A klímaváltozással kapcsolatos jóvátételről szóló beszélgetések újra felbukkantak az Egyiptomban, a Cop27-es ENSZ éghajlatváltozási csúcstalálkozón, mivel ismét reflektorfénybe kerültek a gazdag és szegény országok közötti, az éghajlati válsággal kapcsolatos nézeteltérések.
A civil társadalom aktivistái hangosan követelték a jóvátételt, és azt, hogy a leggazdagabbaktól a legszegényebbeknek kerüljenek át pénzeszközök. Egyesek a kérdést a gazdagoktól a szegényeknek nyújtott kártérítés kérdéseként igyekeztek megfogalmazni.
Fontos, hogy a túlélésért küzdő, első vonalbeli közösségek kapjanak valamit, de ez nem jóvátétel
– mondta Harpreet Kaur Paul, emberi jogi ügyvéd.
Az éghajlati igazságosság fogalma a globális civil társadalmi mozgalmakon belül alakult ki azon a meggyőződésen keresztül, hogy a fejlett világ éghajlati adóssággal tartozik a fejlődő országoknak. Sokan úgy érvelnek, hogy a jóvátétel fogalma az éghajlati igazságosság központi elemévé vált, akárcsak az adósságok elengedése. És mivel az éghajlat még a legrosszabb forgatókönyvek előrejelzéseinél is gyorsabban romlik, az éghajlati igazságosság és a jóvátétel iránti igény is felerősödött.
A veszteség és kár kifejezések az éghajlati válság legsúlyosabb hatásaira utalnak, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy az országok alkalmazkodni tudjanak hozzájuk, vagy fel tudjanak készülni rájuk. Példaként említhetjük a közelmúltbeli pakisztáni árvizeket, amelyek az országban pusztítottak. Nicholas Stern, a Világbank korábbi vezető közgazdásza és az éghajlati válság közgazdaságtanáról szóló jelentés szerzője szerint a jóvátételről, a kártérítésről és a felelősségről szóló viták késleltetni fogják a veszteség és kár kérdését. Szerinte ezek nem hasznos kifejezések, különösen a megosztottság kockázatával összefüggésben.
Az UNFCCC határvonalat húz az országok között, amikor a fejlett és a fejlődő kifejezéseket használja. Ez a jelölés 1992 óta nem változott, és azóta számos, korábban fejlődőnek minősített ország, köztük Kína, Oroszország, Szaúd-Arábia, Dél-Korea és Szingapúr ma már magas kibocsátással és rendkívül sikeres gazdasággal rendelkezik.
A gazdag országok eddig ellenezték ezt a kulcsfontosságú követelést, azzal érvelve, hogy időbe telne annak megállapítása, hogy szükség van-e egy ilyen alapra, és az hogyan működne. Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke azonban kijelentette, hogy az EU meghallgatta a G77-eket, akik számára az alap létrehozása ezen a csúcstalálkozón az egyik legfontosabb követelés.
Kapcsolódó bejegyzések
A globális felmelegedés mostani üteme aggasztóan gyors
A felmelegedés így valószínűleg meghaladja a 2015-ös párizsi megállapodásban meghatározott határt, de hogy mennyivel, az még kérdéses.
A Cop27-es konferencián egyértelmű, hogy a felelősség és a kártérítés kérdésének újbóli felvetésétől eltekintve a fejlett és a fejlődő országok között még mindig nagy szakadék tátong a veszteségek és károk kérdésében. A környezeti és éghajlati igazságtalanságok frontvonalában élő őslakosok számára a veszteség és a kár témaköre élet-halál kérdése.
(forrás: theguardian.com)