

Nehéz elképzelni? Pedig nem véletlen, hogy az utóbbi években egyre több környezettudatos könyvben kapnak nagy hangsúlyt a rovarok. Ennek oka, hogy az egyedszámuk csökken, létezésük pedig fontosabb, mint valaha. Ezért javaslom, hogy ha rovariszonyod is van, mindenképp tedd félre a jövő, a bolygó és a gyermeked kedvéért! Ez a könyv majd fogja a kezed.
Rajongok a természetért, úgy gondolom sokszor értem is, de rovarok tekintetében én is hadilábon álltam. Mert mondjuk ki őszintén: nehéz őket úgy szeretni, mint az énekesmadarakat, a kedves kis őzet, nyulat, a fürge gyíkokat vagy akár a fenséges hiúzt. Ám hasznuk kétségkívül óriási, gyakorlatilag nélkülük összeomlana az ökoszisztéma. Számomra ebben, vicces vagy kellemetlen, nem tudom, de a gyermekkönyvek és a gyermekem érkezése hozott változást. Az ő szemében ugyanis minden élőlény ugyanolyan aranyos, egyik sem „fújj”. Ezt a hozzáállást pedig szívesen átvettem.
Egy globális elemzés szerint a szárazföldi rovarok száma átlagosan évente ~0,9 %-kal csökken, ami kb. 24 %-os csökkenést jelent nagyjából 30 év alatt. Ez azt jelenti, hogy még a közepesen érintetlen élőhelyeken is kevesebb rovar él ma, mint korábban.
Ki irányítja a világot? Hát a rovarok!
Jules Howard és Gosia Herba Rokonszenves rovarok könyvét mindenkinek ajánlom, aki nem hétköznapi módon szeretné megkedvelni és megkedveltetni a rovarokat. A könyv játékos, mókás és pont olyan mértékben tudományos, amelyet bármelyik életkorú gyermek kényelmesen befogad.
A kezdetektől indulunk: megtudhatjuk, mik is azok a rovarok és miért van ekkora jelentőségük. Majd fejezetenként más és más rovarcsoporttal ismerkedhetünk meg. A takarítókkal, az élelmiszer-termelőkkel, néhány titokzatosabb példánnyal, a szuperképességek birtokosaival és a kultúraformálókkal. Az egyes fejezetek más és más rovarokat vagy rovarcsaládokat és azok hasznosságát mutatja be. Úgy vezetnek be az érdekességek világába, hogy észre sem veszed.
Például megtudhatjátok, hogy a muslicák DNS-e miért segített abban, hogy megértsük, a gyerekek miért hasonlítanak a szüleikre az idő múlásával. Vagy azt, hogy a viaszmoly hernyója az egyik első olyan élőlény, amely lazán megeszi a műanyagot.
A jégkorszakot túlélték, az embereket nem biztos
A könyv végén fontos üzenetre lehetsz figyelmes: míg a rovarok a dinoszauruszok korától kezdve a jégkorszakon át, megannyi aszályt és árvizet túléltek, az emberi jelenléttel sokkal nehezebben birkóznak meg. Mindent megteszünk, hogy elvegyük az élőhelyüket, lepermetezzük őket, kiirtsuk az utolsó szálig, ha éppen nem kedvező a jelenlétük. Bár ez a hozzáállás számomra ma már teljesen elfogadhatatlan, sokan ugyanígy vélekednek a rovarokat illetően. Ennek oka, hogy nem ismerjük őket eléggé. A természet mindig megoldja, ha egy adott fajból több van a kelleténél. Gondoljunk a levéltetvekre: ha túl sokan vannak, előbb utóbb megjelennek a katicák. De ebben a folyamatosan rohanó, „mindent azonnal” életmódunkban képtelenek vagyunk kivárni, hogy a természet megoldja a saját zűrzavarait.
A Rokonszenves rovarok megpróbálja ledönteni az emberek és rovarok közötti falat úgy, hogy a gyerekek irányából közelít. Ők ugyanis még mindent lenyűgözőnek látnak: hagyjuk meg őket ebben a hitükben, erősítsük a rovarok iránti tiszteletüket, és a könyvvel, valamint a kinti megfigyeléseinkkel bizonyítsuk be nekik, hogy a rovarok nélkül mit sem ér az élet.
Kiemelt kép: Granát-Galló Tímea


