A mai modern világban egyelőre nehezen tudjuk elképzelni és egyáltalán a súlyát felmérni annak, hogy mit okozhat az, ha Oroszország kevesebb földgázt szállít, vagy egyáltalán nem szállít majd Európába. Sajnos számításba kell venni, hogy több európai ország földgázellátása kerül veszélybe, ami a lakossági szektornak és a vállalatoknak is hatalmas áldozatokat jelent majd.
2014-ben már hasonló cipőben jártunk, mikor Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, de akkor viszonylag gyorsan rendeződött a közvetlen háborús helyzet. Akkor döntést kellett hozni afelől, hogy Európa vagy megpróbál kiszabadulni az energiafüggőségből, vagy továbbra is Oroszországból importálja a földgázt. Ekkor Németország nem alternatív útvonalak felé próbált fordulni, hanem döntésük értelmében egy új földgáz vezeték építését engedélyezték (Északi Áramlat 2) Oroszország számára.
Németország napjainkra már elkötelezett híve lett a „zöld” forrásból származó energiának és az Oroszországból érkező kőolajtól és földgáztól való függetlenedésnek. Azonban az egyre erősödő gazdasági háborúnak és a válasz lépésként életbe lépő elhibázott szankciós csomagoknak köszönhetően az Oroszország felől érkező földgáz szállítások folyamatosan csökkeni kezdtek, az ellátásbizonytalanságból adódóan pedig az energiaárak soha nem látott magasságokba emelkedtek. 2022. július 11-én – igaz tervezett 10 napos karbantartás következtében – egy időre teljesen leálltak a földgáz szállítások az energiaárak pedig elszálltak. Németországnak nem véletlenül kellett meghirdetnie a gázvészhelyzeti terv kettes riasztási fokozatát, melynek értelmében kénytelenek a „zöld” forrásokon túl újra nyitni a szénerőműveket, amelyeket már néhány éve a klímavédelem jegyében sikeresen bezártak, valamint a szénerőművek mellett az atomerőműveket is, hogy a lehetőségeikhez képest fokozzák a termelésüket és mérsékeljék az energiahiányból fakadó negatív hatásokat.
Amennyiben igazak az előrejelzések és valóban sokkal kevesebb földgáz érkezik majd Európába Oroszország felől, akkor számolni kell azzal, hogy rövid távon az energiaimportot nem lehet helyettesíteni. A kieső mennyiséget a lakossági fogyasztás visszafogásával sem lehet pótolni, ezért a vállalatok is rákényszerülnek majd a gázfogyasztás korlátozására, a gyártás vagy termelés jelentős csökkentésére, ami termeléskieséseket, munkahelyek tömeges elvesztését és további ellátási problémákat, sőt akár egyes iparcikkek tartós hiányát fogják eredményezni, a korábbiakhoz képest 8x-or, 10x-er drágább energia árak mellett.
Sajnos Európa számára már nem csak az a kérdés, hogy mennyibe kerül az üzemanyag a földgáz, vagy a villamosenergia, hanem az, hogy lesz-e elegendő, vagy rövid távon lesz-e egyáltálan!
