Marcus Rosenlund, finn újságíró rendkívül izgalmas és nagy feladatra vállalkozott: összegezte, hogy az időjárás és az éghajlati változások hogyan befolyásolták az emberiség történelmét.

Tudjuk, a történelemnek vannak viharos századai. Rosenlund – ezt a szó szoros értelmében véve – tudományos alapossággal nézett utána az éghajlati változásoknak, amelyeket aztán párhuzamba állított a történelmi eseményekkel. Természetesen szó esik csatákról, ahol a vihar hirdetett győztest, valamint ádáz telekről, amikor a fagy mentett vagy veszejtett el légiókat. Az időjárás és a történelem azonban jóval több, mint háborúk ecsetelése. A szerző a földtörténeti korszakokban és a geológiai változásokban is elmélyed, olykor nyakatekert logikával világítva rá a kölcsönhatásokra. Nem egyszer teszi fel a kérdést: „Mi lett volna, ha másként alakul az időjárás?”, majd izgalmas alternatív jövőképet tár az olvasó elé.

Ki is az író?

Első olvasásra az volt a benyomásom, Marcus Rosenlund bizonyára egyetemi tanár vagy klímakutató, hiszen olykor olyan tudományos mélységekbe megy, hogy ezzel egyetemi jegyzetek hangulatát idézi. Rosenlund – noha nem tudós – több mint 20 éve természettudományos rádióműsorokat szerkeszt Finnországban. Eleinte műsorvezetője volt az adásoknak, ma már tudományos szerkesztő. 2015-ben megkapta Finnország legrégebbi elismerését, a Topelius-díjat, melyet azzal érdemelt ki, hogy közérthető, ismeretterjesztő hangon ismertette a tudományt.

Az időjárás és a történelem Rosenlund első könyve, mely 2018-ban jelent meg eredeti nyelven, majd 2021-ben magyar fordításban is elérhetővé vált. Elmondása szerint mindig is érdeklődött a történelem és a meteorológia iránt. Ezenkívül a kozmosz kutatása áll hozzá közel, ezzel foglalkozó második könyve 2020-ban jelent meg hazájában.

Klímaváltozás földtörténeti korszakokon át

A könyv nagyon tudatos szerkesztésű, a földtörténeti korszakoktól kezdve felvázolja, mikor és hogyan változott a klímánk, és arra is választ ad, mi váltotta ki ezeket az eseményeket. A klímát befolyásoló mozzanatokon, úgynevezett Bond-eseményeken halad végig, kiemelve közülük azokat, amelyek már a modern ember korszakában történtek. A szerző egy lehűléshez köti, hogy 8200 évvel ezelőtt az ember rákényszerült arra, hogy elsőként átálljon földművelésre. De a Nílus völgyében végbement csatornaépítést is – amelyre aztán a világ első nagy, rétegzett társadalma épült – egy 5900 évvel ezelőtti klímaváltozásra vezeti vissza. Ugyanígy a Róma bukását eredményező nagy népvándorlást is.

George C. Bond amerikai geológushoz köthető az a klímaváltozási elmélet, amely úgy tartja, hogy 1500 évente történik a globális körforgásban olyan változás, amely befolyásolja az időjárást. Rosenlund ezeknek a többnyire lehűléssel járó mozzanatoknak a történelemre gyakorolt hatását mutatja be.

Mint már említettem, a könyv néhol egyetemi jegyzetre emlékeztet. Nem véletlen, hiszen a szerző számos hivatkozással igazolja megállapításainak hitelességét. Mind a meteorológiai, mind a történelmi példák esetében érezhető a szakmaiság. Rosenlund könyvéből sokat tanulhat az ember, de el is mehet a kedvünk az olvasásától. Én élveztem ezt az alaposságot, és szívesen néztem meg egy-egy térképet, hogy tisztában legyek az olvasottakkal.

„A Golf-áramlat egy hatalmas tengeri áramlat, melynek vízmennyisége száz Amazonasszal ér fel … Amikor az áramlat északra indul az USA délkeleti partjaitól, meleget és párát ad le, ennek nyomán a víz sótartalma észak felé haladva emelkedik, ezzel a sűrűsége is növekszik. Emiatt a víz – mire Izland közelébe ér – leszáll. Onnan a víz egy mélytengeri áramlattal ismét délre fordul. Egy kicsit úgy működik, mint egy futószalag.”

Viking szemmel

Rosenlund le sem tagadhatná, hogy északi származású, könyvében külön hangsúlyt kap a vikingek világa. Írásos bizonyítékokat hoz arra, hogy amikor az első vikingek kolonizálták Grönlandot, még ténylegesen zöld legelők borították. És azt is korabeli leírásokkal igazolja, hogy az 500 éven át aktív viking közösséget a 13–14. században kezdődő kis jégkorszak lehetetlenítette el. Engem teljesen magával ragadott az az érdekesség, hogy a hajdani viking kolóniáról, Grönlandról inuit eszkimó kajakosok tűntek fel a 17. században Skócia partvidékein. És ehhez is köze volt a kis jégkorszak jégtáblainak.

Az északi Atlantisz nyomában

A teljesség igénye nélkül pár érdekességet meg kell mutatnom, hogy lássuk a könyv igazi arcát. Ilyen a külön fejezetben bemutatásra kerülő nyugat-európai kontinensnyúlvány, a Dogger föld. Ez a mai Anglia és Norvégia között húzódott. Az akkori éghajlat miatt vélhetően legelőkben és erdőkben gazdag föld idilli volt a jégkorszakban ott élő emberek számára. Csakhogy a terület egy 7000 évvel ezelőtti észak-amerikai gleccserolvadás nyomán a víz áldozata lett, így válva az északi Atlantisszá.

Hasonló esemény játszódhatott le 1362-ben, amikor szintén víz alá került egy virágzó város, a Dánia nyugati felén található Rungholt kikötővárosa. A tettes valószínűleg egy vihardagály volt. Az pedig már igazi játék a történelemmel, hogy e vihardagály – és ezrek hullámsírja – nélkül Amsterdam talán sosem lehetett volna a világkereskedelem központja.

Számos érdekesség vár még az olvasóra. Számomra az egyik legnagyobb rácsodálkozást az okozta, hogy a mamutok bizony túlélték az ókori Egyiptom pusztulását. De az is meghökkentő, hogy a fekete pestis pusztításában is része volt a klímaváltozásnak.

„Hűvösebb éghajlaton zsugorodni kezd a patkánypopuláció, ami a betegséget hordozó bolhákat arra készteti, hogy új gazdatest után nézzenek: ez lesz az ember.”

Kinek ajánlom?

A könyv összhangban áll mai korunk klímaváltozásról alkotott képével:

„Mai korunk nem az időjárásról szól, amely megváltoztatta a világot, hanem a világról, amely megváltoztatta az időjárást.”

Rosenlund könyvét olyanoknak ajánlom, akiket érdekel a történelem, a birodalmak bukása, és kíváncsiak arra, hogyan működik bolygónk globális meteorológiai rendszere. A regény kicsit talán historikus, rengeteg meteorológiai és földtörténeti magyarázattal.

Borító: Jan Porsellis Hajók a viharban a sziklás partnál című 1614-es festménye. Forrás: Wikipédia