Ahogy egyre hűvösebb van, megindul az igazi túraszezon, sokan bakancsot húzunk, és már koptatjuk is valamelyik ösvényt. Van, aki kéktúrázni indul, más csillagtúrát tervez, némelyek csak egy körtúrára indulnak, de a táskában mindenkinél ott lapul valamilyen víztartó eszköz. Hogy ki mire esküszik, az sokszor gyermekkori berögződés, de nézzük meg, hogy miből válogathatunk!
A legkézenfekvőbb az indulás előtt a boltban vett ásványvíz vagy valamilyen üdítő. Ennek az az előnye, hogy maga a palack könnyű, bár annyit is ér. A használat után, egy egész napos kirándulás végére majdhogynem használhatatlanná gyűrődik össze. Ugyanez az előnye is, hiszen több napos túrán, ha a táskában van a helye, idővel egyre kisebb térfogatú lesz. A legnagyobb baj velük azonban mégis az, hogy szemétgyárosokká változunk a használatukkal.
Üveget semmiképp nem javasolnék, hiszen egy csúszós lejtőn, ha nem megfelelően csomagoltuk el, összetörik, s jobb esetben csak vizes lesz a táskánk, és nem okoz balesetet. Emellett rendkívül nehéz és rideg.
A fémkulacs nem rossz ötlet, ki lehet fogni igazán jó súlyú, kifejezetten túrázásra készült darabot. Ha pedig elhasználódik, simán mehet a szelektívbe. Hátránya, hogy behorpadhat. Ha pedig egyrétegű, télen borzalmas belőle inni, olyan hideg. Legrosszabb esetben még az ajkunk is hozzáfagyhat.
Ezeken kívül válogathatunk még a különböző márkák vastagabb falú műanyag kulacsaiból, amelyek képesek rendkívül sokáig húzni (én ezeket általában előbb hagyom el, minthogy tönkremennének). Előnyük, hogy könnyen tisztíthatóak, és tényleg évekig jó szolgálatot tesznek. Hátrányuk ezzel szemben, hogy sajnos nélkülöznek mindenféle természetbarát és organikus anyagot, de sokuk mára azért legalább újrahasznosított műanyagból készül.
Nem könnyű döntés, de talán egy kicsit tudtunk segíteni!