A Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó és Élményprogram második napján a természetközeli mezőgazdaságé volt a főszerep a konferenciateremben, ahol egymást érték az érdekesebbnél érdekesebb előadások és kerekasztal-beszélgetések reggel tíz órától egészen zárásig.
A természetközeli mezőgazdaság gyakorlati részét az egyetemi oktatás oldaláról dr. Kovács Gergő Péter egyetemi docens, a MATE Növénytermesztési-tudományok Intézetének kutatási intézetigazgató-helyettese képviselte, aki arról tartott előadást, hogy mi az, amit az egyetemen tanultunk, ám ma másként látunk, és másként is csinálunk.
Kapcsolódó bejegyzések
„A termőtalaj maga az élet” – Interjúnk Kökény Attila no-till-szakértővel
Kökény Attilával, a talajmegújító mezőgazdálkodás (TMG) egyik legjelentősebb hazai képviselőjével beszélgettünk.
Dr. Kovács Gergő Péter elmondta, hogy azért végezte el a talajtani szakmérnöki képzést is, hogy lássa, milyen pozitív és negatív hatással van a talaj mozgatása annak életére. Beszélt arról is, hogy sajnos az elmúlt 50–60 év gyakorlata szinte csak rombolta eme páratlan kincsünket, amiből egyáltalán nem áll végtelen mennyiség a rendelkezésünkre. A szakember szerint: amit ma egy év alatt elrontunk a műveléssel, azt utána öt vagy inkább tíz év lesz helyrehozni. Ez a jelenség pedig nemcsak itt jellemző, hanem sajnos a világ többi részén is.
A szakember ezután az edukáció oldaláról közelítette meg a kérdést, miszerint fontos, hogy hol és mikor, melyik középiskolában és felsőoktatási intézményben sajátíthatjuk el azt a tudást, hogy egy növényt hogyan kell termeszteni. Felmerült, hogy vajon hol van a helye a növénytermesztésen belül a talajművelésnek. Emlékeztetett arra is, hogy a múltban minden neves agrárszakembernek megvolt a saját tudományterülete és az elképzelt talajművelési rendszere. Ők mind azt tanították, ami számukra abban az időszakban korszerű volt, ám sajnos sok esetben ez már akkor sem volt igaz.
Kapcsolódó bejegyzések
A mezőgazdaság hatása a szárazföldi ökoszisztémákra
Az élelmet adó termőföld bolygónk összterületének 38 százaléka, azért nem mindegy, hogy milyen módszerekkel műveljük azt.
Dr. Kovács Gergő Péter kifejtette, hogy a sztenderd oktatásban a klasszikus talajművelésű rendszer szerepel. Ez alapján viszont az előveteménytől az utónövényig nyolc-kilenc alkalommal avatkozunk bele a talajéletbe. Vagyis ennyi alkalommal fogunk nedvességet és szerves szenet, szén-dioxidot veszíteni, és ezért nem szabad csodálkozni, hogy a talajaink erodáltak. Azt is hozzátette, hogy az Európában található mezőgazdasági területek 80–90%-a finoman fogalmazva nincs jó állapotban.
A szakember szerint Magyarországon még mindig ragaszkodunk a forgatásos alapműveléshez, holott már 30–40 éve tudjuk, hogy enélkül is lehet alapművelést csinálni, például lazításos, kultivátoros módszerrel. Olyan módszer is létezik, hogy egészen egyszerűen nincs alapművelés, hanem a no-till technológia direktvetése van. Hozzátette, hogy a no-till, minimum-till és más, hasonló talajkímélő módszerek jelen vannak már az országban, de még nincsenek eléggé elterjedve.
Kapcsolódó bejegyzések
Több mint 10 ezer éve erodáljuk a termőföldet. Van megoldás? – Podcast
Kökény Attilával, a talajmegújító mezőgazdálkodás egyik legjelentősebb hazai képviselőjével beszélgettünk a mezőgazdaság mai problémáiról és lehetséges megoldásairól.
Ezután arra tért ki, hogy miért fontos a talajkímélő gazdálkodás. Elsőként az éghajlatváltozás problémáját emelte ki, megemlítette a szélsőséges időjárási körülményeket, valamint kifejtette a talaj szervesanyag-készletének fontosságát is. Ha növeljük a talaj szervesanyagkészletét, ellenálóbb lesz az éghajlatváltozással szemben, jobban hasznosul a trágya, és költség szempontból is kevesebbe kerül majd a termesztés.
A szakember itt rátért azokra az elavult és rossz gyakorlatokra, amelyek a mai napig megmaradtak a gyakorlatban annak ellenére, hogy tudjuk, hogy nem szabadna őket alkalmazni. A példákat – mint a tarló feketére művelése, a nyári szántás (ami egyszerűen bűn), a repce, a búza tárcsás alapművelése, a rögösen hagyott őszi szántás, a nedves talajszántás, a téli szántás havon, az aprómorzsás poros magágy, a tarlóégetés (pentozánhatás) – részletesen el is magyarázta.
Kapcsolódó bejegyzések
No-till – Mit tegyünk a termőtalajért?
Az ekével és a műtrágyával pusztítjuk a talajt. De van megoldás a mezőgazdaság számára.
Dr. Kovács feltette a kérdést, miszerint fejlődtünk-e. Válaszként pedig archív fotók segítségével egy kicsit visszatekintett azokra múltbéli eszközökre, amelyek azt mutatják, hogy a technológia már régóta rendelkezésre áll, mint például egy 1899-es magágykészítős vetőgép is.
Végül összegzésként azt a megfontolandó tanácsot fogalmazta meg, hogy törekednünk kell a talajművelési rendszereink egyszerűsítésére. Minél kevesebbet bolygatjuk a talajt, annál több nedvesség és szerves szén marad benne. A megváltozott klimatikus viszonyokhoz gyorsabban kell alkalmazkodnunk, emellett a talaj ismeretének is sokkal fontosabb szerepet kellene kapnia, élő szövetként kellene gondolnunk rá (nem csak a 40 centiméter mélyen lévőre).
