



Idén nyáron rekordhőséget mértek az Egyesült Államok keleti partján, ennek hatását pedig a levegő tartósan magas páratartalma csak tovább erősítette. A jelenség leírására a NASA kutatói kidolgoztak egy új mutatót, amelyet ragacsosságmutatónak (stickiness index) kereszteltek el. A levegő hőmérséklete és nedvességtartalma alapján kiszámolt mutató kidolgozásával az a cél, hogy segítsen beazonosítani a hőstressz kialakulásának kockázatát.
A párás hőségben nemcsak többet izzadunk, hanem nagyobb veszélynek is vagyunk kitéve, mivel minél magasabb a levegő nedvességtartalma, annál kevesebb hőt tud leadni a szervezetünk. Ezzel magyarázható, hogy magas páratartalom mellett sokkal alacsonyabb hőmérséklet esetén is megfigyelhetők az extrém forróságra jellemző testi tünetek és a rosszullét. Fokozódhat a hőstressz kialakulásának kockázata.
Maga a hőstressz vezető oknak számít az időjárással összefüggésbe hozható halálesetek között. Számos betegségben – például szív- és érrendszeri problémákban, cukorbetegségben, illetve asztmában – szenvedő ember állapotát súlyosbíthatja. Emellett növeli a balesetek kialakulásának és bizonyos fertőző betegségek terjedésének a kockázatát is. Az Egyesült Államokban évente nagyjából 700, globálisan pedig megközelítőleg 490 ezer haláleset köthető az extrém hőséghez.
A cikk folytatásából, amely az Energiastratégiai Intézet oldalán olvasható, kiderül, hogy pontosan mi a ragacsosságmutató funkciója, illetve, hogy az értéke hogyan viszonyul a valós hőmérsékleti adatokhoz.