A dunántúli halastavak nagy része vízhiánnyal küzd, sok a kiszáradás határán van, miközben néhol már kilóg a vízből a halak háta. Az őszi áremelkedés biztosra vehető, ennél is nagyobb gond viszont, hogy a klímaváltozás miatt egyre szélsőségesebb időjárás miatt az ágazatban több száz ember megélhetése kerülhet veszélybe a jövőben.
A probléma elsősorban a Dunántúlon jellemző völgyzárógátas halastavakat érinti, melyek a hazai termelés nagyjából egyharmadát adják. Ezeket a tavakat egy-egy patak felduzzasztásával létesítették, azonban jelenleg a patakok alig szállítanak utánpótlást, miközben a vízszint akár napi 2-3 centimétert is apad a párolgás miatt.
Kapcsolódó bejegyzések
Fenntartható útra léphet az akvakultúrás haltenyésztés
Magyarországban nem eszünk sok halat, de amit eszünk, annak jelentős része intenzív halgazdaságokból származik. A módszer világszerte nagyon elterjedt, azonban jelenleg a legtöbb helyen nem fenntartható módon zajlik a termelés.
A hvg.hu kérdésére Sziráki Bence, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) ügyvezető igazgatója elmondta, hogy több halgazdaságban is jelentős elhullások voltak, jelenleg úgy számolnak, hogy az érintett dunántúli termelőknél 20%-os termeléskiesés lehet.
Ezzel párhuzamosan a takarmányárak is kilőttek az idén, mely ráadásul kiegészül a leapadt és oxigénszegény tavak szellőztetésének költségével is. Épp ezért a MA-HAL a fogyasztói árak 10-20% körüli drágulásra számít az ősz szezonban.
Kapcsolódó bejegyzések
Velencei-tó: nagyobb a baj a korábban gondoltnál?
Szombat hajnalban újabb oxigénhiány alakult ki a Velencei-tavon, aminek következtében a csütörtökinél jóval jelentősebb mértékű halpusztulás történt. A helyzet kezelésére széleskörű civil -és önkormányzati összefogás alakult ki.
A mostani probléma azonban távolabbra mutat a jelenlegi szezonnál. Egyfelől a vállalkozók sok esetben nem tudják megfinanszírozni az esedékessé váló mederkotrásokat, ami miatt további bevételkiesés várható, másfelől a halastavak fontos vizes élőhelynek számítanak, melyek esetleges eltűnése komoly természeti károkkal járna.
A szakmai szervezet szerint azzal tudnák valamennyire enyhíteni az ágazaton lévő nyomást, ha a környező országokhoz hasonlóan, a halastavak után itthon is járna területalapú támogatás. A termelés fenntartása már csak azért is fontos lenne, mert –mint írják– Magyarországon egy ember évente átlagosan 6,7 kg halat fogyaszt, melyből viszont csak 2 kilogrammot tudunk magunk megtermelni, a többi importból jön. A halastavak eltűnésével az itthon termelt hal aránya csökkenhet, ami fenntarthatósági szempontból sem előnyös. (hvg.hu)
Borítókép: facebook.com/magyarhal