A Jászai Mari-díjas, érdemes művésszel a színház környezetbarát lehetőségeiről, továbbá hulladékproblémáról, a fogyasztói társadalom betegségeiről és a teremtett világ védelméről is beszélgettünk. Az Örkény Színház alapító tagja megosztotta velünk a saját életében megvalósított környezettudatos módszereket is, mindezt bölcs gondolatokkal szőve át.
A Jövő Nézőiért – Zöld Színház Projekt a környezettudatosságra való törekvés jegyében indult el a koronavírus-járvány idején. A kezdeményezéshez az Örkény Színház is csatlakozott. A zöld szemlélet hogyan és miben mutatkozik meg a teátrum életében?
A színház is lehet szemléletformáló, s a mi társulatunk egy progresszíven gondolkodó közösség. Ez a kezdeményezés olyan csapatot kovácsolt a színházak művészeiből, amely által a környezettudatosságra való törekvés valóban megmutatkozhat. Nagy köszönet illeti Papp Endre színművész kollégánkat, aki a Miskolci Nemzeti Színházban elindította ezt a projektet, amelyhez kapcsolódva az Örkény Színház teljes területén bevezettük a szelektív hulladékgyűjtést. A nézőtéren és az aulában is szelektív hulladékgyűjtő van kihelyezve, és a színészbüfében is szelektáljuk a palackokat, az üvegeket, a papírokat és még a kupakokat is. Utóbbiakat egy segítő vállalkozóhoz juttatjuk el, aki jótékony célokra fordítja az összegyűjtött kupakokból befolyt összeget. Törekszünk továbbá a jelmezek, a bútorok, a díszletelemek és a kellékek újrafelhasználására is. Ezenkívül öko-tudatos higiéniai szereket és sminkeszközöket használunk, és nem utolsó sorban a papírfelhasználás mérséklésére is figyelünk.
A napokban, immáron harmadik alkalommal rendezte meg a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) – a csatlakozó partnereivel közösen – az Erőművek Éjszakáját. Ön hogyan kapcsolódott a rendezvény programjaihoz?
Az Erőművek Éjszakája nemcsak a technológiáról, hanem a fenntartható civilizációról és a tudatos felhasználóról is szól. A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű látogatására kaptam meghívást, amely Magyarország egyetlen kommunális hulladéktüzelésű erőműve. Feladata, hogy termikusan ártalmatlanítsa a Budapesten keletkező települési szilárd hulladék mintegy 60 százalékát. A rákospalotai létesítményt egy rendhagyó erőműbejárás keretein belül ismerhettem meg.
Milyen tapasztalatokat szerzett?
Amikor az ember egy üvegablakon keresztül látja, hogy 4-5 nap szelektálás nélküli hulladéka katedrális méretű hegyet alkot, az igencsak elszomorító. Ebből a rengeteg hulladékból nagyon sokat újrahasznosíthatnánk. Elképedve láttam, hogy ebbe a hatalmas csarnokba rengeteg galambcsalád is befészkelt. Az élővilág még mindig küzd, de kérdés, hogy mindezt meddig bírja fenntartani? Az első megdöbbenésen túl megfogalmazódott bennem, hogy ezt mindenkinek látnia kellene edukációs célból. A fiatalok számára különösen elgondolkodtató volna, ha egyfelől igazi szakértelmet látnának, másfelől pedig, ha tudatosulna bennük, hogy még mindig mennyire keveset teszünk a környezetünkért a hulladékfelhasználás terén is.
A mai digitális tér, amelyben a fiatalok szocializálódnak, ezt a gondolkodásmódot nem feltétlenül segíti. A technika vívmányaival milyen „barátságot” ápol?
Sokszor úgy érzem, hogy a mai világ hatásai szisztematikusan és módszeresen próbálják leszoktatni az emberiséget a gondolkodásról és a felelősségvállalásról, és ebben a technika nagyban közrejátszik. Mintha a digitális világ egyenesen egy tűzoltótömlővel irányítaná az arcunkba a „moslékot”. Az internetes tér nem az én világom, a közösségi oldalamat is a barátnőm kezeli, amiért örök hála illeti. Természetesen ismerjük a közösségi média előnyeit, de kontroll nélkül könnyen függővé válhatunk. Ha nem megfelelően adagoljuk, akkor ez könnyen kétdimenziós világot eredményezhet, melyben az asszociatív gondolkodásmód egyre inkább a háttérbe szorul, ami a gondolkodást, a tetteket és az emberi kapcsolatokat sújtja a leginkább. A felszínesség kiszolgáltatottá tesz.
A háromdimenziós gondolkodásban látja a megoldást?
Színművészként és magánemberként is vallom, hogy az olvasás lehet a megoldás. Henry Thomas Buckle angol író szerint: „A nagy elmék eszmékről beszélnek, az átlagosak dolgokról, a kis elmék pedig más emberekről.” A műveltség, az elmélyülés és a lelki érzékenység mind-mind elősegítheti, hogy harmóniában éljünk önmagunkkal és a környezetünkkel.
A felgyorsult világ hatásaitól hogyan védi önmagát?
Nagyon erősen szűröm az információkat. A mindent elvetek és a mindent elfogadok arany középútját próbálom élni. Hívő emberként vallom, hogy ittlétünk csak egy stáció, de hogy kire és mire figyelünk, és mit teszünk, azt mi döntjük el.
Cselekedeteinket döntéseink határozzák meg?
Igen, gondoljunk csak a teremtett világra! Egyikünk pusztítja a természetet, másikunk megmenti. Fontos, hogy reflektáljunk a világra, s azon belül is a közvetlen környezetünkre, amelyben élünk. Nemrégiben láttam egy természetfilmet, amelyben egy döbbenetes jelenet tárult elém. A kamera közeli állásból mutatott egy jegesmedvét, aki a tengerben úszott. Később a kamera távolodni kezdett, és a néző azzal szembesült, hogy nincs egyetlen jégtábla sem, ameddig a szem ellát. És ne gondoljuk, hogy ez csak a jegesmedve tragédiája! A miénk is! Az utolsó utáni órában vagyunk.
A személyes életében hogyan válik mindez valósággá?
Igyekszem mindennel spórolni, s csak azt kidobni, ami már tényleg semmire sem használható fel. Úgy tűnik, a bolygónk is egyre inkább egyszer használatos, eldobható lesz. Úgy vélem, az értelmes élet a spórolással kezdődik. Ez nemcsak az élelmiszer-fogyasztási és az energiahasználati szokásaimra érvényes, hanem az életem más területeire is. Próbálom a hulladékhierarchiát szem előtt tartani és a lehető legkevesebbet termelni. Csak a szükségeset veszem meg. A kompenzáció gyanánt megkívánt drága tárgyak és kiegészítők felhalmozása távol áll tőlem. Természetesen fontos a megjelenés, és az ember nem azért szeret birtokolni egy-egy tervezői darabot, mert az drága, hanem mert műalkotás, és nyugodtan telhet-múlhat az idő, az is marad.
Az otthonában milyen környezetbarát megoldásokat használ?
A természetes körforgás elvét próbálom betartani, hogy ami hozzám eljut, az elhasználása után a megfelelő helyre kerüljön. Szelektíven gyűjtöm a szemetet. A tisztítószerek közül is a természetest és a lebomlót használom. Amiben csak lehet, tölthető elemet működtetek. Otthon energiatakarékos izzók világítanak, a kézmosócsapokon pedig vízfelezőt használunk. A közlekedés terén pedig igyekszem csoportosítani a teendőimet, így nem ülök mindennap autóba sem.
Manapság egyre inkább terjed a hulladékmentes (zero waste) életmód, aminek következtében az ország számos városában nyíltak csomagolásmentes boltok. Mit gondol erről a lehetőségről?
Praktikusnak tartom, magam is gyakran megfordulok ezekben az üzletekben, ahol nincsenek előre becsomagolt termékek, hanem kimérős formában árulnak szinte mindent. Nejlon helyett nagyszerű a vászontáska, ami kis helyen elfér, és mosható is. Nagyszüleink is így vásároltak. A mosószappan, a szódabikarbóna és az ecet használatával is mindig rend és tisztaság volt otthon.
Szemléletmódjában meghatározó az ősök hagyatéka?
Igen, gyermekkoromban szűkösen éltünk, mégsem éreztem semminek sem a hiányát. Megtanultam a kicsi és nem feltétlenül kézzel fogható dolgoknak is örülni. Gyermekemnek is ezt az értékrendet próbálom továbbadni. Az anyagi javak felhalmozása csupán kompenzáció. S bár a könyökünkön jön ki, hogy mik az igazi értékek, a mindennapokban mégsem olyan könnyű ezeket megvalósítani.
Teljesnek érzi az életét?
Igen. Kertes házban élhetek, azokkal, akiket szeretek. Jó a levegő, és akkor sétálok az erdőben, amikor csak akarok, és persze, amikor az időm is engedi. Szeretem a munkámat, és nap mint nap nagyszerű kollégákkal játszhatok a színházban. Mi kellhet még?
