



Vakvezető kutyákról már beszéltünk, de ők pusztán egy részletét képviselik az összefoglaló néven segítőkutyáknak nevezett nagy halmaznak. Nagy Lajos, az Aura Segítő Kutya Alapítvány kutyakiképzője vezetett be minket a segítő négylábúak világába.
Elmesélte, milyen teszten esnek át az újszülött kiskutyák, és miként függhet tőlük egy ember élete.
A legősibb lelet, amely azt bizonyítja, hogy az ember háziasította a kutyát, és társként támaszkodott rá, 10 ezer éves. De annak is régre nyúlik vissza az eredete, hogy a négylábúak nem pusztán munkakutyák, hanem segítőkutyák is lehetnek.
A vakvezetés volt az első olyan feladat, amire megtanítottuk őket. Ennek hagyománya egészen az antik korba nyúlik vissza. A legkorábbi forrás, amely bizonyítottan egy vakvezető kutyát ábrázol, az 1. századból származik. A szóban forgó freskómaradvány a Pompei mellett szintén romba dőlt Herculaneumból származik. Hasonló jelenetet ábrázoló középkori kínai tekercs került elő az 1250 körüli évekből. Az 1750-es években a párizsi Vakok kórházában, a Quinze-Vingts-ben már szisztematikus vakvezetőkutya-képzés folyt.

A vakvezető kutyák képzésének az első világháború és a mustárgáztámadások megvakult áldozatai adtak nagy lökést. A háborúban németek és britek rendszeresítettek kutyákat. Ezek az állatok többnyire a sérültek helyéről és számáról adtak visszajelzést. A háború végeztével a megvakult hadirokkantak számára képezték át őket vakvezető kutyának. 1923-ban már kimondottan német juhászkutyákat képeztek erre a feladatra, akkora sikerrel, hogy a becslések szerint 1927-ben már 4000 német látássérült használt vakvezető kutyát. Ha jobban érdekel a vakvezető kutyák témája, ajánljuk előző cikkünket, melyben őket mutatjuk be. De a vakvezetők a segítőkutyáknak csak az egyik típusát képviselik, rajtuk kívül többfajta segítőkutya létezik.
A segítőkutya gyűjtőfogalom, amelybe összesen 6 kategória tartozik. Legismertebb a vakvezető kutya, de létezik mozgássérülteket segítő kutya, továbbá jelzőkutya is. Utóbbinak két csoportja ismert, a hallássérülteket segítő jelző és a rohamjelző, amelyek epilepszia és cukorsokk jelzésére szakosodnak. Illetve beszélhetünk még terápiás kutyákról és személyi segítőkutyákról is.
A terápiás kutyák a személyes vagy csoportos fejlesztéseket, oktatást segítik. A személyi segítőkutya végtére is egy terápiás kutya, akit egy személy szükségleteihez alkalmazkodva képeztek ki.
A terápiában egy egész csapat dolgozik. A fejlesztő szakember lehet pedagógus, fejlesztőpedagógus, pszichológus, mentálhigiénés szakember, pszichiáter. Ő ismeri a terápiás csoportot. Hozzá kapcsolódik egy felvezető, aki ismeri a kutyát, és tudja, hogy az állat mire képes.
Az AURA szakemberei nemcsak gyerekkel foglalkoznak, hanem járnak pszichiátriára és idősotthonba is. Itt a demencia tüneteit segítenek enyhíteni az állatok.

Tudományos kutatás igazolja, hogy ha elkezdünk simogatni egy kutyát, ez nemcsak az emberben, hanem az állatban is oxitocint szabadít fel. Ez a kötődéshez fontos hormon, továbbá megnyugtatja az embert, csökkenti a vérnyomást és a pulzust.
Pánikbetegeknek, értelmi sérülteknek, autistáknak, Down-szindrómásoknak segítség lehet egy ilyen állat. Ezek a kutyák elsősorban a gazda igényeire szabott fejlesztő feladatok ellátására vannak kiképezve.
Az autizmussal élők nehezen dekódolják más emberek érzelmeit, így szociális és emberi kapcsolatokat nehezebben tudnak kialakítani. Ám a kutyáknak egyszerűbb a kommunikációjuk, amit az autizmussal élők könnyebben megértenek, és a kutyák is nagyon érzékenyek rájuk. A kutya mellett jól tud fejlődni egy autista gyermek kommunikációja, és az ismeretlen helyzetekben megnyugtató fix pont számára az eb.
Ezentúl van, amikor a kutyát arra is kiképezzük, hogy a pánikrohamos gyereket megállítsa, és meg is nyugtassa. Tehát egyszerre érvényesül a védelem és a szeretet.

Vegyük a cukorbetegeket! Náluk halálos rohamhoz is vezethet, ha leesik a vércukorszintjük. Ennek felismerésére a kutyák szaglását vesszük igénybe. Ezeket a kutyákat mindig egyénre képezzük. A betegtől kérünk nyálmintát akkor, amikor rossz a vércukorszintje. Ezzel a mintával pavlovi reflexet alakítunk ki.
Először egy jelzést tanítunk be a kutyának. Ez lehet ugatás, nyalogatás, pacsiadás, de lehet más is, amit a gazda igényel. Utána a nyálmintával megtanítjuk neki, hogy minden helyzetben felismerje a szagát. Annyira érzékeny lesz rá a kutya, hogy még alvás közben is felébred rá.
Első körben a kiképzőn tanítjuk be a szagfelismerést, majd a gazdinál is. Végül az állat már álmában is megérzi, ha alacsony az inzulinszint, és jelez. Bár erre nem képezzük a kutyákat, általában azt is jelzik maguktól, ha túl magas a vércukor szint.

Erre a tudomány még nem tud pontos választ adni. Arra képezzük a kutyát, hogy számtalan csatornán figyelje a gazdit. Hogy mennyit pislog, milyen a lélegzése, hogy változik a szaga. Az állat megszokja, hogy mi a normál helyzet, és az ettől eltérő helyzetben elkezd jelezni.
Fontos, hogy jó előre ki kell választani a gazdit. A kutyát 6 hetes korától már csak ő fogja látogatni, és oktatást kap, hogy hogyan is kell egy rohamjelző kutyát képezni és együtt élni vele. Aztán a mi segítségünkkel együtt képezzük és csiszoljuk össze a párost. Tehát a jelzőkutyákat és az egyéni segítőkutyákat már kölyökkoruktól a kiválasztott gazdik számára képezzük.

2, 4, de maximum 10 napos korukban elvégezzük az első tesztet, ami alapján már lehet látni, hogy a kutya milyen feladatra lesz alkalmas. Majd 6 hetesen újra teszteljük, és ha alkalmasnak bizonyul, 8 hetesen már megkezdődik a kiképzés. Az első teszteléskor az újszülött kutyát kivesszük az alomból, és egyedül letesszük a földre. Másfél percig figyeljük, mennyire mászik el. Ezzel a mozgásigényét lehet meghatározni. Számunkra az az ideális, ha az állatnak kicsi a mozgásigénye.
Figyeljük a hangadását, azt, hogy mennyi idő múlva kezd el nyüszíteni az anyja után. Ebből az önállóságára lehet következtetni. A betanításhoz egy átlagos érték a megfelelő, mivel a túl önálló kutyát nehéz lenne irányítani.
Aztán beteszem az ujjam a szájába. Ezzel a szopóreflexét ellenőrzöm. Ha ez erős, akkor könnyen lehet majd jutalomfalatokkal motiválni.
Végül a fájdalomtesztre kerül sor. Kicsit megcsípjük, és attól függően, hogy mennyire hevesen nyüszít fel, meghatározható a fájdalomküszöbe. Ha ez magas, akkor mozgássérült-segítőnek, terápiás kutyának és személyi segítőnek is kiváló lesz. Ha ellenben alacsony, akkor érzékenyebb, így remek jelzőkutya válhat belőle.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a retrieverek, azaz a lövés utáni vadászkutyák között több a segítőkutyának alkalmas példány. Őrző-védő és pásztorkutyákkal is szoktak foglalkozni, de köztük már lényegesen kevesebb a segítőkutyának való egyed.
Mi leggyakrabban labradorokkal dolgozunk. A fajtának jó a tenyészállománya, illetve gyakorlati előnye, hogy rövidebb szőrük miatt könnyebb tisztán tartani őket.
Egy személyre képzett segítőkutyának a betanítása – legyen akár jelző, akár mozgássérült-segítő – 1,5 év. A kiképzés nemcsak időt, hanem rengeteg szaktudást is igényel, így 3-3,5 millió forintra rúg egy segítőkutya ára. A mi egyesületünk évente 3-4 kutyát képez ki egyéni célra. Továbbá 26 aktív terápiás kutyánk van, akikkel csoportos fejlesztéseket végzünk. Ennek hála hetente 500–600 gyerek vesz részt kutyás órákon.