Közhelyes, de nagyon igaz: borzasztóan felgyorsult körülöttünk a világ. Hétköznapjaink meghatározó élménye a rohanás. Ez visszaköszön a kapcsolatainkban és az étkezéseinkben éppúgy, mint a munkánkban. A slow mozgalom egyfajta válasz erre az életmódra, olyan megoldások összessége, melyekkel lassabb, teljesebb és kiegyensúlyozottabb, nem utolsó sorban fenntarthatóbb életet élhetünk. Holnapután című rádióadásunk vendége Krajcsó Nelli, a Slow Budapest alapítója, mindfullness tréner.
Ahogy vendégünk elmondja, a slow mozgalom a minőséget helyezi előtérbe a mennyiséggel szemben. A kapcsolódásról, a lokális értékek felfedezéséről szól, és persze arról, hogy megtaláljuk azt az életritmust, mely számunkra kényelmes lehet.
A slow mozgalom 1986-ban indult el Olaszországból, a kezdetét egy olasz gasztroblogger, Carlo Petrini tiltakozásához kötik, aki az olasz kultúra egyik legfontosabb jelképénél, a római Spanyol Lépcsőknél egy gyorsétterem megnyitása ellen lépett fel
– olvasható a Slow Budapest oldalán.
A mozgalom a kezdetek óta sokat változott, ma már nemcsak a gasztronómiáról szól, hanem az élet legtöbb területére kiterjed. Beszélhetünk slow utazásról, slow fashionről, de még slow gyereknevelésről is, sőt már slow városok is vannak. Ezeket elsősorban Olaszországban, a lassú mozgalom szülőhelyén találjuk, de néhány éve Hódmezővásárhely is elnyerte a „slow város” minősítést.
Krajcsó Nelli az adásban mesél a slow éttermekről. Ezeken a helyeken az étlapon általában az is fel van tüntetve, hogy milyen messziről érkeztek az ételek alapanyagául szolgáló összetevők. Egy tengerparti étterem esetében például könnyen lehet ez a mutató nulla, ha egy helyben kifogott halról beszélünk.
A távolság azonban nem csak az éttermeknél fontos. Ritkán vagyunk tisztában azzal, hogy az üzletekben vásárolt termékeink milyen távolságról érkeznek. Bizonyára megdöbbennénk, ha ismernénk ezeket az adatokat. Legjobb esetben is csak annyit jeleznek az üzletekben, hogy melyik országból érkezett az áru, de ez megtévesztő lehet, hiszen ezáltal nem feltétlenül tudatosul a valós – akár több 10 ezer kilométeres – távolság a termőhely és az asztalunk között. Nelli szerint érdemes lehet kipróbálni az „50 km-es diétát”, melynek keretében tudatosan – és főként piacon vásárolva – törekszünk arra, hogy élelmiszereink legfeljebb ilyen távolságból érkezzenek.
Kapcsolódó bejegyzések
Helyi élelmiszerek: nem a szállítási távolság a lényeg!
Fontos, hogy helyi élelmiszert válasszuk, de a logisztikai terhen túl mélyebb ez a téma. Szemléletformálást is takar.
Az adásban szó esik a fogyasztói társadalomhoz tartozó problémákról is. A slow megoldások a túlfogyasztással szemben azt hirdetik, hogy vegyünk inkább ritkábban, de jobb minőségű – adott esetben akár drágább – tárgyakat. Felidézzük, hogy egykor egész életen vagy akár generációkon keresztül használtak egyes eszközöket, bútorokat vagy más tárgyakat.
Beszélünk még arról is, hogyan lehet megtalálni a munka és a magánélet egészséges egyensúlyát, hogyan érdemes megérkezni egy nyaralásra, milyen módon közlekedve tudunk leginkább kapcsolódni lakhelyünkhöz, vagy épp milyen gyakorlatokat érdemes végezni, hogy teljesebben megélhessük a mindennapok örömeit. Tartsatok velünk!
