Óriási mennyiségű nanoműanyag lehet az óceánokban
Óriási mennyiségű nanoműanyag lehet az óceánokban

Egy holland óceánkutató csoport kísérletet tett arra, hogy megbecsülje az Atlanti-óceánban található nanoműanyagok mennyiségét. A 2025 nyarán a Nature folyóiratban megjelent tanulmányukban megdöbbentő eredményeket közöltek.

Becslések szerint a Föld óceánjaiban több mint 200 millió tonna műanyaghulladék lehet – olvasható az Energiastratégia Intézet publikációjában. Ezek nagyobbik része nem a vizek felszínén, hanem azok mélyebb rétegeiben lebeg, és mivel a műanyagok mérete a mikro-, illetve a nanométeres tartományba esik, szabad szemmel nem láthatók.

A nanoméretű műanyagok jelenlétének valós mértékéről eddig nem sokat tudtunk, mivel az óceánok műanyaghulladék-szennyezését vizsgáló korábbi tanulmányok az ennél nagyobb mérettartományokra összpontosítottak. Ennek oka, hogy alacsony tömegük, kis méretük, és változatos kémiai összetételük miatt a nanoműanyagok kutatása egyáltalán nem egyszerű, ráadásul az ebbe a mérettartományba eső műanyagok a vizsgálatokra is másképp reagálnak, mint a nagyobb részecskék.

A Nature-ben megjelent írás szerzői tizenkét különböző – főként az Észak-Európa partjaitól a közép-atlanti térségig terjedő régióba eső – területről, illetve három különböző mélységből gyűjtöttek tengervízmintákat, majd megszűrték őket, hogy csak az 1 mikrométernél kisebb részecskék maradjanak bennük. A hátramaradt anyagokból ezt követően elválasztották a műanyagokat, hogy további vizsgálatoknak vessék alá őket. Az így kapott adatokat aztán egy a nanoműanyagok atlanti-óceáni terjedését és mennyiségi különbségeit összegző adatbázisba rendezték.

A mintákban a kutatók főleg polietilén-tereftalátból (PET), polisztirolból és polivinil-kloridból készült nanoműanyagokat találtak. Ezek leginkább a víztömeg felső 10 méterében fordultak elő. A három műanyagtípus összesített koncentrációja köbméterenként 0,0015 és 0,032 gramm közé tehető. Mennyiségük az európai partoktól távolodva csökken.

A felszínhez közeli helyeken kívül viszont az amerikai és az európai kontinens között, a Sargasso-tenger körül elterülő, úgynevezett szubtrópusi örvényben még 1000 méteres mélységben is nagy számban megtalálhatók. Úgy tűnik tehát, hogy ebben az örvényben a vízben lebegő műanyagok felhalmozódnak, illetve idővel nanoméretűvé bomlanak.

A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.

(Energiastratégia Intézet)

Fotó: Canva

search icon