Nagycsütörtökön kezdetét veszi a húsvéti szent három nap, amely számos szimbólumot és jelképet hordoz magában. Cikkünkben a liturgikus hagyományok mellett a népszokásokat is felelevenítjük.
Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, Jézus a Gecsemáné-kertben ekkor vett búcsút tanítványaitól, és készült fel a keresztáldozatra. Jézus szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát, és elköltötte velük az utolsó vacsorát, amelyen megalapította az Eucharisztiát. Nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig elnémulnak a templomi harangok.
Nagycsütörtöki katolikus liturgia
Nagycsütörtökön hagyományosan a katolikus egyház székesegyházaiban a főpásztorok az egyházmegyéjük papságával koncelebrálva délelőtt olajszentelési szentmisét vagy más néven krizmaszentelési szentmisét mutatnak be. Ekkor szentelik meg azokat a szent olajokat, amelyeket többek között a keresztség, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés vagy a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak. Ezen a szentmisén az evangélium elhangzása után a papság megújítja a szenteléskor tett ígéreteit, kifejezve ezáltal közösségét a főpásztorral és az egész egyházzal.
Az esti liturgia az utolsó vacsorát, Jézus elárultatását és elfogatását tárja elénk, amellyel kezdetét veszi a szenvedéstörténet. Az utolsó vacsora az első szentmise és az Oltáriszentség alapításának az ünnepe. Jézus ezen a vacsorán adja a főparancsot: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 13,34). Olyan tanítás ez, amelynek szolidaritásra és összetartásra vonatkozó üzenete a mai világban különösen időszerű.
Az ikon a szerző magántulajdona.
Az ószövetségi olvasmány (Kiv 12,1–8. 11–14.) felidézi az egyiptomi kivonulás éjszakáját. A zsidó pészah, a húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe. A szentlecke (1Kor 11,23–26) az utolsó vacsora termét jeleníti meg, ahogy Jézus a tanítványainak ezt mondja: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem…”. A nagycsütörtöki evangélium (Jn 13,1–15) a lábmosást tárja elénk, azt a cselekedetet, amellyel Jézus, önmagát megalázva, a legalantasabb munkát vállalva megmossa tanítványai lábát.
Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. A liturgia színe fehér – ezért van a pap fehér miseruhában –, az öröm hangjaként szól a mise elején az orgona, és virág díszíti az oltárt. A Dicsőségre minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a Glória bevezető sorait követően nagyszombatestig elnémulnak. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak.
A szentmise részeként az áldozás után az Oltáriszentséget a pap a templomon át elviszi őrzése helyére, egy mellékoltárhoz vagy egy kápolna tabernákulumába. Ez a cselekedet Jézus elfogatását és elhurcolását jelképezi. Ezután történik az oltárfosztás, amikor eltávolítanak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve minket Jézus elfogatására és a passió kezdetére. A szertartás végén a csend jelzi a Jézus szenvedésével együttérző fájdalmat.
A nap szertartásához tartozik a „sötét zsolozsma” elimádkozása is, melyre a késő esti órákban kerül sor. A zsolozsma keretében az oltárra helyezett gyertyatartóban minden gyertyát meggyújtanak, majd a zsoltárversek elimádkozása után eloltanak egyet-egyet, a középsőt kivéve, amely végül az egyetlen világító gyertya marad a templomban. A gyertyák kioltása jelképe annak, ahogy a szenvedő Krisztust magára hagyták tanítványai. Az egyetlen égve maradó gyertya Jézus jelképe.
Kapcsolódó bejegyzések
Az igazi böjt nem lehet öncélú – Interjú
A böjti időszaknak, azaz a szent negyven napnak különös jelentéstartalma van, a negyvenes szám pedig több helyen is megjelenik a Bibliában.
Zsidó hagyományok
Széder
A Krisztus születése előtti évszázadokban a páska megünneplésének kialakult egy rendje, ezt nevezik szédernek. A széder szertartása előírta a ház kovásztól való megtisztítását, a Szentírásból felolvasandó igéket, imákat, a szimbolikus ételeket és a borivás rendjét is. Az ünnepen a tökéletesen ép, egyéves hím bárányt levágták, roston megsütötték, és a szédereste során kovásztalan lepénykenyérrel, keserűfüvekkel és négy pohár borral elfogyasztották. A kovásztalan kenyér a sietségre, a keserűfüvek pedig a rabszolgaság fájdalmas éveire figyelmeztettek. (2 Móz 12,1-14)
A páska ismerete nélkül nem érthető teljes egészében a keresztény úrvacsora szimbólumrendszere. Jézus idejében is megtartották ezt a fontos megemlékezést. Egy-egy páskaünnepen emberek sokasága gyűlt össze a városban. Jézus szenvedése és kereszthalála előtti estén elköltött utolsó vacsorája is páskavacsora volt, amelyet Jeruzsálemben 12 tanítványa körében fogyasztott el zsidó szertartás szerint.
Fráter Erzsébetnek A Biblia növényei című könyvében azt olvashatjuk, hogy az étkezés során kitöltött négy pohár bor szimbolikus elfogyasztása Isten ígéreteire emlékeztet. „Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az ÚR, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, megmentelek benneteket a szolgai munkától, és megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. Népemmé fogadlak titeket, és a ti Istenetek leszek…” (2Móz 6,6-7)
Az utolsó vacsorán is az első pohár bor az Egyiptomból való szabadulásra utalt, majd amikor a kézmosás rituáléja következett, Jézus megmosta a tanítványai lábát. A következő pohár bor után a szolgaságból való megmenekülésre emlékeztek, majd megvacsoráztak. Ezután Jézus a harmadik pohár borral – amely a liturgiában a megváltás pohara –, valamint a megtört kovásztalan kenyérrel megalapította az úrvacsorát. A negyedik pohár bort pedig, mely a széderestén a néppé fogadást jelenti, már nem itta ki, ezzel arra utalva, hogy azt majd a messiási királyságban fogja együtt elfogyasztani a tanítványaival. (Máté 26,29)
A kenyér és a szőlő szimbolikája: Jézus két növényi terméket, a gabonából sütött kenyeret és a szőlőből készült bort egészen különleges rangra emelte. Nagycsütörtökön ugyanis úgy rendelkezett, hogy tanítványai, majd követői úrvacsorával emlékezzenek áldozatára, míg el nem jön ismét. Ahogy a páskabárány vére, melyet a zsidók Egyiptomban az ajtófélfára kentek, a valóságos szabadulást jelentette nekik, és erre a páskavacsorán emlékeznek évről évre, úgy jelenti Jézus vére a krisztushívőknek a bűnökből való szabadulást. A megtört kenyér Jézus áldozatul adott testére, a bor Jézus kiontott vérére utal.
Kapcsolódó bejegyzések
A kenyér lelke
A Szilágyságból költözött Székelyföldre, hogy a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház patológusaként folytassa karrierjét, és hogy színt vigyen a város közösségi eseményeibe, összekösse a barátokat és a családokat a vele szimbiózisban élő Csüti kovásza segítségével. Ilyés Ágota hobbipékkel sütöttünk, és beszélgettünk a kenyér lelkéről.
Népi hagyományok
A harangok Rómába mennek
A néphagyomány a harangok elnémulását vidékenként eltérően magyarázza. A bánáti szülők apró gyermekeiknek úgy tanították, hogy a harangok Máriaradnára repültek, hogy a húsvéti szentgyónásukat ott elvégezzék. A dusnoki rác gyermekeknek pedig azt mondták, hogy a harangok a Jézuskát mentek gyászolni Rómába, és csak akkor jönnek vissza, ha ők szót fogadnak, és jól viselkednek. Azt is tartották, hogy a harangok azért mennek Rómába, mert az a világ szíve, ahonnan hangjuk mindenhová elhallatszik, így a föltámadáskor megszólaló harangot Rómából vélték hallani.
Lábmosás
A régi időkben a papok megmosták híveik lábát. Gyergyószentmiklóson például a pap 12 gyermek lábát mosta és csókolta meg. Ezt a régi hagyományt a római pápa is követi. 2024-ben, nagycsütörtökön a Rebibbia római börtönben bemutatott szentmisén Ferenc pápa 6 férfi és 6 nő, közöttük olasz és külföldi elítéltek lábát mosta meg az utolsó vacsora emlékére.
Utolsó vacsora
A szegedi tanyákon az esti böjtös vacsorát úrvacsorának hívták az utolsó vacsora emlékezetére. Akadtak olyan hívő emberek, akik e vacsorától kezdve egészen a szombati esti húsvéti nagymise végéig nem vettek ételt magukhoz.
Zöldcsütörtök
Marczell Béla a napról így ír: „nagycsütörtök vagy másik nevén zöldcsütörtök a nagyböjt különleges napja volt. E naptól kezdődően már illett minden nap templomba menni. A százados hagyomány szerint a legelső zöld ág vagy rügy, amelyet ezen a napon találtak, jelezte, hogy milyen lesz a tavasz és a nyár. A zöldcsütörtöki ebéd rendszerint parajból (spenót) készült, s ezért is nevezik ezt a napot zöldcsütörtöknek.”
Szerzői archívum
Virrasztás
A virrasztás a késő este, illetve az éjszaka része az Olajfák hegyén imádkozó Jézusra való emlékezésben. A régi idők emberei ilyenkor a helyi kálváriára vagy az útszéli keresztekhez vonultak, és elmondták a fájdalmas olvasót Jézus kínszenvedéséről, közben pedig Mária anyai fájdalmáról énekeltek. Jászladányban éjjel megkerülték a falut, miközben a stációt járták, és a fájdalmas olvasót végezték.
Nagycsütörtök után az események felgyorsulnak. Közeledik a legsötétebb nap…
Fotók: Canva, szerzői archívum
