Amikor a fenntarthatóság szóba kerül, a legtöbben a környezetvédelemre és a klímaváltozásra asszociálnak, pedig a kérdésnek számos egyéb aspektusa is van. Ilyen például a gazdasági vagy épp a társadalmi fenntarthatóság, melyekben egyaránt komoly szerepet játszik a bankrendszer. A Holnapután aktuális részében a ma még sokszor megfoghatatlan, titokzatos ESG-ről, a bankok társadalmi felelősségvállalásáról és a gazdaság kizöldítéséről beszélgettünk Bolyán Róberttel, az Unicredit Bank social impact banking vezetőjével.
Mi is az az ESG?
Míg egy komposztáló esetében a fenntartható működés kézzelfogható, hiszen a konyhai és egyéb zöldhulladékunkat nem a kukásautó viszi el, addig egy cég vagy bank esetében a kérdés sokkal összetettebb – következésképp nehezebb vizsgálni is. Épp ezért a vállalati szférában különböző teljesítménymutatók segítségével tudjuk megállapítani, hogy a működés mennyire fenntartható. Az ESG (Environment, Social, Governance, azaz környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontokat tartalmazó) teljesítményértékelések iránymutatást nyújtanak a gazdasági szereplőknek ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak.
Látható tehát, hogy az ESG sokkal több, mint csupán környezeti fenntarthatóság. Fontos pillér a társadalmi fenntarthatóság is, amely például a munkaügyi normákat vagy épp a termékbiztonságot foglalja magában, valamint a vállalatirányítás kérdéskörére fókuszáló láb is, ahol a szempontok között megjelenik például az adóügyek átláthatósága vagy épp a vezetőségi fizetések mértéke.
Fenntartható befektetések
A pénzintézetek esetében a fenntarthatóság igénye mellett a profitérdeket sem lehet elfelejteni. Ahogy vendégünk mondja, a „profit ahhoz kell, hogy működjön a dolog”, de az ESG mentén ma már az sem mindegy, hogy miből képződik a profit. Egyre inkább teret nyernek olyan célok is, melyek az emberek jóllétét szolgálják. A rászorulók megsegítése vagy épp a munkahelyteremtés, mint szociális célok, fontos szerepet játszanak az ESG-ben.
Bolyán Róbert szerint paradigmaváltásra van szükségünk, ennek mibenlétét pedig könnyedén megérthetjük az adásban is elhangzott szemléletes példával: vegyük alapul egy nyugdíjasotthon építését! Bár azonnali pénzügyi megtérülést aligha várhatunk egy ilyen befektetésből, hosszú távon nemcsak anyagi, de társadalmi értelemben is pozitív lesz a mérleg. A beköltöző szépkorúaknak nyújtott szolgáltatások növelik az életszínvonalukat, gyermekeik pedig ahelyett, hogy otthon ápolnák őket, visszatérhetnek a munka világába.
Kényelmetlennek tűnhet a paradigmaváltás, hiszen ahogy szakértőnk mondja, „most kell lemondanunk valamiről”, ezt pedig a jelenben veszteségként élhetjük meg, „nem ehhez vagyunk hozzászokva”. Azt is hozzá kell tenni viszont, hogy mindezt azért tesszük, hogy hosszú távon jobban járjunk: akár anyagi értelemben, akár a klímaváltozás tekintetében.
Még alakulóban az ESG
Vendégünk szerint ma még formálódóban van az ESG rendszere, az egységes szabályozások még nem alakultak ki. Ez szerencsére változóban van. Egyre több az adat, az EU-ban pedig már formálódik egy tervezet arra vonatkozóan, hogy milyen adatok gyűjtését teszik kötelezővé, hogy összehasonlíthatóak legyenek a cégek.
Ha megkérdeznénk a nagyvállalatokat, hogy van-e fenntarthatósági stratégiájuk, több mint 90%-uk igennel felelne. Ha viszont az lenne a kérdés, hogy mennyi volt tavaly a szén-dioxid-kibocsátásuk, talán ha 20%-uk tudná megmondani
– mondja Bolyán Róbert.
Az ESG önmagában viszont nem lesz elég. Ahogy Bolyán Róbert hangsúlyozza, a fenntarthatósági törekvéseket le kell tudni fordítani a legkisebb egységig, látnunk kell, hogy mi magunk mit tudunk megtenni. Mi az, amiről hajlandók vagyunk lemondani azért, hogy közép vagy hosszú távon közelebb kerülhessünk a fenntarthatósági célokhoz.
Az adásban többek közt szóba kerül a generációk közötti felelősség kérdése, a greenwashing szerepe, és beszélünk az ENSZ fenntartható fejlődési céljairól (SDG-k) is.
A Holnapután aktuális műsorát és korábbi részeit bármikor visszahallgathatod a Greendex podcast-csatornáján!