Az új évezred első évtizedében meredeken csökkent a hazai fecskeállomány. Úgy tűnik, a folyamatot egyelőre sikerült megfékezni, de a háttérben húzódó problémák nem oldódtak meg, sőt például a klímaváltozás esetében a helyzet csak romlott. Arról, hogy pontosan milyen okokra vezethető vissza a fecskék visszaszorulása, ennek milyen következménye lehet, illetve mi tehetünk a madarakért a hétköznapokban, Orbán Zoltánnal, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivő szakértőjével beszélgettem.

Eltűnőben a madárvilág

A madárpopulációk csökkenése nem magyar sajátosság, globális probléma. Egy tavalyi kutatás szerint az egykori 200–400 milliárdos madárpopulációhoz képest mára csupán 50 milliárd madár élhet a világon. Eltűnésük, visszaszorulásuk hátterében pedig egyértelműen az emberi tevékenység azonosítható. Magyarországon és Európában a legfőbb tényező a nagyüzemi mezőgazdaság, mely egyrészt a természetes élőhelyek felszámolásával, másrészt az agrokemikáliák használatával veszélyezteti az állományokat. Nyugat-Európában például, ahol a nagyüzemi mezőgazdaság 60–70 éve működik, az agrártájak madárállományának legalább 60%-a eltűnt.

Magyarországon három fecskefaj őshonos. A füsti fecske és a molnárfecske igen gyakran előfordul városi környezetben, a klasszikus fecskefészkeket is ők építik. A harmadik faj, a partifecske költőüregeket váj magának, és akár több ezer párból álló kolóniákat is kialakít. Közös bennük, hogy általában repülő rovarokkal táplálkoznak, és hogy mindannyian hosszú távú vonulók. A hidegebb hónapokat Afrika Szaharától délre húzódó területein töltik. Mellettük meg lehet említeni a vörhenyes fecskét, melynek stabil hazai állománya nincs, de tavasszal és nyáron ritkán össze lehet futni vele, költött is már nálunk. A hazánkban szintén fészkelő sarlósfecske és havasi sarlósfecske rendszertanilag nem tartozik a valódi fecskék közé, még csak nem is énekesmadár, a lappantyúkkal és a kolibrikkel állnak közelebbi rokonságban.

Jó néhány faj esetében itthon sem sokkal jobb a helyzet. Az MME statisztikái szerint 2000 és 2010 között a hazai fecskepopuláció mintegy 60–62%-a veszett el. Orbán Zoltán szerint az 1980 és 2010 közötti időszakot figyelembe véve minimum 2 millióra tehető a „hiányzó” fecskék (azaz a csökkenéssel eltűnt párok és tojásból ki nem kelt fiókáik) száma. A szakemberek a kétezres évek első évtizedének végén attól tartottak, hogy a tendencia folytatódása esetén 2020-ra teljesen eltűnik a hazai fecskeállomány. Hogy ezt megakadályozzák, 2010-ben a fecskéket választották az év madarainak – ahogy akkor írták – az eltűnő madarak nagyköveteiként. Az erőfeszítés a médiával és a lakossággal összefogva sikeres volt. Jelenleg úgy tűnik, hogy sikerült megállítani a fecskeállomány drasztikus csökkenését, amely így a 2010-es szinten stabilizálódott.

Ezzel együtt Orbán Zoltán szerint közép- és hosszú távon már nem annyira fényes a helyzet, elsősorban a klímaváltozás hatásainak erősödése miatt. Könnyen elképzelhető, hogy az elmúlt 11–12 év kegyelmi állapota után gyors negatív változás következik be a fecskék, és vélhetően jó néhány más faj esetében is.

Az emberi tevékenység káros hatásai

A nagyüzemi mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó problémák szerepe igen jelentős az egyes madárfajok visszaszorulásában. Legnagyobb veszélyben éppen az agráriumhoz köthető madarak vannak, elsősorban a hosszú távú vonulók, így a Magyarországon honos fecskefajok is. A hazai fajok egyedei a Szaharától délre telelnek, akár Dél-Afrikáig is elvonulhatnak.

Ehhez kapcsolódva megjegyezhető, hogy a hosszú távú vonulók, így a magyarnak tekintett fecskék és gólyák valójában nem európai madarak, hanem olyan afrikai fajok, melyek úgy csökkentik a fekete kontinens számos rokon faja közti versengést, hogy inkább Európába jönnek fészkelni

– mondja a szakértő.

Orbán Zoltán szerint a fecskék azért is vannak kiemelten nagy veszélyben, mert specialistának számítanak. Ez esetükben azt jelenti, hogy kizárólag repülő lágy rovarokra vadásznak. Az ilyen fajok az evolúciós versengés során egy-egy szűkebb élőhelyi feltételhez alkalmazkodtak, ebben rendkívüli hatékonyságot értek el, ami esetükben a szélsőséges repülő életmódot jelenti. Ideális körülmények között így igen sikeresnek számítanak, a környezeti körülmények változásával viszont nehéz helyzetbe kerülhetnek, mert nem képesek olyan rugalmasan alkalmazkodni, mint más, úgynevezett generalista fajok. Így aztán általában ők tűnnek el először.

Kapcsolódó bejegyzések

Hogyan veszítjük el tájaink egyediségét?

Az ember tevékenységei nyomán idegenhonos fajok vándorolnak, az élővilág egyszerűsödik.

Ez a rugalmatlanság már rövid távon is nagyon komoly következményekkel jár. Ahogy a szakértő mondja, a fecskék például kimondottan érzékenyek az évszakhoz képest eltérő időjárási jelenségekre, különösen a költési időszakban – májusban, júniusban – jelentkező 5–10 napos hidegfrontokra. Ha ilyenkor a hőmérséklet lecsökken 10–15 °C-ra, és a rovarok nem kelnek szárnyra, a fecskék jelentős része egyszerűen éhen hal. Ez persze nem új jelenség. Azonban míg korábban 50–100 évente fordult elő ilyen, addig manapság a szélsőségek és a klímaváltozás hatására akár 2–3 évente is bekövetkezhet.

A szélsőségek ráadásul nemcsak itthon, hanem a telelőterületeken és a vonulási útvonalakon is egyre élesebbé válnak. Különösen érintett a Szahara déli pereme, a Száhel-öv térsége, amely az északra történő tavaszi vonulás során az utolsó „töltőállomás” szerepét tölti be. Itt a madarak a hiperevés állapotába kerülnek, a napi szükségletüket messze meghaladó mennyiségű rovart fogyasztanak, az energiát pedig zsír formájában raktározzák el. Erre később szükségük is lesz, hiszen a Szaharán és a Földközi-tengeren való átkelés során egyhuzamban akár több napig folyamatosan repülve napi 1000 kilométert is megtesznek.

Az egyre gyorsulni látszó klimatikus változások és a fokozódó szélsőségek miatt könnyen előfordulhat, hogy egyes években a telelőterületen nem lesz elegendő rovar. Ekkor a madarak kénytelenek lesznek már eleve rossz kondícióval útnak indulni, és a sivatagosodás miatt egyre délebbre húzódó „zöld megállóknál” sem tudják majd pótolni a hiányzó erőforrásokat. Sajnos már manapság is előfordul, hogy fecskék illetve más vonuló madarak tömegei pottyannak le végkimerültség miatt a sivatagban, ha kicsivel több a tartalékuk, a Földközi-tengerben.

Miért lenne életbevágóan fontos a fecskék megvédése?

Az elmúlt években egyre-másra érkeztek hírek idegenhonos szúnyogokról, melyek itthon korábban ismeretlen vagy már régen eltűnt kórokozókat és betegségeket terjesztenek. Ilyenek például az Ázsiából származó ázsiai bozótszúnyog, a koreai szúnyog és az ázsiai tigrisszúnyog, melyek elsősorban a kereskedelem, a megnövekedett személy- és áruforgalom révén kerülnek hazánk területére. Sajnos az előbbi kettőnek mára stabil állományai alakultak ki.

Mellettük természetes úton is, főképp a klímaváltozás hatására közelítenek potenciálisan betegséget terjesztő szúnyogok, mint például a nyugat-nílusi láz és a Zika-vírus terjesztéséért is felelős egyiptomi csípőszúnyog. Azontúl, hogy ezek a rovarok az ember számára is veszélyt jelentenek, jelentős gazdasági károkat is okozhatnak a haszonállatok megfertőzésével. Orbán Zoltán szerint házi kedvenceink sincsenek biztonságban. A kutyák esetében ma már folyamatos megelőző gyógyszeres kezelés ajánlott. Ennek hiányában ugyanis a betegség kialakulása esetén a gyógyítás (a férgek műtéti eltávolítása az erekből) többnyire nem megoldható, ez az állat elhullásához vezethet. Érdekesség, hogy 20–30 éve ez a fajta betegség itthon szinte ismeretlen volt, a mediterrán vidékeken jelentett inkább problémát.

De hogy jönnek a szúnyogok és más invazív rovarok a fecskékhez?

Egyetlen fecske évi legalább 1 kg, elsősorban repülő rovart fogyaszt el, amíg Magyarországon tartózkodik. Ebbe jelentős számú mezőgazdasági kártevő és betegségeket terjesztő faj is beletartozik. Figyelembe véve, hogy nagyjából 2 millió fecskével van kevesebb itthon, mint 30–40 éve, könnyen kiszámíthatjuk, hogy potenciálisan 2000 tonnányi rovar rágja, szívogatja a termést, okoz betegséget állatok és emberek körében egyaránt.

Persze a fecskék szerepe nem korlátozódik a rovarok elleni biológiai védekezésre. A fejlett országokban, így hazánkban is az emberek többsége városlakó, sőt még falun is városias életmódot folytat. Eltávolodtunk a természettől. Ahogy erre az MME munkatársa rámutat, az olyan fajok, mint az ember közelségében otthonra lelő fecskék a természet nagyköveteiként (a pozitív gazdasági és egészségvédelmi hatás mellett) lelki értelemben is fontos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, azaz a jelenlétükkel gyönyörködtetnek.

Egyénileg is sokat tehetünk

A fecskék hosszú távú fennmaradásához nagy léptékű változásokra van szükség. A nagyüzemi mezőgazdaság elképesztő túlsúlya felől el kell mozdulni a természetközeli módszerek, az ökológiai gazdálkodás irányába. Csökkenteni kell a környezetszennyezést, és mielőbb meg kell fékezni a klímaváltozást. Sajnos azonban ilyen rendszerszintű változásokat egyik napról a másikra nem tudunk kivitelezni. Öröm az ürömben, hogy a fecskékért kicsiben is tehetünk, sőt mindez létfontosságú a túlélésük szempontjából.

Ha egy faj(csoport) annyira fenyegetett, mint a fecskék, a legfontosabb, amit közvetlenül tenni tudunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzásegítjük őket a mind magasabb költési sikerhez. A ma meglévő és a jövőben várhatóan fokozódó veszélyeket és kihívásokat a minél több világra jött fióka tudja valamelyest ellensúlyozni

– mondja Orbán Zoltán.

De mivel tudjuk segíteni őket? A két fészekrakó hazai faj, a füsti és a molnárfecske egyaránt sárból építi otthonát. A mind csapadékhiányosabb tavaszokon a csupa beton városokban viszont nehezen találnak sarat, így fészekrakásukra, megtelepedésükre is kisebb az esély. Hogy ebben segítsük őket, létesíthetünk sárgyűjtő helyeket, akár egy kiszolgált konyhai tálca segítségével is. Szintén sokat tehetünk azzal, ha műfészkeket helyezünk ki. Ilyeneket vásárolhatunk vagy akár otthon is készíthetünk. Segítségükkel pedig hozzájárulhatunk a fecskék számának gyarapodásához. Ezenfelül pedig mindent meg kell tenni azért, hogy a már meglévő fészkek meg is maradjanak.

Nem csak a fecske, a fészke is védett!

Az talán senkinek sem újdonság, hogy mind a három hazai fecskefaj védett, ahogyan a hazai madárfajok szinte mindegyike. Kevesebben tudják viszont, hogy a madarak mellett a fészkük is védettséget élvez. Fecskefészket leverni, elpusztítani szigorúan tilos. Eltávolítása csak a költési időszakon kívül, a Megyei Kormányhivatal hatósági engedélyével lehetséges. Erre az esetek túlnyomó részében azonban nincs szükség, hiszen a fecskék által okozott „problémát” egyszerű eszközökkel, könnyedén orvosolni lehet. Az ember és a fecske konfliktusának leggyakoribb kiváltó oka az állatok fészek alá lepotyogó ürüléke. Ezt viszont egy „fecskepelenkával” könnyedén orvosolni lehet. Ez nem más, mint egy olyan deszka, mely a fészek alá helyezve felfogja a madarak „piszkát”. Szakszerű felhelyezéséhez az MME cikkében kapunk útmutatót.

A fecskefészkek védelme közös érdekünk. Ha egy fészek leverését tapasztaljuk, ne hagyjuk szó nélkül! Ilyen esetben, különösen az április és szeptember közötti költési időszakban, mindenképpen tegyünk bejelentést a Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályánál, ezzel párhuzamosan pedig értesíthetjük a területileg illetékes nemzeti parkot is. Ne felejtsünk a helyszínen fotókat készíteni és ezeket csatolni, továbbá megadni, hogy pontosan hol voltunk tanúi a természetkárosító cselekménynek!