaszai is. A barlangkutatás valójában folyamatos szisztematikus keresgélés, ugyanis egy barlangjárat sokszor el van tömődve agyaggal, vagy be van omolva. Ekkor a kutatók megpróbálnak átjutni, vagy az eltömődött részeket kitisztítani, így biztosítva a továbbhaladást. Nagyon sok olyan barlang van, amelyet tulajdonképpen véletlenül fedeztek fel. Budapesten és környékén ez a jellemző, mivel a legtöbbnek semmi nyoma nincs a felszínen – például víznyelő vagy forrásbarlang a közelükben –, mert a mélyből feltörő meleg vizek felszín alatti oldással hozták létre őket. A budai barlangok felfedezéséhez hozzájárult az aktív kőbányászat, illetve az építkezések, például így leltek rá a Pál-völgyi, a Szemlő-hegyi- vagy a Mátyás-hegyi-barlang részeire is. Azt fontos hangsúlyoznom, hogy a Duna–Ipoly Nemzeti Park nem végez barlangi feltáró kutatómunkát, mivel erre sem forrásunk, sem kapacitásunk nincs. Mi természetvédelmi szempontból engedélyezzük, amit különböző civil szervezetek, intézmények, kutatók, szakemberek szerveznek, tehát egy új barlangrész feltárása mindig a civilek lelkesedésén múlik.

Magyarország leghosszabb barlangrendszerének része a Pál-völgyi-barlang, amelynek látogatóközpontja 2022 decemberében újult meg, a barlang maga viszont már 1919 óta látogatható. Milyen karbantartási munkálatok szükségesek egy turistabarlang veszélytelen működéséhez, és mire szolgál az új látogatóközpont?

Az úgynevezett bemutatóbarlangok esetében, amilyen például az 1904-ben felfedezett Pál-völgyi-barlang, szükséges a kiépítés azért, hogy utcai ruhában járható legyen. Ez a 20. század elején szintén civil összefogással indult el. Járdát, korlátokat, lépcsőket kellett építeni, megszüntetni az omlásveszélyt és világítást biztosítani. Ezeket ellenőrizzük, és időről időre fejlesztjük. A Pál-völgyi-barlang 500 méter hosszú túraútvonalán meseszerű cseppkövek, különleges sziklaalakzatok megdermedt világába csöppenünk. Ezt mutatja be az új látogatóközpont kiállítása, amely a tapintható kőzetek és más interaktív elemek segítségével szemlélteti a barlangok keletkezésének természeti csodáját, valamint a barlangászok munkáját is. A turisták egy stilizált műbarlangban találkozhatnak a Natura2000 terület védett denevérfajaival, hiszen a barlangok egyben élőhelyek is, leginkább a denevérek számára. Magyarországon valamennyi denevérfaj védett, éppen ezért kiemelt fontosságú számunkra a denevérek védelme.

A DINPI barlangjait hogyan lehet kategorizálni? Milyen szabályokat illik követni a biztonságos barlangi túra alkalmával?

A Pál-völgyi-, a Szemlő-hegyi- és a Budai Vár-barlang az, amely egy egyszerű sportcipőben, utcai ruhában minden probléma nélkül, villanyvilágítás mellett végigjárható. Ezek az állandóan üzemelő barlangjaink. A DINPI honlapján, a Barlangleső fül alatt feltüntetett objektumok tulajdonképpen nem turisztikai barlangok, hanem teljesen természetes állapotban lévők, ahol nincs kiépített infrastruktúra, viszont ezeket bátran felkeresheti mindenféle túrázó. Ezt a listát azt szem előtt tartva állítottuk össze, hogy a barlangok mindegyike könnyen és egyszerűen megközelíthető, általában turistaút mellett jelölt helyen bújik meg, és elég izgalmas ahhoz, hogy az ember odamenjen, megnézze, akár vigyen magával egy lámpát, hogy kicsit bekukucskáljon. Ezek nem igazán rejtenek veszélyt magukban, megtekintésükhöz nem kell előképzettség. Viszont néhány szabályt be kell tartani! Nem szabad megrongálni a falakat, írni rájuk, tüzet rakni tilos, mert a korom helyrehozhatatlan nyomokat hagy, illetve a bent lakó denevéreket is zavarja. És persze a saját szemetét mindenki vigye el! 

Mi az álláspontotok a barlangturizmusról: ezeket a természeti kincseket minél több embernek meg kell mutatni, vagy óvni kell őket, amennyire csak lehet? 

Azt hiszem, erre az a legkézenfekvőbb válasz, hogy a DINPI-nek is azért van néhány turisztikai célból megnyitott barlangja, hogy a többi barlangot megkíméljük, ugyanakkor be tudjuk mutatni ezeknek a természetes képződményeknek a fantasztikus világát. Ide szívesen generálunk nagyobb forgalmat, és örömmel adjuk át azokat az ismereteket, amelyek egyáltalán ahhoz fontosak, hogy az emberek megértsék, hogy mi zajlik a lábunk alatt. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy vannak olyanok, különösen a budai termálkarszton, amelyek soha nem lesznek látogathatók, mert nem lehetne károkozás nélkül bemutatni őket. Ezek a barlangok vagy barlangszakaszok kizárólag a kutatók számára látogatóhatók.