Az elmúlt hetekben meghaladta Magyarországon a nyáron valaha mért legmagasabb áramfogyasztási csúcsot a naperőművek beépített teljesítőképessége, ami óriási változást jelent a villamosenergia rendszerben, és ez még csak a kezdet – derül ki a Portfolio átfogó elemzéséből. A magyarországi naperőmű forradalom világviszonylatban is az élbolyba helyez minket két lényeges mutatóban, és mindez egyúttal hatalmas kihívásokat is okoz a rendszer egyensúlyban tartása során.

Történelmi helyzet és annak háttere

Idén július 16-án este a kánikulában 7036 megawattal minden idők legmagasabb nyári villamosenergia csúcsfogyasztása alakult ki Magyarországon a légkondicionálók pörgetése miatt, és azóta már ezt is meghaladta a naperőművek összes beépített teljesítőképessége, hiszen az október 1-re 7218 MW-ra nőtt.

Ez történelmi helyzetnek is nevezhető, és néhány héten belül a valaha mért téli csúcsfogyasztást is meghaladhatja majd az összes naperőmű beépített teljesítőképessége.

Július 16-án este az áramkeresleti csúcs mellett a naperőművek már csak keveset termeltek, viszont annyira szűkös volt az áramkínálat, hogy muszáj volt elindítani a vésztartalékként működő olajalapú áramtermelő erőműveket is. Ezt jelzi az alábbi ábrán a barna sáv este 7 óra után, a csúcsfogyasztás idősávját a piros oszloppal emeltük ki.

Kapcsolódó bejegyzések

Az elektromosságé a jövő, de az EU ebben is lemaradt Kínához képest

Még mindig nagyban függ az EU a gázáraktól és az importnak való kitettségtől, pedig egyre sürgetőbb lenne áramra váltani. Mikor fordulhat a kocka?

A fent használt történelmi jelző még azzal együtt is igaz, hogy az elemzés első ábráján a fekete vonal (beépített teljesítőképesség) úgy metszette a narancssárgát (nyári csúcsfogyasztás), hogy előbbiben figyelembe vettük a háztartási méretű kiserőművek (HMKE-k) beépített teljesítőképességét (október 1-ig 2598 MW), utóbbiban nem. Ennek az az oka, hogy a HMKE-k termelésének valós idejű átfogó mérése még nem lehetséges, csak az utólagos becslése. A napsütéses időszakokban azonban bőségesen termelik az otthoni klímákhoz is az áramot a HMKE-k, ami lefelé húzza az országos rendszerterhelést; így áttételesen a csúcsfogyasztási adatban is benne van a HMKE-k hatása, és ezzel együtt metszette el a két vonal egymást.

A naperőművek gyors magyarországi terjedése mellett rövidesen a téli áramfogyasztási csúcsot is megdönti majd a naperőművek beépített teljesítőképessége (a legelső grafikonon a fekete vonal metszi a zöldet). Idén január 22-én kora este 7441 MW volt a valaha mért legmagasabb téli áramfogyasztási csúcs, amikor a naperőművek szinte semmit sem termeltek a piros oszlop alapján, a nettó áramimportunk viszont bőven 3000 MW fölé ugrott.

Nagy változások történtek gyorsan

A fentiek arra mutatnak rá, hogy se az idén nyáron, se az idén télen mért eddigi rendszerterhelési csúcs idején nem tudtak érdemben segíteni a naperőművek a magyarországi áramkereslet kielégítésében, „hiába” összemérhető már az összes beépített teljesítményük ezen csúcsigényekkel.

Ezzel együtt nem szabad lebecsülni a magyarországi naperőművek jelentőségét, hiszen a napközbeni áramtermelésben igenis komoly a súlyuk: ezt a 19,3%-os első kilenchavi adatot jelzi az alábbi grafikon narancssárga vonala.

A naperőművek hazai és nemzetközi előretörése nagyon komolyan befolyásolja a nagykereskedelmi villamosenergia árak napon belüli alakulását, és ezzel együtt a kannibalizációs hatás masszívan rontotta a piaci alapú naperőművek bevételszerzési képességét. Ezekről átfogóan írtunk egy minapi másik elemzésünkben, most az egyéb lényeges következményekkel foglalkozunk.

A naperőművek itthoni terjedése miatt nagyon megváltozott a rendszerbe kerülő villamosenergia forrásoldali összetétele, hiszen míg 2014-ben a megújuló alapú áramtermelés súlya 9% volt, addig idén az első 9 hónap alapján ez 38%-ot tesz ki. Ezzel párhuzamosan a nem/nehezen szabályozható zsinórtermelők súlya csak kissé csökkent 34%-ról 28%-ra, míg a szabályozható erőművek súlya drasztikusan visszaesett 57%-ról 34%-ra.

Helyezzük nemzetközi kontextusba a magyar naperőmű forradalmat!

Érdemes a naperőművek magyarországi elterjedését két mutató szerint elhelyezni a nemzetközi térben is. Egyrészt érdemes a már fent említett arányszámot, a naperőművek áramtermelési részarányát vizsgálni.

2023-ra az EU-ban Görögország után a második, világszinten Chile és Görögország után a harmadik legmagasabbra nőtt a magyarországi naperőművek áramtermelési súlya.

Ez Magyarország esetén tavaly 18,4%-ot tett ki a 2018-as 2% után, azaz hatalmas ugrásról beszélhetünk néhány év leforgása alatt. Ezt az alábbi ábra is érzékelteti, amely az Európai Unió tagállamainak rangsorát mutatja (a három szigetet és Luxemburgot kihagytuk). Eszerint az élbolyba tartozó hollandok és spanyolok 2018-as rátája 3,3%, illetve 4,7% volt, és innen ugrott nekik tavalyra rendre 17,3%-ra, illetve 16,7%-ra a naperőműveik súlya a hazai áramtermelésben. Az idei első kilenchavi magyar tényadat (19,3%), illetve a HMKE-k és a saját célra termelő naperőművek (SCTE) termelését is figyelembe véve idén Magyarországon becslésünk szerint akár 25%-ra is ugorhat a naperőművek áramtermelésben betöltött részaránya, amellyel valószínűleg továbbra is a világ élmezőnyébe tartozunk.

A másik, nemzetközi szinten is összevethető mutató az, hogy a naperőművek beépített teljesítőképessége hogyan aránylik az éves átlagos áramfogyasztáshoz (az éves teljes áramfogyasztást elosztjuk az év 8760 órájával). Amint az alábbi idősoron láthatjuk: a magyar ráta már bőven 100% felett jár, kalkulációink szerint idén ez 137% körülre ugorhat 48 GWh körüli éves teljes magyar áramfelhasználás és 7,5 GW beépített naperőművi teljesítőképesség mellett.

A tavaly év végi 106%-os magyar ráta a hatodik legmagasabb volt az európai uniós mezőnyben, és az idénre kalkulált 137% körüli ráta is legalább az ötödik-hatodik helyre elegendő lehet majd a rangsorban, amint az egész éves adatok az összes tagállamra rendelkezésre állnak. A 23 tagállamot tartalmazó alábbi ábrán piros ponttal érzékeltetjük az idén év végére becsült 136,9%-os magyar rátát is, ami még mindig alacsonyabb lenne, mint a hollandok és a németek tavaly év végi rátája, amelyek idén szintén jócskán tovább emelkedhettek. Az alábbi ábra azt is érzékelteti, hogy a magyar rátaemelkedés kirívóan gyors volt 2018 óta, ettől kissé elmaradó ütemű emelkedés csak az észteknél, spanyoloknál és lengyeleknél volt.

A teljes cikket, a következményeket és a beszédes ábrákat a Portfolión olvashatod!