A Somogy vármegyében élő és gazdálkodó agrármérnök, Berend Ferenc 2011-ben tért át a szántás és talajforgatás nélküli művelésre. 2019 óta alkalmazza földjein a „no-till” technológiát, 2020-tól pedig az állattartást is integrálja a gazdálkodásba. A 2022-es Highlights of Hungary jelöltjét kérdeztük erről a rendhagyó, ám annál természetesebb technológiáról.

Honnan jött a no-till ötlete?

Az USA-ban láttam egy direktvető gépet, amely nagyon megtetszett. Illetve ahogy a művelés minimalizálása felé haladtunk, látszott, hogy életképes lehet ez a technológia. Induláskor gazdasági célok vezéreltek, pontosabban az, hogy olcsóbban tudjak termelni.

Pontosan mi ez a technológia?

A „no till” azt jelenti, hogy „nem bolygatni a talajt”. A felület maximum 10%-a eshet áldozatul a művelésnek. Ez egy összetett rendszer, amelybe beletartozik – a mi körülményeink között – a takarónövény alkalmazása és a CTF-kontrollált, művelőnyomos gazdálkodás (KMG) a taposás csökkentése érdekében.

Mennyire volt nehéz a kezdet? Milyen nehézségekkel kellett szembenézni?

Kezdetben nagyon rossz anyagi helyzetben voltunk. Aszályos évek követték egymást, így a termésveszteséget sem vettük észre, mivel az aszály elvitte a termést. Emellett nehézséget okozott a helyi és az országos ismeretanyag hiánya is, ráadásul a környéken egyedüliként vágtam bele ebbe a technológiába. Nem volt kivel átbeszélni a tapasztalatokat, a felmerülő kérdéseket vagy éppen biztatni egymást. Ezt találtam meg aztán a TMG-egyesület elődjében, ahol minden évben beszámoltunk egymásnak a tapasztalatainkról.

2013-ban pont a lassúbb kezdeti fejlődés segített a jobb termés elérésében, mivel a mi növényeink a júliusi esőkkel még tudtak gazdálkodni, a környékbeli szántásos technológiával azonban mind felsültek a kultúrák. A „no-till” a termésben száraz, meleg termőhelyeken nyújt jobb eredményt, de a talajra gyakorolt hatása is kiemelkedő, amit a szemlélődő először nem lát.

Hogy bírta az elmúlt években jellemző egyre nagyobb szárazságot ez a technológia?

A „no-till” pont a száraz meleg éghajlaton jó, a hideg száraz tavasz viszont nem kedvez a növények kezdeti fejlődésének. Ilyen volt a 2020-as és a 2021-es év, de a klímaváltozás a száraz periódusok hosszabbodása és a rövid időn belüli nagy mennyiségű csapadék felé tart.

Milyen növényeket termesztenek? Van-e olyan, melynek esetében nem működik a no-till?

Őszi búzát, őszi árpát, kukoricát, napraforgót, homoki zabot, olajretket és lóbabot termelünk fő növényként. Egyedül a gumós növények felszedése jár erős talajzavarással, de egyébként minden növény termesztésekor működik ez a technológia, pont úgy, mint a természetben.

Van-e minimuma vagy maximuma a területnek, ahol ez a technológia alkalmazható?

Nincs ilyen. Ez a technológia nagyon hasonló a permakultúrához vagy a mélymulcsos műveléshez, amelyek a ház körüli kiskertekben is alkalmazhatók. A „no-till” nagyüzemi példájára pedig ott van Argentína, Ausztrália, Kanada, USA, Kazahsztán, Oroszország és Ukrajna is.

Hogyan integrálta az állattartást a gazdálkodásba?

A talajegészség ötödik pillére az állattartás. Nagyon sok amerikai farmer számol be olyan pozitív tapasztalatokról, hogy mekkora szervesanyag-növekedést értek el a talajban az állatok szántóföldi integrálásával.

Az érdeklődőknek hol, milyen formában nyújt szakmai segítséget?

Tagja vagyok a Talajmegújító Gazdák Egyesületének (TMG), amely folyamatosan szervez gazdalátogatásokat, illetve konferenciákat is. Ezekről az eseményekről a www.tmg.hu oldalon lehet tájékozódni.

Mi az a gazdapálca?  

Ez egy egyszerű, 10–12 milliméter átmérőjű fémszál, amellyel a talajban fellelhető tömör rétegeket lehet kitapintani, és ezek mélységi elhelyezkedéséről, illetve vastagságáról ad információt. A gazdapálca tudományosabb formája a penetrométer.

Mit szóltak az idősebb ismerősök, rokonok – akik a hagyományos talajművelést ismerik – ehhez az új ötlethez? 

Ez a kérdés nem életkorhoz köthető, hanem inkább nyitottsághoz. Édesapám is agrármérnök volt, furcsállta is a takarónövények téli fennlétét, de tudta, hogy a cégünk stabilitása a legfontosabb számomra. Amikor pedig a júniusi 37 fokban 90 ember állt a táblákon hallgatva az előadásokat, már büszke is volt rám.

A másik oldalon pedig ott vannak azok a fiatal gazdálkodók, akiknek még nincsenek ismereteik erről a technológiáról, ezért lenézik, életképtelennek tartják. Ez a nagyobb baj. Az oktatási rendszerünk a szántás alapú technológiára épül, és abból von le következtetéseket. A szabályzók is erre épülnek, ez a rendszer viszont teljes újraértelmezést kíván. Pedig az egész igazából „csak” a természeti jelenségek megfigyeléséből állna.

„A láthatatlan csodákat szeretném láttatni” – Interjú

(x)